Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.07 . 21 sz erintem tavaszra várható. Akkor előfordulhat, hogy ezek nélkül a hitelek nélkül a vállalatok és a cégek komoly gondokkal fognak küzdeni, és ez természetesen a gazdasági aktivitás visszaesésén fog meglátszani. Mit várhatunk a Nemzetközi Valutaalappal folyt atott tárgyalás kimenetelétől és az azt követő hatástól? – Az mindenképpen dicséretes, hogy a Nemzetközi Valutaalap enyhített a Szerbiával szemben támasztott szilárd álláspontján, ha nem jött volna közbe ez a globális gazdasági válság, akkor biztos, hogy kitartóan követelték volna, hogy a költségvetési hiány nem haladhatja meg a 3 százalékot, mert ez volt az elsődleges megbeszélés egyik kikötése. Időközben kiderült, hogy szinte minden államban, tehát nemcsak a környező országokban, hanem az európai uniós o rszágokban is a költségvetési hiány jóval magasabb lesz, mint ahogyan azt eredetileg eltervezték. Azért történt ez így, mert ezt az egy eszközt találták kézenfekvőnek arra, hogy valamelyest enyhíteni tudják a gazdasági visszaesést. Szerencsére az IMF ezt m egértette, és így engedményt tett Szerbiának, hogy jövőre növelhesse a költségvetési hiányt. Az már más kérdés, hogy vajon a szerb kormány mi módon fogja a költségvetési hiány strukturális felépítését megoldani. Amennyiben továbbra is a költségvetési hiány úgy alakul, hogy a pénz a folyó kiadásokra megy el, azt nem a befektetésekre használják fel, akkor biztosak lehetünk abban, hogy hosszútávon ebből komoly gondok lesznek. Az sem mellékes, hogy a költségvetési hiányt manapság jószerével eladósodással próbál ják pótolni, és tudni kell, hogy ezért busás kamatokat számítanak fel, viszont számolni kell azzal, hogy eljön az idő, amikor ezt vissza kell téríteni, s én attól tartok, hogy bekövetkezik majd az is, hogy nem lesz pénz visszafizetni az adósságot. A bankk ormányzó arra figyelmeztetett, hogy óvakodnunk kell attól, nehogy eladósodási válságba kerüljünk. – Nemcsak ő, hanem a közgazdászok nagy többsége vészjelzésként erre hívja fel a figyelmet, s mi az Ekonomist legutóbbi számában foglalkoztunk az adott témáva l, hogy az ország jelenlegi eladósodása 10 milliárd euró, s ha élnek minden adott lehetőséggel a kölcsönökre és a hitelekre vonatkozóan, és minden bizonnyal, amint lehet, lehívják a kölcsönöket, ennek az lesz a következménye, hogy az adósság 12 milliárd eu róra fog ugrani. Gondoljunk csak bele, hogy ha az elkövetkező években ilyen ütemben folytatódik az eladósodás, akkor hova jutunk? Mondok egy példát: az orosz föderációtól egymilliárd dollárt kaptunk, amit nagyon rövid időn belül, talán néhány év múlva törl eszteni kell. Így abba a helyzetbe kerülünk, hogy csak a kamatok kifizetésére rá fog menni a hazai társadalmi össztermék 23 százaléka. Ezek szerint az összes pénzünk rámegy az adósságtörlesztésre, s mi egy bűvös körbe fogunk kerülni, ahonnan nincs kiút. M ondjuk, korábban azt az összeget, amit majd most a kölcsönrészlet törlesztésre fordítunk, az oktatásba fektethettük be, erre viszont nem lesz többé lehetőségünk. Hogy lehet az, hogy az oroszokkal köttetett üzlet feltételeiről semmilyen részletet sem tudha tunk? – Minden bizonnyal azért, mert még véletlenül sem sikerült olyanra az üzlet, mint ahogyan azt eleinte tálalták nekünk. Én már az első napon, amikor euforikusan nyilatkoztak az oroszokkal kötött szerződésről, nyomban visszafogottságra intettem, és az t hangsúlyoztam, hogy semmi ok sincs az ünneplésre, hiszen ahhoz tudni kellene, hogy milyen ez az egyezség, abból milyen feltételek és kötelezettségek adódnak, de főleg a kölcsönfizetés körülményeit kellett volna nyilvánosságra hozni. Alapvető dolog szerin tem, hogy mielőtt eladósodnánk, mérjük fel a helyzetet.Mi előre ittunk a medve bőrére, egyáltalán nem voltunk tisztában az oroszokkal köttetett üzlet feltételeivel, a visszafizetési határidővel, a kamatláb nagyságával és a visszafizetési határidővel, de mé g azzal sem, hogy vajon teljesíteni tudjuke a vállalt kötelezettségeinket. Csak a sötétben tapogatózunk. Azt követően, hogy napvilágra került, hogy a dunai híd kiépítésére Kínától felvett kölcsönért 3 százalékos kamatot számolnak fel, állítom, hogy ha enn él kedvezőtlenebb feltétellel szerződtünk le az oroszokkal, akkor az ránk nézve semmiféleképpen sem lehet biztató. Milyennek ítéli meg a pénzügyi és a bankrendszerünket? Elég stabilake a pénzintézeteink, mivel még tart a takarékossági hét, betehetike az emberek a megtakarított pénzüket a bankokba? – Egy évvel ezelőtt egymilliárd eurót vettek fel Szerbia polgárai a bankokból a válságtól tartva, s azóta kiderült, hogy a bankrendszer a szerbiai gazdaság egyik legbiztosabb pontja. Az ipari termelés visszaes ett, minden más gazdasági ágazatban drasztikus csökkenés volt tapasztalható, viszont a pénzügyi rendszer úgy látszik, a legegészségesebb ágazat maradt. Ez azzal magyarázható, hogy 2000. október 5e után az összes nagyobb állami bankot bezárták, azért, mert úgy mérték fel, hogy bizonytalan és kockázatos bankpolitikát folytattak, egyszerűen
