Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-05
MeH Nemzetpoli tikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.05 . 36 megőrizze. Az E B az idei első kétoldalú tanácskozáson mind Szlovákiát, mind Magyarországot felkérte, hogy nyújtsa be specifikációs javaslatát, amelyek alapként szolgálnának a további tárgyalásokhoz. Szlovákia megtette, Magyarország nem. A júliusi tanácskozáson sem szület ett egyezség, holott mindketten állítják, hogy tovább szeretnének tárgyalni a Tokaj megnevezés megőrzéséről. vissza Vagyoneredet - Fico akkor is vizsgálná, ha Slota és Mečiar nem Új Szó • 2009. december 5. szombat, 19:34 | Ú J SZÓÖSSZEFOGLALÓ Pozsony | Ha a választásokig még készülne olyan törvény a vagyon eredetének igazolásáról, amely az alkotmánnyal is összhangban lenne, a SmerSD azt koalíciós partnerei akarata ellenére is kész lenne támogatni. Erről Robert Fico kormányf ő, a SmerSD elnöke beszélt a közrádió Szombati párbeszédek című műsorában. Fico szerint a törvény megér annyit, hogy komoly ellentétet is vállaljanak az elfogadása érdekében. "Ha a koalíciós partnereknek gondjuk volna vele, de megfelelne a feltételeknek, mi igennel szavaznánk" - mondta pártja hozzáállásáról a Smer vezetője. Egy ilyen tervezeten a Smer dolgozik, elképzelhető, hogy februárban terjesztik a parlament elé. A törvényt olyannyira fontosnak tartja, hogy kész az ellenzékkel együtt szavazni. Ugyan akkor emlékeztetett, hogy a kormánykoalíciós szerződés egyes értelmezésekkel ellentétben nem 2009 végén veszíti hatályát, hanem csak egy hónappal a jövő évi parlamenti választások előtt, vagyis május közepén. Addig pedig alapvető stabilitásra kell törekedn i a koalíción belül - tette hozzá. Robert Fico 2005ben, még ellenzéki képviselőként már elfogadtatott egy törvényt a vagyon eredetének igazolásáról, ám azt később az Alkotmánybíróság az alaptörvénybe ütközőnek mondta ki. (t, s) vissza Szélsőségek Új Szó • 2009. december 6. vasárnap, 07:29 | Külföldön rendszerint nekem szegezik a kérdést: milyen romániai magyarnak lenni? Mit is válaszoljak? Hogy volt olyan román szomszédom, aki hamarabb jött át boldog új évet kívánni, mint a magyar? Vagy emlékezzek vissza arra, amikor egy nálam nagyobb román suhanc meg akart verni magyarságomért? Vagy beszéljek inkább a romániai magyarság utóbbi években elért eredményeiről, az aradi Szabadságszobor visszaállításáról, a kolozsvári ’56os eml ékműről? Sorolhatnám a negatívumokat is: a kolozsvári BabeşBolyai Tudományegyetem kérdését, a hamis, magyarellenes uszításként is felfogható műemlékfeliratokat, azt, hogy a Székelyföldet rendszeresen elkerülik a kormánypénzek, az autonómiát pedig inkáb b ne is említsük... Személy szerint december elsején érzem a leginkább, hogy romániai magyar vagyok. Ilyenkor, a Románia nemzeti ünnepén sorra kerülő ünnepségsorozatokon ordítják teli tüdőből a hangszórók azt a népdalt, amelynek sorai magyarra fordítva va lahogy így hangzanak: „mi románok vagyunk, Erdély mindig román föld volt”. Ilyenkor lehet továbbá a legtöbb szélsőséges nacionalistával összefutni az utcán, így ez az a nap, amikor nem tanácsos túl hangosan magyarul beszélni. Sőt, talán jobb ki se menni az utcára, hiszen nincs nagyon mit keresni ott: minden üzlet, hivatal be van zárva, legfeljebb az ünneplő seregben lehetne elvegyülni. Az viszont már túlzás lenne: bármennyire túltettük is magunkat Trianonon, azért Erdély Romániához csatolása kapcsán magyar embernek mégsem kellene pezsgőznie. Nem csoda, hogy megütközést váltott ki a magyarság körében az autonómiát teljes mellbedobással hirdető Magyar Polgári Pártelnök Szász Jenő gesztusa, aki az autonómiát ellenző Traian Băsescuval koccintott az elnöki palot ában tartott december 1jei fogadáson. A másik szélsőség még ennél is rosszabb: az Új Magyar Gárda székely szakaszának fiataljai által, hatósági tiltás ellenére szervezett kolozsvári „megemlékezés” szinte etnikai konfliktushoz vezetett, miután az egyenruh ás, Árpádsávos és magyar zászlót tartó maroknyi fiatalt mintegy száz román szélsőséges suhanc vette körül, „ki a magyarokkal az országból” rigmust skandálva. A tömegverekedést csak a rohamrendőrök jelenléte fékezte meg. Azt viszont senki sem tudja megféke zni, hogy a történtek után a románok egy része – általánosítva a történteket – ismét meggyőződjön arról, hogy a magyarok vissza akarják szerezni Erdélyt, és ennek érdekében paramilitáris szervezeteket működtetnek. Hiszen a székely gárdások nemcsak egyenruh ában voltak, hanem tisztként
