Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.06 . 35 elnökválasztásig független kormányfő vezessen egy szakértői kormányt, ő lemondott arról a szándékáról, hogy a DemokrataLiberális Pártból válasszon embert — fejtette ki. Annyi engedményt tett — mondta önmagáról — , hogy független személyt bízott meg kormányalakítással Lucian Croitoru személyében, az ellenzék azonban jottányit sem volt hajlandó engedni saját álláspontjából, ragaszkodott Johannishoz. Az államfő leszögezte: ezúttal nem fogja megadni számukra ezt az „ajándékot", most a parlamentben legtö bb mandátummal rendelkező pártból, azaz a DemokrataLiberális Pártból fog politikust jelölni. Nem volt hajlandó ugyanakkor megerősíteni azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Vasile Blaga jelenlegi ügyvezető fejlesztési minisztert készül megbízni egy új csapat összeállításának feladatával. Kifejtette még, nem lenne jó, ha előrehozott választásokat kellene kiírni. Igen kategorikus választ adott Băsescu felvetésére Crin Antonescu liberális pártelnök. Szerinte az államfő újabb félrevezetéssel próbálkozik annak érdekében, hogy elnyerje egyes jobboldali, liberális szavazók rokonszenvét, és megbontsa a liberális alakulat egységét. „Crin Antonescu politikus és Traian Băsescu politikus között ki van zárva mindenféle politikai szövetség" — szögezte le a liberáli s pártelnök, hangsúlyozva: a jelenlegi államfő pártja számára sem lehet többé szövetséges. Farcádi Botond, Háromszék vissza Csupa csapás az élet – „Román etnikumúak, csak a nyelv jellege különbözik" Erdélyma [ 2009. novem ber 05., 19:19 ] [249] Ez a „tudományos meghatározás" Filip ªtefan klézsei polgármestertől származik. Ezt megelőzően 1999 augusztusában a moldvai csángómagyarok képviselői Bákóban tartottak értekezletet és tisztújító közgyűlést. A román közoktatási minisztérium kisebbségi osztálya is képviseltette magát Sánta Attila tanácsos személyében. Annak ellenére, hogy Duma András, a klézsei magyar oktatás miatt a nacionalista szélverésnek legkitettebb ember szokása ellenére pesszimista hangot ütött meg, úgy t űnt, hogy a heti két magyaróra beiktatása — választható nyelvként — semlegesíti a megyei és községi szinten egyoldalúan vívott nemtelen csatákat. „Duma András, a klézsei magyar oktatás ügyintézője nem értett egyet azzal — idézzük Fekete Réka újságírót (Hár omszék, 1999. augusztus 31.), hogy a szülőket kellene vádolni a szabályos eljárás be nem tartásáért, egyrészt, mert nem érti, miért gáncsoskodik az ügyben a Bákó megyei főtanfelügyelő, miért nem tartják a hivatalok tiszteletben a polgárok törvény adta joga it, és úgy véli, nem normális körülmények között a szülők reakciói is túllépik a normalitás határát. — Ne kérje tőlem senki — szögezi le Duma András — , hogy meggyőzzem a szülőket arról, annyi megfélemlítés után ötödször és hatodszor is nyújtsák be kérései ket, elhiggyék, hogy a sikertelenségért ők a hibásak, mert beadványaik hiányosak, hol ez, hol az hiányzik a kérésekből, vagy éppen nem iktatják azokat, és nyomtalanul eltűnnek." Az említett bákói beszámolóból azt is megtudjuk, hogy a magyar oktatás ellen zői sok minden mellett azzal érvelnek, Klézsén a népszámlálás alkalmával nem vallották magyarnak magukat az emberek, tehát „nincsenek, nem élnek ott magyarok". Az állítás annyira abszurd, hogy sokakban élteti a reményt, ilyen arcátlan módon hazudni mégsem lehet egy magát demokratikusnak festő országban, s ha a tanügyi csúcsszerv, az oktatási minisztérium egyetért a magyar nyelv választott tantárgykénti oktatásával, akkor előbbutóbb a megyei és helyi nacionalisták abbahagyják a provokációkat. Az újabb h ideg zuhany 1999 novemberében ömlött a magyar iskolák „apostolainak" a nyakába. Fekete Réka és Ferencz Csaba újra felkereste Klézsét. „Már látogatásunk első pillanatában megérezhettük: itt jóval többről van szó, mint a heti egy óráról, amelyet néhány szülő (egyre kevesebb) kér gyermeke számára. Ráadásul immár — mert a törvény így teszi lehetővé — választott tantárgyként. (…) Itt olyan mértékű ellenállás mutatkozik a magyar érdeklődés ellen, amit első pillanattól érezni lehet. Hiszen alig léptünk a faluba — véletlenül vagy nem — , Pascaru Iosif plébánosba botlottunk, aki nem éppen barátságos módon juttatta tudtunkra felháborodását: »Mit keresnek maguk itt, ki engedte meg, hogy folytassák a magyar propagandát, mit keresnek az iskolában, azonnal jelentkezzenek a polgármesternél, mit gondolnak, hogy csak úgy szabadon kérdezésködhetnek, fényképezhetnek, filmezhetnek?!« stb. Az események ezután már gyorsan pörögtek, s a nevezetes »klézsei fogadtatást« felidézve (1995ben az RMDSZ és a csángó szövetség ideérkező autó it és képviselőit feltartóztatták, majdnem megverték, a
