Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-04
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.04 . 25 – Olyan értelemben feltétlenül, hogy mindhárom filmemben jelentős szerepet kapott a trianoni békediktátum okozta tragédiák sorozata, valamint a lassan kilenc évtizede velünk élő trianoni problematika. Ez értelemszerűen nemcsak a Trianonfilm központi tem atikája volt, mivel Trianon alapvetően meghatározta a két világháború közötti időszak lehetőségeit, benne Horthy Miklós kormányzó szűk mozgásterével, de a rendszerváltozás után újra felfedezett Wass Albert egész életművét is áthatja. Életemnek ezt a szakas zát Trianon sokoldalú tanulmányozásának szentelem. Így most elkészült filmemben a felvidéki magyarság sorsáról, gyötrelmeiről, lehetőségeiről szólok, középpontban az egyik legjelentősebb kortárs magyar hazafi személyével, Duray Miklóssal. Ilyen értelemben tehát ez a film szellemileg, gondolatilag, lelkileg e korábbi három filmem folytatása. De negyedikként említhetném a Néma kiáltás című filmemet is, mint a Durayfilm egyik szellemi előzményét, hiszen a népességfogyás problematikáját a nagy nyilvánosság elő tt feltáró és az okokat kendőzetlen őszinteséggel megnevező filmem témájának előzménye ugyancsak Trianon és annak minden magyarságromboló, öntudatveszejtő következménye. Egy olyan igazságkereső, az okokozati viszonyokat felismerő, az összefüggéseket bem utató őszinte emberről van szó, aki egyben hiteles személy is, hiszen semmilyen „fogást” sem lehet rajta találni. Tehát ebben a sokfajta hazugsággal és becstelenséggel terhes két évtizedben is azon kevesek közé tartozik, akik tiszták tudtak maradni. Ezért újra és újra meg kell kísérelni őt eltávolítani az útból, hiszen a korrupt szellemi és gazdasági összefonódások, a politikai hazudozások, valamint az ezekkel együtt járó történelemhamisítások időszakában az ilyen ember, az ilyesfajta gondolkodásmód túlságo san is „veszélyes”. Régóta felfigyeltem a személyét övező szenvedélyek és a közéletből való likvidálásának kísérleteire, amelyből számomra egy ugyancsak tipikus, jellegzetes trianoni magyar sors kerekedik ki. Ugyanis a trianoni következmények nélkül nem le nne szükség arra az önfeláldozó, példamutató emberi és közéleti erőfeszítésre, amely őt évtizedek óta jellemzi. – Nevét 1968 tájékán ismerték meg az érdeklődő emberek, hiszen a csehszlovákiai egyetemi szellemi mozgások élvonalában Duray személyével is ta lálkoztunk. Aztán a felvidéki iskolák bezárása elleni tiltakozóakciók sorával vívta ki a hatalom haragját, emiatt zárták börtönbe két alkalommal is, összesen 470 napra. – Duray Miklós korunk szabadságharcosa, aki számomra azon kevés hiteles ’68asok egyik e, akik ma is igazodási pontok. Duray a ’68 utáni „normalizáció” legkeményebb időszakában, a ’80as évek elején valóban a végsőkig küzdve, még a börtönt is vállalva harcolt a magyar iskolákért, azaz a magyar szó becsületéért. Pontosan tudta ugyanis, hogy a trianoni szándékok akkor fognak végképp beteljesülni, ha már magyarul sem fogunk beszélni a Felvidéken. Vagy azért, mert nem engedik, vagy azért, mert már nincs, aki megszólalna magyarul. Ezért is jár drámai következményekkel a magyar iskolák elleni ma is tartó, nyílt vagy ravaszul álcázott támadássorozat – a Felvidéken párosulva az agresszív politikai asszimiláció hatékony formáival – , amelynek eredményeként folyamatosan fogy a magyarság. – Hogyan épül fel a film, milyen helyszíneken forgattak és kik sz erepelnek benne? – Fikciós elemekkel átszőtt dokumentumfilmet készítettem, amely bővelkedik drámai részletekben. Duray Miklós segítségével különleges helyekre is eljutottunk, például forgattunk egykori börtöncelláiban, konspirációs lakásokban és helyszíne ken, s beszélgettünk olyanokkal is, akik tettüket ma már megbánva, egykor beszervezett besúgóként nehezítették Duray szabadságharcát. Szándékaim szerint a film elgondolkodtató, sokfajta, ma is aktuális következtetés levonására alkalmas, krimiszerűen izgalm as alkotás. Feltárja egy működésképtelen, beteg lelkű társadalom jellegzetességeit, de bármily fájdalmas kimondani, arra is figyelmeztet, hogy ezek a módszerek a ’90es évek keleteurópai politikai változásaival sem szűntek meg – legfeljebb átalakultak. – Éppen az Ön Trianonfilmjében mondja Duray Miklós, hogy az 1990es rendszerváltozásokat a két nagyhatalom megállapodása alapján a titkosszolgálatok szervezték meg és bonyolították le, és ezek befolyása uralja a térséget mind a mai napig. – Ez a kegyetle n tapasztalatokra épülő megállapítás A szabadság ára című filmben is sokoldalúan érthető és átélhető lesz. De igazán fájdalmas felismerés, hogy a titkosszolgálatok milyen mértékben tudtak beépülni a magyarországi és a felvidéki közösségekbe, jelentősen megnehezítve a kibont akozást. Duray likvidálása a ’90es évek közepén eldöntött politikai szándék volt, sőt még tíz évvel ezelőtt is az autópálya szalagkorlátjához szorították. S ne feledjük: Alexander Dubček autóbalesetének és halálának okait sem tárták fel a nyilvánosság elő tt. Vajon miért? Duray Miklóst 2008. augusztusában forgatócsoportunkkal nem engedték be a Pozsony szívében magasodó Szent Mártonkatedrálisba, azaz a magyar királyok koronázó templomába. Személye nem kívánatos, mert „politikai indulatokat” gerjeszt. Így az tán egy közeli presszóban várta, amíg a templomban
