Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.07 . 31 2. Több, például három, ahogy Duray javasol ja 3. Nem tudom. Gyakorlatilag mindenkinek van válasza, hiszen a „Nem tudom” gombot kevesen nyomták meg. Az óriási vitát kiváltott szlovák nyelvtörvényt a lap olvasói közül kevesen támogatják a szavazáson. Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) str atégiai alelnöke a pozsonyi SITA hírügynökségnek ezt nyilatkozta: „A szlovákok, a magyarok és a ruszinok már ezer éve élnek itt együtt. Lényegében ezeket a nyelveket illetné meg az államnyelvi státus Szlovákiában”. A szavazás állása 38451 szavazat leadásá nál az állás 16%84%0%, azaz a szavazók 84 százaléka azt szeretné, hogy három államnyelv legyen Szlovákiában. Ez elég lesújtó vélemény az új nyelvtörvényről, még akkor is, ha nem tekinthető reprezentatív közvéleménykutatásnak. vissza Havel: naiv voltam, mikor azt hittem, az emberek gyorsan megváltoznak Bumm.sk • 2009. 11. 08 Václav Havel elismerte, hogy nagyot tévedett, mikor azt hitte, hogy gyorsan megváltozik a gondolkodásmód a rendszerváltás után. A volt csehszlovák el nök, disszidens és rendszerváltó az elmúlt húsz évet értékelte. Václav Havelt, a csehszlovákiai rendszerváltás vezéralakját nyugtalanítja a média helyzete. Húsz évvel a kommunista rendszer bukása után, mely birtokolta, ellenőrizte és cenzúrázta a médiát , a volt csehszlovák elnök szerint a politikusok ismét megpróbálnak beleavatkozni a sajtó szabadságába. Havel szerint a telefonhívások a sajtónak, valamint a közszolgálati média tanácsainak pártérdekek szerint történő összeállítása a sajtóra gyakorolt po litikai nyomásgyakorlás első jele. Nyugtalanítja őt a sajtó bulvárosodása is, de emiatt nem elsősorban a médiát teszi felelőssé, hanem a tisztesség és az ízlés globális hiányát. A sajtónak szerinte fel kellene állítania erkölcsi fejlettségének mércéjét, ho gy a rá irányuló nagyobb figyelmet, a nagyobb olvasottságot és bevételeket ne csupán a szenzációk és botrányok sorozatának tulajdonítsa. Havel elismerte, naiv volt, mikor azt hitte, a gondolkodásmód a kommunizmus bukása után pár évvel megváltozik. „Elism erem, hogy nagyot tévedtem, mikor azt gondoltam, hogy ez hamarabb bekövetkezik. Ez valóban évtizedekre való feladat“ – mondta a rendszerváltás vezéralakja a sajtónak az elmúlt húsz évet értékelve. Szerinte a volt szocialista blokk országainak nem sikerült teljesen elszámolnia a volt rendszer represszióival. Talán Németországban sikerült ez a legjobban, őket követi Csehország, ahol röviddel a rendszer bukása után bizottság, majd hivatal is született ezen bűnök számonkérésére. „A nemzet emlékezete identitásán ak előfeltétele, szerves része. Tudnunk kell, kik voltunk, mit tettünk tegnap“ – véli Havel. Nagy problémát jelent azonban, hogy sok cselekedetet nem a kor atmoszférájának fényében vizsgálva értékelnek. A fiatalokban így torz kép alakulhat ki a kommunizmus ról, s igazságtalanok lehetnek némelyekkel. A kommunizmus bukása utáni állapotot a volt elnök a börtönből való szabadulás utáni állapothoz hasonlította. „Ha évekig ebben él, majd elengedik, az emberre nagy súlyt helyez a szabadság. Egyszerre mindig dönte nünk kell valamiről“ – mondta Havel, aki szerint a börtönben minden meghatározott, a szabadon azonban már akkor is 15 döntést kell meghoznunk, mielőtt kilépünk a házból: hánykor kelünk, mit veszünk fel, mikor reggelizünk. Aki nem szokta meg, annak a feje i s belefájdul. Havel szerint különösen az idősebbek vannak kellemetlen helyzetben. „Ezek az emberek egész életükben dolgoztak valahol, a szocialista munkabrigádokban és hasonlókban, valamilyen módon igyekeztek, életüket valami kétségesnek szentelték, s mos t, hogy egyszerre valaki azt mondja, az egész ostobaság volt, ezt nehéz elviselniük“ – véli a volt elnök. A kommunizmus utáni nosztalgia a fiataloknál a félműveltség és az „establishment“ elleni lázadás kombinációja. A könnyű út épp a kommunizmus valamely verziója felé hajlás. „Nagyon szomorúnak tartom, hogy vannak olyan emberek, akik állampolgárként egész életükben a szabadabb viszonyok mellett foglaltak állást, egész életükben üldözték őket, nem tanulhattak, nem tehették azt, amit akartak. Ezek az emberek mikroszkopikus fizetéssel mennek nyugdíjba, néhányan nyugdájasotthonba kerülnek, míg kínzóik és az ŠtBsek hatalmas fizetéseket hordanak haza, óriási kártérítéseket kapnak, s ennek tetejébe sikeresen vállalkoznak“ – méltatlankodik Havel.
