Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-18
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.18 . 31 Ha egy közéleti vezető valóban célul tűzi ki Székelyföld autonómiájának a megvalósítását, akkor nem szán különösebb energiát a kommunista rendszer által létrehozott megyék reklámozására, szimbólumainak a kidolgozására. Éppen ezért feleslegesnek tartjuk azzal foglalkozni, hogy Hargita megyének zászló t, címert meg egyebeket tervezni, elfogadni, bejegyezni, ezekre időt és energiát pocsékolni. Ha Borboly Csaba ragaszkodik ahhoz, hogy megyezászlót fogadtasson el, az már eleve megkérdőjelezi, hogy valóban akarja Székelyföld autonómiáját. De túl ezen jelez ni szeretnénk, hogy ha ilyen szándéka van, akkor a jó példa itt van a szomszédban, Kovászna megyében. Ott az elfogadott megyezászló kék alapon arany csík, s arra helyezték rá a megye címerét. Kovászna megye úgy használ egyértelműen székely jegyeket, hogy k özben nem próbálja kisajátítani az egész Székelyföld zászlaját. Ezzel szemben Borboly kezdeményezése egyrészt érthetetlen, másrészt veszélyes. Érthetetlen, mert maga a kezdeményező mondta a napokban a Duna tévében, hogy a székely szimbólumokat senki sem sajátíthatja ki, miközben a gond pont az, hogy ily módon Hargita megye, Székelyföld egy része sajátítaná ki azt, ami egész Székelyföldé. Végignézve az említett interjút nem derült ki semmi arról, hogy mire is lenne jó ez, hisz a székely zászlót eddig is ki tették azok a vezetők, akik ezt fontosnak tartják (lényeges itt megjegyezni, hogy például a Kovászna megyei önkormányzat épületén kint van, ellenben a csíkszeredai megyeházán nincs, habár kértük, hogy tűzzék ki), s ellentétben azzal, amit a megyei elnök ál lított, eddig sehol senkit nem büntettek meg érte, éppen azért, mert az évek óta de facto Székelyföldzászló a hazai jog szempontjából nem létezik, nem vonatkozik így rá semmilyen jogszabály. A Hargita Megye Tanács által közvitára bocsátott lobogótervA k ezdeményezés veszélye pedig épp abban rejlik, hogy amint valamiféle hivatalos státust kap, ez az érinthetetlen, sérthetetlen státusa megszűnik. Rögtön fel lehet lépni ellene valamely paragrafusra hivatkozva, márpedig azt tudjuk, hogy a törvények rosszhisze mű félreértelmezésért egyik székelyföldi prefektus sem kell a szomszédba menjen. Legyen bármilyen jóhiszemű ez a kezdeményezés, általa eszköz kerül a prefektusok, a román állam kezébe, hogy eltávolítsa számos olyan helyről, ahol most ki van tűzve. Székelyf öld zászlajára vonatkozóan nem létezik semmiféle jogszabály, így azzal szemben nem tudnak fellépni, jól mutatja ezt az, hogy a prefektusok is csak fenyegetőztek egy ideig, de semmi mást nem tettek, mert nem volt rá jogalapjuk. A megyezászló ellenben már eg y olyan fogalom, ami létezik a hazai jogrendben, van arra vonatkozó törvény, s így lehetőségük nyílik a prefektusoknak arra, hogy a vonatkozó törvényt alkalmazva, de akár félremagyarázva, kifacsarva, de hivatalosan fellépjenek a zászló ellen úgy, hogy törv ényre és annak cikkelyeire hivatkoznak. Egy ilyen lépés egy hatalmas öngól, mi magunk járulunk hozzá, saját kezdeményezésből, hogy a most még mindenhol lengő lobogót hamarosan csak a megyeháza épületére lehessen kitenni, s oda is csak állami ünnepek alkalm ával. Ha pedig bárhova máshova kitesszük, jöhet a megtorlás, a büntetés, a pereskedés, amit kevesen fognak vállalni, még akkor is, ha a törvény betűje szerint igazuk van, mert egy román törvényszéken bármi megtörténhet. Éppen ezért a legokosabb, amit ebbe n a pillanatban Borboly Csaba tehet az az, hogy a tervezetet gyorsan visszavonja, s elnézést kér a székely néptől, hogy egyáltalán megfordult a fejében ilyesmi. Az autonómiaharcról Sajnálattal kell megállapítsuk, hogy ismét kibújt a szög a zsákból: az R MDSZ csak beszélni szeret az autonómiáról, tenni azért nem hajlandó semmit. Itt van a szeptemberi Székely Önkormányzati Nagygyűlés, s a csíkszeredában elfogadott kiáltvány. Az ülés szervezői akkor azt mondták, hogy ezt eljuttatják aláírás végett az összes székelyföldi önkormányzathoz, s az így aláírt példánnyal mennek majd az RMDSZ EP képviselői Brüsszelbe, harcolni az autonómiáért. Azóta eltelt több mint két hónap, de semmit nem tettek! Ezzel szemben a Magyar Polgári Párt Hargita és Kovászna megyei frakció i kezdeményezték a két megyei önkormányzat ünnepélyes együttes ülését, ahol a két testület határozatot hozzon a Kiáltvány támogatásáról. Ez a gyakorlatban sokkal könnyebb, mint annyi emberrel aláíratni a dokumentumot, ugyanakkor erősebb is, ha sok aláírás helyett a megyei önkormányzatok hoznak hivatalos, pecsétes határozatot, amiben elfogadják a szeptemberi kiáltványt, s megbízzák az EPképviselőket, hogy Székelyföld ügyében eljárjanak Brüsszelben. Ez egy olyan határozat lenne, amivel szemben a prefektusok tehetetlenek. Nem ismétlődhet meg az, ami a hivatalos népszavazások kiírásakor, amikor is a prefektusok megtámadták az önkormányzatok határozatait, s az igazságszolgáltatás érvénytelenítette
