Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.10 . 20 Trianon óta az ország és a nemzet kormányának feladatkörét tisztességgel betöltő kormányokat Magyar Kormány néven tisztelhetjük. A többieket csupán Magyarország Kormányaként tarthatjuk számon. A kormánynak, ha az Magyar Korm ány, egy fontos feltételnek kell megfelelnie: az állam- és az országpolitika művelése és intézése során a nemzetpolitika szempontjaihoz kell igazodnia. Mert felelősen intézkedni az országgal és az állammal kapcsolatos feladatokban elsőrendű hivatali kötel essége, de működésének erkölcsi értékét a nemzet érdekében végzett cselekvései szabják meg. A magyar nemzetpolitikának ezért két egymástól elválaszthatatlan ága van: a magyar állam rendben tartása és a nemzet karbantartása. Ebben nem jelenthetnek akadályt sem szűkkeblű pártérdekek, sem körmönfont nemzetközi érdekek. A nemzetpolitikában a szűkkeblűséget el kell utasítani, vagy le kell küzdeni, a körmönfontságot pedig el kell sajátítani. A nemzetpolitika nem az eszközök, hanem a célok, és a célhoz vezető utak között válogat. A kiválasztott cél és a feléje vezető út határozza meg az eszközöket. A cél és az út pedig együtt jelentik az irányt. Több példával is bemutatható ebben a vonatkozásban a helyes, azaz a célirányos választás és a helytelen, azaz a céltévesz tő, eszköztévesztő vagy eszközvesztő választás. Az 1990es évek közepén a nemzet többsége egyetértett abban, hogy a nemzet határon átívelő újraegyesítését célként fogalmazzuk meg. A cél felé vezető akkori útként a státustörvényt választottuk. Eszközként a Magyar Igazolványt, az oktatásinevelési támogatást, a magyarországi kedvezmények kiterjesztését stb. A státustörvény halódó állapota 2004től nem a törvény hibájaként, hanem a megszületését követően hivatalba került három magyarországi kormány bűnéül róh ató fel. Újraélesztése időszerű és új tartalmat, tartalmakat is kíván. Voltak, akik a státustörvény helyett az állampolgárság kiterjesztését szorgalmazták, nem mérve fel, hogy az adott időben az elszakított magyarok számára a célkövetésnek ez a módja káro s lett volna. Néhány évvel később, 2004ben ez már megfelelő útja lett volna a határon átívelő nemzetegyesítésnek, de a javasolt megvalósítási módszer, az úthoz rendelt eszköz. volt rosszul, sőt kártokozóan megválasztva. Megfelelőnek, célirányos elképzelé snek bizonyult egy olyan, törvény által létrehozandó köztestület, ami tömörítette volna a világ magyarságát és a státus törvényen túli feladatokat teljesíthetett volna. A rossz választás abban állt, hogy ezt az utat a szolgálatok és hálózatok által kézben tartott Magyarok Világszövetségének átalakításával akartuk megépíteni, sikertelenül. Célhoz vezető útként értékelhető az elképzelés, hogy induljon a Széchenyi Tervhez hasonló gazdaságélénkítő tervezés az elszakított magyarok és lakóterületük irányába is, fokozatosan oszlatva ezzel az államhatár mindkét oldalát borító gazdasági árnyékot. A 2002ben bekövetkezett magyarországi kormányváltás miatt az elképzelés azonban nem valósulhatott. A nemzetpolitika felőrlésének elfedésére hozta létre a Gyurcsánykormány 2005ben az egyébként jó eszköznek minősíthető Szülőföld Alapot, melyet azonban rosszul alkalmazott, mert beléje olvasztotta a korábbi közalapítványok egy részét és paternalista módon amolyan segélyosztogató intézménnyé vált. A rendszerváltozás kezdeténe k kezdetén a kimondatlan, sőt, megfogalmazatlan, de a később megfogalmazott cél követésére megfelelő útválasztásnak bizonyult a határon túli magyarok titkársága a miniszterelnöki hivatalban, majd a Határon Túli Magyarok Hivatala, de az intézményesülés megr ekedt az eszköz szintjén. Sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy az összmagyar ügy mennyire külügy és mennyire magyar belügy. Mígnem az egyik magyarországi kormány megoldotta a gordiuszi csomót, de nem nagysándorosan, hanem fletósan: amin nem tudsz úrrá lenni, szüntesd meg. És megszüntette az intézményt. A Magyar Állandó Értekezlet egyrészt eszköz, a politikai párbeszéd eszköze volt egy magyar kormány nemzetpolitikájának kialakítására, másrészt út is volt, mert közös testületbe tömörítette a Kárpátmedencei magy ar, közlegitimitással rendelkező politikai képviselőket. Egy magyarországi kormány számára azonban akadályt jelentett a nemzetpolitika felszámolásában. Ezért a Gyurcsánykabinet ezt is a kommunista diktatúrában kipróbált módon – amin nem tudsz úrrá lenni, azt szüntesd meg – megszüntette. Elkészült a Kárpátmedencei, államhatárokon átvezető közúthálózat fejlesztésének egy olyan eszmei terve, aminek megvalósulásával az eredetileg szervesen összefüggő magyar települések és régiók ismét egy gazdasági vérkeringé sbe kapcsolódhatnának. A megvalósulására csak egy magyar kormány hivatali ideje alatt lehet remény. Legújabban a közúti és vasúti tömegközlekedés tervezése a példája a rossz választásoknak, mert ezen a téren a gazdaságosságon kívül hivatalosan nincs megfo galmazva más cél. Társadalmi célok léteznek mind Magyarországon, mind a nemzeten belül, ami az elérhetőségre vonatkozik. Tehát a napi életben és a kapcsolatokban legyen használható a tömegközlekedés és ennek egy sajátos része, a határon át közlekedő személ yforgalom. Ez utóbbi a határon átívelő nemzetegyesítés szempontjából ugyanolyan fontos, mint a civil szervezetek tevékenysége vagy a települések közötti kapcsolatok megerősítése. Ezen a területen ma rosszabb a helyzet, mint a kommunista rendszerben. Egyet len elképzelés, a határon átívelő nemzetegyesítés parlamenti párbeszédének a megteremtése vészelte át az utóbbi három kormányváltásnak a kormányt magyarból magyarországivá korcsosító viharait. Ezért jöhetett létre a
