Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főo sztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.11 . 21 Évek óta nem kísérte ekkora figyelem a hágai központú Nemzetközi Bíróság (ICJ) ténykedését, mint most, amikor az 1945ben létrehozott ENSZintézménynek arról kell véleményt mondania, összhangban volte a nemzetközi joggal, hogy Koszovó tavaly februárban egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. A felfokozott nemzetközi f igyelem oka, hogy az államok többsége nem jöhet ki jól az ügyből. A nyugati hatalmak nagy része támogatta ugyan az albán többségű egykori délszerbiai tartomány önállóvá válását, ám egyként elutasította a Grúziától elszakadó két miniállam, Abházia és DélO szétia önrendelkezési jogát. A másik oldalon az ugyancsak kettős játékot űző Oroszország áll, amely csupán a grúziai szakadárok államiságát ismerte el, egyelőre viszont elveti Koszovó elismerését. Míg a hivatalos Belgrád azt hangsúlyozza, hogy bízik a szá mára kedvező állásfoglalásban, a főként név nélkül nyilatkozó szerb politikusok által keltett suttogó propaganda máris azt állítja, a 15 bíróból álló testület politikai döntést hoz majd. Mivel a bíróság nyolc tagjának anyaországa már elismerte Koszovót, Be lgrád szerint a bírák többsége nem utasítja el a függetlenséget, mert nem akar vagy nem mer szembeszállni kormánya hivatalos álláspontjával. A testület előtt eddig 29 állam képviselője szólalt fel, Koszovó mellett 15, Szerbia oldalán pedig 14, és egyik se m említett új érveket. Koszovó támogatói szerint Szerbia a tartomány albán többségének durva elnyomása miatt érdemtelenné vált a terület megtartására, és a függetlenség mindenképpen stabilabbá teszi a Balkánt. Az önállóságot elutasítók viszont azzal érvelt ek, hogy az évszázadokon át Szerbia szívének számító terület elszakadásának jóváhagyása veszélyes precedens, és világszerte megerősíti a szakadár mozgalmakat. A jövő tavaszra várható állásfoglalást övező találgatásokat Ovada Hiszasi, a bíróság elnöke sem oszlatta el, aki több nyilatkozatában is közölte, csalódni fog, aki világos igenre vagy nemre számít. „Alaposan el kell majd olvasni a 30 oldalas következtetést, mert a bíráknak eltérő véleményük lehet” – magyarázta Ovada az orosz Ria Novosztyi hírügynöksé gnek. Igaz, az egyértelmű véleményeknek is csak korlátozott hatásuk van. Míg a bíróság elé került közel 150 ügyben hozott hivatalos döntést általában végrehajtották, a tanácsadói véleményeknek nincs kötelező érvényük – a testület csak akkor foglalkozik eg y kérdéssel, ha előtte az érintettek, mint például a nagymarosi vízerőműről szóló vitában Magyarország és Szlovákia, előre megerősítik, elfogadják a határozatot. Izrael például a bíróság öt évvel ezelőtti állásfoglalása ellenére sem vetett véget az izraeli és palesztinok lakta területeket elválasztó falak építésének. Az elvileg kötelező döntés betartatásának módját is sokan bírálják. A végrehajtást megtagadókat csupán akkor lehet rákényszeríteni kötelezettségük teljesítésére, ha a szankciókat jóváhagyja az ENSZ Biztonsági Tanácsa is, ahol az öt állandó tagállamnak vétójoga van. A szankciók bonyolultsága miatt több elmarasztalt állam késve teljesíti a bíróság határozatát. Albánia például fél évszázaddal az után fizetett kártérítést NagyBritanniának, hogy 19 46ban az albánok által elhelyezett tengeri aknák nemzetközi vizeken megrongáltak négy brit hadihajót. Nem használt az ICJ tekintélyének, hogy az USA az 1980as évek közepén – attól tartva, hogy a bíróság Nicaraguának kedvező döntést hoz a két ország vitájában – felmondta azt a nyilatkozatot, amely minden ügyben előre elismeri a bírósági döntések kötelező érvényét. Bár az amerikai szenátus befolyásos tagjai többször is sürget ték a régi nyilatkozat megerősítését, eddig egy elnök sem mondott rá igent. A nehézségek és bírálatok ellenére a nyolcvanas évek második felétől nő a bíróság elé kerülő ügyek száma, és a testület joghatályát feltétel nélkül elfogadó államok száma is emelk edik. Nem sokkal azután, hogy az USA a korlátozásról döntött, a Szovjetunió 1989ben visszavonta korábbi írásos fenntartásait az ICJvel szemben. A birodalom szétesése után az utódállamok többsége nem változtatott a Mihail Gorbacsov szovjet elnök által kez deményezett gyakorlaton. Az amerikaiak nem bíznak a szintén az egész világra kiterjedő hatályú Nemzetközi Büntetőbíróságban (ICC) sem. Bill Clinton elnök 2000 végén aláírta ugyan az USA csatlakozását a háborús bűncselekményeket kivizsgáló bírósághoz, utódja, George W. Bush 2002be n érvénytelenítette a döntést. Azért nem fogadta el a testületet, mert attól tartott, az USA politikai ellenfelei arra használnák a büntetőbíróságot, hogy folyamatosan feljelentsék a különböző országokban harcoló amerikai katonákat. vissza
