Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-05
MeH Nemzetpoli tikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.05 . 26 önszerveződés, mindjárt a segítségükre siettünk legalább egy kisebb projektummal közösségi házat és hittantermet építettünk fel a katolikus plébánia keretén belül, s ez a közösségi ház nem csak a hittanórákra szolgál, hanem minden egyéb közösségi programok megszervezésére is, azt hiszem, hogy ez példaértékű projektum lehet. A statútum elfogadása jelente önöknek valamiféle előrelépést? – Nagyon remélem, viszont azt kell mondanom, hogy automatikus an nem hoz nagy fellendülést. Fontos, hogy sok hatáskör visszakerül Belgrádból Újvidékre, számunkra talán az a leglényegesebb, hogy az építkezési engedély és az építkezések tenderének ellenőrzése itt történik majd. Az a lényeg, hogy minél jobban és gyorsab ban decentralizálódjon az egész rendszer, mert ha ez megtörténik, jóval könnyebben tudunk majd a beruházókkal szót érteni és a projektumokat megvalósítani. Ha rendet kívánunk teremteni, akkor mielőbb meg kell valósítani a decentralizációt és a hatalom deko ncentrációját. Eddig ezen a téren nem történt semmi? – Nemigen. Az elmúlt kilenc évben, a miloševići rendszer megbuktatása óta, mind a mai napig nem voltak képesek visszaadni az önkormányzatok vagyonát. Nem elég a decentralizációról beszélni, hanem nagyo n fontos azt a gyakorlatban is megvalósítani. A mi projektumainkra vonatkozólag bizony komoly megszorítások lesznek az elkövetkező időszakban, hiszen eddig nem kimondottan pályázati rendszerben működtünk, hanem mindenki minden pillanatban átadhatta a kérel met, ez a jövőben többé nem lesz lehetséges, új leosztási rendszerben fogunk pályáztatni, ami nem csak azért fontos, mert átláthatóbbá válik a működésünk, hanem azért is, mert előre meg lesznek határozva a feltételek, hogy ha valaki átad egy kérelmet, neki mit kell biztosítani ahhoz, mi az úgynevezett ráeső rész. Márpedig ehhez a vagyonról szóló bizonylat szükségeltetik, vagy azért is szükséges a tulajdonjog, hogy esetleg pénzt tudjanak igényelni a pályázók, az meg mondjuk az ingatlanra bejegyzett jelzálogg al lehetséges. Ebben nagy szerepet játszik az, hogy az önkormányzatoknak vagyonuk legyen. Azt is szeretném kiemelni, hogy azok a közvállalatok, amelyek a szolgáltatásaikért pénzt szereznek be, nem kaphatnak száz százalékos támogatást, mindenképpen önréssze l kell rendelkezniük egyegy pályázat során, s ehhez is természetesen fontos a vagyon, hogy az önkormányzat tudjon a vagyonon keresztül gazdálkodni, kölcsönhöz jutni, az önrészt biztosítani a költségvetésből vagy valamilyen más módon. Amíg nem történik meg a hatalom dekoncentrációja, addig sem önkormányzatiságról, sem vajdasági autonómiáról nem beszélhetünk. vissza In memoriam: 2004. december 5. Magyar Szó • 20091206 Mondják, történelmi távlat kell az események objektív me gítéléséhez. Csak utólag visszatekintve tudjuk higgadtan és ésszerűen kiértékelni azt, milyen jelentőséggel bírt egyegy történés, hogyan hatott ki a történelem malomkerekére, mennyire számított fordulópontnak, mit hozott, akár pozitív, akár negatív értele mben. Öt év persze még nem számít történelmi távlatnak. Mégis, talán arra elég, hogy legalább megpróbáljuk indulat- és érzelemmentesen elvégezni egy esemény (jelző szándékosan kihagyva) elemzését. Nézzük tehát, mit hozott 2004. december 5e? Mennyire szá mított fontos eseménynek, fordulópontnak, mi a történelmi hozadéka, következménye? A kérdés persze a kerek évforduló kapcsán könnyű és magától értetődő. A válasz már nem annyira. Mégis, az olyannyira hangoztatott objektív elemzés módszere csak az lehet, h ogy megnézzük, mik lettek a negatív következményei, és mik a pozitívak. Azaz, mi kerülhet az egyik serpenyőbe és mi a másikba, a végén meg figyelmesen vizsgálgatjuk, merre is billen el a mérleg nyelve. Nyilván jóval többen vannak, akik több súlyt tudnak o dapakolni arra a bizonyos negatív oldalra, és a kérdés számukra ezzel már el is dőlt, mielőtt még az elemzés egyáltalán elkezdődött volna. És az igazság az, hogy bizony nem is nagyon lehet vitatkozni ezekkel a véleményekkel. Egy racionális elemzésnek persz e tartózkodnia kellene az érzelmeket leíró jelzőktől, de mégis, nagyon nehéz úgy visszaemlékezni az akkori történésekre, hogy az emberen ne uralkodjék el egy alapvető érzés: a szomorúság. Merthogy eszébe jut, hogyan váltunk mi, határon túli magyarok magyar országi belpolitikai témává, ami persze önmagában még nem baj, csakhogy mi nem pozitív, nem építő
