Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.10 . 33 Az ünnep szimbolikája A szabadság ünnepe nevet viselő hivatalos megemlékezések bővelkedtek a szimbolikus eseményekben is. Így például Angela Merkel kancellár Mihail Gorbacsov társaságában délután átsétált azon a hajdani, a Bornholmer Strassén á llt határátkelőhelyen, amelyet 1989. november 9én harminc perccel éjfél előtt nyitottak meg először a keletnémet határőrök. Mint ahogy jelképes az is, hogy a német kancellár meghívott magas rangú vendégeivel este ünnepélyesen átsétált a Brandenburgi kap un Berlin keleti feléből a hajdani NyugatBerlinbe. Ezt követően az eredeti elképzelés szerint az akkori főszereplők ismét ledöntötték a berlini falat, illetve annak hatalmas dominókockákból felépített hasonmását. Az első dominót a hivatalos program szer int a hajdani Szolidaritás szakszervezet vezetője, Lech Walesa döntötte le, őt pedig Mihail Gorbacsov és a volt magyar miniszterelnök, Németh Miklós követte. Helyesbítés húsz év után „Hazugság azt állítani, hogy Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár bonto tta le a berlini falat, a valódi érdem ugyanis a néhai II. János Pál pápát és a lengyel Szolidaritás szakszervezetet illeti” – jelentette ki azonban tegnap Lech Walesa volt lengyel államfő és szakszervezeti vezető. „Elszomorít, hogy hősöket csinálnak olyan okból, akik valójában nem voltak azok” – hangsúlyozta. „Nem viccelek, Gorbacsov soha nem akarta megdönteni a kommunizmust, sem lebontani a berlini falat, amely nem volt neki útjában. Ha ezt mégis így állítják be, akkor ezzel egy hazugságra építik fel Eur ópát; ez engem rémülettel tölt el” – mondta a volt lengyel államfő, aki szerint az igazság az, hogy a berlini fal ledöntése 50 százalékban II. János Pál pápának, 30 százalékban pedig a Szolidaritásnak köszönhető, és csak 20 százalékban illeti érdem a világ többi részét. Ma már történelem Ami az előzményeket illeti, ma már általános vélemény, hogy a berlini fal leomlásában döntő szerepe volt az akkori keletnémet ellenzéki mozgalmaknak, az 1989ben rendszeressé vált hétfői tüntetéseknek, a lipcseieknek, a dr ezdaiaknak és a berlinieknek. Akik – Lipcséből indulva – az akkori történelmi jelszót, a „Wir sind das Volk!” (Mi vagyunk a nép!) kiáltást zászlajukra tűzve meghátrálásra kényszerítették az egykori kommunista rezsimet, Erich Honeckert, Egon Krenzt és a töb bieket. És elérték azt, hogy a végnapjait élő akkori NDK vezetői november 9én – utolsó reményként – utazási könnyítéseket rendeljenek el, és a rendelet – amelynek publikálását egy nappal későbbre terveztek – néhány órával később elvezetett a fal lebontá sának megkezdéséhez. Arról az estéről, a keletberliniek szabadságvágyáról és eufóriájáról, a határátkelők megnyitásáról, a több százezer berlini „kiszabadulásáról” soha nem feledkezik meg a világ. De Németország tudatában van annak is, hogy mindehhez szü kség volt az akkori Szovjetunió és az Egyesült Államok támogatására, Mihail Gorbacsov híres „glasznoszty és peresztrojka” politikájára, és szükség volt a lengyel Szolidaritásra, Lech Walesára, továbbá a vasfüggöny magyarországi lebontására és a szeptemberi , keletnémetek tízezreinek Nyugatra történő kiutazását lehetővé tévő határnyitásra. De ugyanúgy szükség volt Helmut Kohlra és HansDietrich Genscherre, akik felismerték, hogy a fal leomlása történelmi lehetőséget nyitott a német egység helyreállítására, am i 1990. október 3án valósult meg. Mindezek alapján helytálló az egykori NDKban felnőtt első keletnémet kancellár, Angela Merkel azon kijelentése, amely szerint 1989. november 9. az újkori német történelem legboldogabb napja volt. Még nem nőtt össze, ami összetartozik Willy Brandt egykori kancellár, a 70es évek elején a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött történelmi keleti szerződések atyja a berlini fal leomlásával és az egység helyreállításával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy most összenő, ami összetartozik. Utóda, Helmut Schmidt viszont a mostani évforduló kapcsán hangsúlyozta azt, hogy ez az összenövés még nem fejeződött be. Az egykori NDKhoz tartozott keletnémet tartományok még távolról sem olyan „virágzó tájak”, amilyennek azokat Kohl az egyesülés nyomán jövendölte. A keleti és a nyugati országrész életszínvonala között még nagy a
