Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.17 . 44 A 200 8as év valószínűleg fordulópontot jelent a modern kapitalizmus tekintetében. Néhány hónap alatt az Amerikai Egyesült Államokban kirobbant, jelzáloggal terhelt ingatlanpiaci válság átalakult egy komplex pénzügyi krízissé, majd egy példátlan pénzügyi és gaz dasági világválsággá. [Kommentálható] A modern kapitalista országokban alig egy emberöltő alatt radikálisan megváltozott a társadalom hozzáállása a fogyasztás/megtakarítás kérdésköréhez. A globalizált fogyasztói társadalom azt az illúziót táplálja emberek százmillióiba, hogy természetes és hosszútávon fenntartható az elsősorban hitelből finanszírozott fogyasztás és az ezáltal generált növekedés. ajnos az elmúlt évtizedekben megpróbáltuk elhitetni a tömegekkel, hogy korlátlanul lehet hitelekből élni, hogy virtuális pénzekkel helyettesíteni lehet reál pénzügyi forrásokat. Így jutottunk el ahhoz a paradox helyzethez, amikor a világ legfejlettebb kapitalista országa, az Amerikai Egyesült Államok fogyasztási szintjét és lakossági életszínvonalát mind nagyobb mé rtékben Kína, India és Japán megtakarításai finanszírozzák. Mi volna a megoldás? Vissza kellene térni ahhoz a normális és racionális modellhez, amelyben az egyének először megtakarítanak, és utána fogyasztanak, az államok pedig tudatosan a nullszaldós áll amháztartást tűzik maguk elé célnak. Egy másik sarkalatos kérdés: hogyan lehet fenntartani az emberi társadalom gazdasági mutatókkal mért fejlődését globális és racionális demográfiai politika nélkül, és ugyanakkor egy pazarló, irracionális fogyasztási mo dellel? Ha ma a világon élő összes ember olyan életszínvonalon szeretne élni, mint egy átlag francia, márpedig miért ne akarna, akkor négy földgolyó erőforrására volna szükség. Ebben a kérdésben valójában csak két megoldás van: bevezetni világszinten egy átlagos kétgyermekes családmodellt, és jelentősen átalakítani a jelenlegi nyugati fogyasztási szokásokat: évtizedekig használható tartós fogyasztási cikkek, megújuló energiák, környezetbarát technológiák bevezetésére van szükség, és ami a legfájdalmasabb, lényegesen csökkenteni kellene a fogyasztás mértékét. Még egy tényezőt emelnék ki, ami hozzájárult a jelenlegi válsághoz, éspedig a spekulatív üzleti magatartást. Itt nem a spekuláció tényével van gond, hanem a méreteivel. Tudniillik a globális piacok kia lakulása és az információs társadalom robbanásszerű fejlődése, a sok előnyön kívül, elősegítette a spekulatív üzleti magatartás eddig nem látott mértékű elterjedését az ingatlanpiactól kezdve egészen a tőzsdei műveletekig. Márpedig ha egy területen a speku latív tranzakciók aránya meghalad egy értékküszöböt, az árak irracionálisakká válnak, és létrejönnek a sokat emlegetett spekulatív léggömbök, amelyek előbb vagy utóbb kipukkadnak. Ha pénzügyi és gazdasági válságról beszélünk, a legtöbb ember a közgazdászo któl vár elméleti és gyakorlati megoldásokat a felmerült kérdésekre. Viszont többről van szó, mert bizonyos jelenségek a jelenlegi kapitalista társadalmi és gazdasági modell fenntarthatóságát kérdőjelezik meg. Komplex kérdésre csak bonyolult válaszokat leh et adni. Szükség lenne a világ vezető elitjének az összefogására, politikusok, szociológusok, közgazdászok, műszaki szakemberek csak együtt tudnának megoldásokat kidolgozni. És azokat a társadalommal elfogadtatni. vissza Eln öki csörte Szabadság 2009. november 17. Olvasta 242 felhasználó. NÉMETH JÚLIA Amikor a recesszió szele már javában fujdogált – igaz, tőlünk még tisztes távolban – Băsescu elnök mindenkinek csak jó életet beígérő (să trăiţi numai bine) szlogenjével h intett port alattvalói szemébe, üres szavakból épített fallal bástyázva körül országát. Nagyon jól tudta, mi következik, pillanatnyi érdekeinek megfelelően azonban szemrebbenés nélkül hazudott. S tette mindezt addig, míg a gazdasági romlás, az ország katas ztrofális állapota immár híveit is félreérthetetlenül szembesítette a valósággal. Most éppen az omló falak korszakát éljüknyögjük. Az omló falak pedig fölöttébb veszélyesek, olykor építőjüket is maguk alá temethetik. [Kommentálható] Ami pedig a beígért j ó életet illeti, még születése előtt szép csendesen kimúlhatott volna, ha az életszínvonal rohamos romlásával nem csap át az ellenkezőjébe, alaposan megtépázva a jelenlegi elnökelnökjelölt
