Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.03 . 53 A témával kapcsolatban a László Attila alpolgármesterrel készített képsorok a Szabadság videó portál ján tekinthetők meg, a video.szabadsag.ron. vissza A mi Obamánk Szabadság 2009. december 03. Olvasta 206 felhasználó. BORBÉLY TAMÁS Tavaly ilyenkor sokan ujjongtak Erdélyben is, hogy az Egyesült Államoknak színes bő rű államfője lett. S ezzel egyidőben azon búslakodtunk hamisítatlan magyar keserűséggel, hogy vajon mikor lesz Romániának is magyar elnöke. A búslakodás sokakon annyira elhatalmasodott, hogy most nem vesszük észre, milyen közel kerültünk a romániai Obamam odell meghonosításához. S csak egy év és nem évszázad telt el az amerikai választástól. Persze, ez a modell nem éppen szájunk íze szerint alakult, hiszen egészen biztosan nem lesz most magyar államfője Romániának, de minden esély megvan arra, hogy német mi niszterelnök irányítsa az országot. Búsongásra, persze, mindig lehet találni okot. Klaus Johannis ugyanis egy letűnt nemzeti kisebbségi közösség és kultúra képviselője, a németeknek pedig emiatt már nincsenek olyan komoly kisebbségjogi követeléseik, amelye k a magyar közösség esetében ma is élesen megfogalmazódnak. A búslakodóknak az is eszükbe jut, hogy a szászok soha sem szerették a magyarokat, és mindig könnyebben szót értettek a románokkal, akiknek a nyelvét jobban is beszélték, mint mi. Ezek mind megcáf olhatatlan tények. Éppen a Korunknovemberi számában olvashattunk tanulmányt a román – magyar – német együttműködésről az e három nyelven közlő kolozsvári Echinoxcímű diáklap szerkesztőségi munkája tükrében. A következtetések szintén a borúlátókat erősítik. Ne m lehet azonban elvonatkoztatni attól, hogy Johannis a Német Demokrata Fórum elnöke, tehát személye egybeolvad a romániai német kisebbséggel. Ráadásul a román közvélemény is a német kisebbség politikai vezetőjének tekinti, vagyis a többségi lakosság is nag yon is jól tudja, hogy egy kisebbségi miniszterelnök kerülhet az ország élére, aminek eddig többnyire pozitív visszhangja volt. Még a demokrata párt és Traian Băsescu részéről is, hiszen a jelenlegi államfő többször elismerte: neki sincs kifogása Nagyszebe n polgármesterének a személyével. Băsescut leginkább az zavarta, hogy nem hozzá hűséges személyről van szó, hiszen Johannist politikai ellenfelei javasolták neki. Johannis független kisebbségi politikusként vezetheti Románia kormányát, hiszen biztosítékot kapott a háta mögött álló pártoktól, hogy az övé lesz az utolsó szó a kabinetben. Egy ilyen politikai vállalkozásnak megvannak a buktatói, hiszen szinte lehetetlen megjósolni, mennyire lesz tartós a Mircea Geoană és Crin Antonescu által javasolt modell, é s egyáltalán a két fő ellenzéki párt közötti együttműködés. Ez utóbbit bármikor aláaknázhatják az olyan „romániai obamák”, mint Marian Vanghelie, vagy a „vörös bárók”, de a politika már csak ilyen, az időt röpke négy, bár nálunk most az elnökválasztás és a parlamenti választás eltolása miatt csak hároméves mandátumban szokás mérni. Viszont az a tény, hogy akár egykét évig kisebbségi miniszterelnök vezetheti az országot, további kedvező mentalitásváltozást idézhet elő a többségi társadalomban, amelynek tagj ai ismételten és látványosan meggyőződhetnek: a kisebbségiek nem holmi „trójai lovak, akiket idegen erők küldtek spicliként az ősi román hazába, hogy megbontsák annak területi épségét”. A többségi és kisebbségi társadalom közötti bizalom növelését szolgálh atja Johannisnak a miniszterelnöki székbe való jutása. Ez utóbbi azonban nem garancia még semmire, de jó kiindulási alap. Tévednek azok, akik azt vallják, hogy ez kedvezőtlen fordulat lenne a romániai magyarság számára azzal érvelve, hogy akkor Románia mé g inkább modellértékű országként piározhatja magát a nemzetközi közvélemény előtt a kisebbségi jogok biztosítása tekintetében. Ez az állítás kétségtelenül igaz, de a romániai magyarság által kért és továbbra sem biztosított kisebbségi jogok megadása nem az on múlik, hogy Románia hogyan reklámozza magát külföldön. A kisebbségi jogok érvényesítésének az eszközeit ugyanis elsősorban nem külföldön, hanem Románia határain belül kell keresni. Az Európai Unió egyelőre a kötelező minimumot sem szabta meg tagállamai számára a nemzeti kisebbségvédelem területén, és erősen kérdéses, hogy a következő évtizedben megteszie. Ilyen körülmények között sokkal fontosabb lenne a romániai magyarság számára, ha lényeges mentalitásbeli áttörés következne be a többség – kisebbség vi szonyában itthon, Erdélyben, és minél több átjáró nyílna a jelenleg még merő párhuzamban zajló többségi és kisebbségi élet között. Ez az út vezethet el az alaposabb kölcsönös megismeréshez, és elháríthatja a bizalmatlanság miatt egyelőre lebonthatatlannak tűnő gátakat a kisebbségi jogok kiteljesedése útjából, amelyen fontos állomás lehet Johannis kormányfősége. A romániai magyarságnak erre van
