Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főo sztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.11 . 27 előteremteni a szükséges anyagi erőforrásokat, akkor további két épülettel szeretnék bővíteni az otthont: az egyikben orvosi rendelő, a másikban pedi g sportterem kapna helyet. Megtartani a magyarságot „Tudtam, hogy nem maradhat meg a templom, ha nincs iskola” – idézte fel a Krónika kérdésére a kezdeteket a lelkész, aki 1990ben, a gyülekezet alakulásakor került a Brassó megyei kisvárosba. Templomot, p arókiát építettek, s amikor látták, hogy a magyar gyerekek zöme román tagozaton tanul, megfogalmazódott bennük a magyar nyelvű oktatás biztosításának gondolata is. Mivel csak az elemi iskolában lehetett magyar nyelven tanulni, előbb magyar óvodát indította k, majd a helyi szakiskolában is beindult a magyar tagozat. A lehetőség, hogy anyanyelvükön tanulhatnak, sok környékbeli magyar gyereket vonzott a városba, 1995ben bentlakást hoztak létre számukra. A Kőhalom környéki gyerekek mellett más Brassó megyei h elységekből, de Szeben és Maros megye szórványtelepüléseiről, s székelyföldi falvakból is érkeztek diákok. Sikertörténetek is vannak A szórványdiákotthon az egyház társintézményeként működik, jelenleg 46 gimnazista és középiskolás diáknak biztosítanak ing yenszállást, egyharmaduk pedig teljes koszttámogatásban részesül. A gyerekekre egy segédlelkész és egy nyugalmazott magyartanárnő felügyel, illetve önkéntesként egy Pápáról érkezett teológushallgató is kiveszi a részét a munkából. Szegedi László szerint a fiatalok jó része külföldön dolgozik, így nehéz munkaerőt találni, ezért reméli, hogy a magyarországi diáklány példáját mások is követni fogják. A bentlakás mellett könyvtár, számítógépterem, sportpálya áll a 10 – 19 éves diákok rendelkezésére, és az egyház egy asztalosműhelyt is működtet számukra, ahol elsajátíthatják a szakma alapjait. A középiskolás diákok elektrotechnikai szakon tanulnak, de azoknak, akik folytatni szeretnék tanulmányaikat, megadják a lehetőséget. Volt olyan diákjuk, aki elvégezte az orv osi egyetemet; jelenleg három véndiákot támogatnak: egyikük Kolozsváron tanul jogon, a másik kettő a székelyudvarhelyi tanítóképző főiskolára jár. Tehát sikertörténetekről is be tudnak számolni, de azzal is szembesülniük kellett, hogy „nem tudnak mindenki t megmenteni”. Elnémuló iskolacsengő? „Az egyháznak ki kell nőnie a templomépítési lázat, iskolákba, oktatáspolitikába kellene fektetnie. Mert ha elnémulnak az iskolacsengők, a harangok is el fognak hallgatni” – vallja Szegedi László, aki szerint az erdél yi magyarság fennmaradását – ahogy Reményik Sándor is fogalmazott – a templom csak az iskolával közösen tudja biztosítani. A lelkész szerint a gyerekek iskoláztatását az elszegényedés is korlátozza, sok család számára a tanulás luxusnak számít, nagy szüksé g van az egyház, a társadalom támogatására. Az egyház közelsége szerinte amiatt is fontos, mivel meghatározza a fiatalok jövőbeli magatartását. A gyerekek ökumenikus szellemben nevelkednek, és a tapasztalat azt mutatja, hogy az iskola elvégzése után az ot thoni gyülekezetek aktív tagjaivá váltak. Azáltal, hogy a diákotthonban roma és román nemzetiségű gyerekek is élnek, a bentlakók megtanulják elfogadni a másságot. Az együttélésnek gyakorlati haszna is van, például román társaik révén a székelyföldi gyereke k megtanulnak románul. Rongyból épült birodalom A komplexum felépítését egy magyarországi cég, illetve hollandiai gyülekezetek támogatásával sikerült megvalósítani. Utóbbiak használtruharakományokat is küldtek, amelyet az egyház saját boltjában értékesít ett, s a pénzből fizetéseket, ösztöndíjakat biztosított. „Azt mondhatnám, hogy ez egy rongybirodalom, és én vagyok benne a rongykirály” – fogalmaz nevetve a lelkész. Egy külföldről kapott buszt fuvarozásra használtak, ezáltal újabb összegek gyűltek össze.
