Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.06 . 21 Amikor még az MKDMet vezetted, hallani sem akartál a három párt egyesüléséről. Amikor ráébredtél, vagy megsúgták Neked, hogy ez elkerülhetetlen, akkor hirtelen az egyesülés élére álltal, hogy learasd a d icsőséget. Most nem térek ki az MKDMben lezajlott botrányokra, sem arra, hogy egy besúgó volt a főtanácsadód, aki korábban Duray Miklóst börtönbe juttatta. Nyolc éves kormányzati időszakotok következett, amikoris semmilyen érdemleges, hosszútávú eredmény t sem sikerült elérnünk, a Selye Egyetemet kivéve. De lehet, azt is főiskolává fogják visszaminősíteni. A beneši dekrétumokat és az autonómiát lesöpörted az asztalról, a nyelvtörvénnyel, mely rejtett akna lett, mit sem törődtél. Nem kell Cavintont bevennün k, hogy emlékezzünk rá, amikor többször is kijelentetted, aki itt autonómiáról mer beszélni, azt popón billented! Kit képviseltél ezzel a kijelentéssel? Erre tőlünk nem kaptál mandátumot! Amikor faképnél hagytad az MKPt, azzal érveltél, hogy mandátumodró l nem mondasz le, mert sokan Téged karikáztak. Csakhogy Téged mint az MKP elnőkét karikáztak. Egyáltalán nem mint személyt, mely független bármilyen párttól. Ha ezt a logikát követtjük, akkor azt mondhatnánk, az emberek nem Bugárra, hanem Bélára voksoltak. Azért szavaztak Rád, mert balek módon azt remélték, érdekeiket fogod védeni. Ők jóhiszeműen a párt programjára is szavaztak, nem arra, hogy miután ellehetetlenítetted, azt otthagyd egy zsírosabb konc reményében. Ezzel csak a gyászos emlékű demceber 5ét igazoltad. Miért állnának ki a magyarországiak olyan nyámnyila nemzettestvérekért, akik saját jól felfogható érdekük ellen kívánnak öngyilkosságot elkövetni. Van baj odaát elég, ilyen teszetosza koloncra nincs szükség! Milyen jó példát mutatunk hűségből é s helytállásból! Amikor Te voltál az elnök, gyakorta előfordult, hogy más véleményt nem engedtetek szóhoz jutni, s Neked ehhez egy szavad sem volt. Asszisztáltál. Amikor egy alkalommal 5 percet kértem, hogy kifejtsem, a beneši dekrétumok miért eleve érvén ytelenek, megígérted, a tanácskozás végén időt kapok, ezt mégsem teljesítettétek! Szóltál? „Nyílt párbeszéd”? A. Nagy László is úgy nézett rám, mintha a Marsról pottyant volna közénk. Csak épp nem volt zöld. Amikor javasoltam, EUparlamenti képviselőink k ötelezően számoljanak be ott végzett munkájukról, akkor alapszabályunkkal ellentétben, nem engedtétek még szavazásig sem a javaslatomat. Eldöntöttük, s ezt határozatban az OT el is fogadta, ha nem sikerül kivívni a területi elrendezést úgy, ahogyan óhajtj uk, kilépünk a kormányból. A következő OTnak csak erről kellett volna döntenie. Mégis szégyenszemre tovább statisztáltunk a kormányban. Akkor sem tettél ellene, hogy az elfogadott és kötelező döntés értelmében cselekedjünk. Pedig akkor lehettek volna szlo vák partnereink is, hiszen ők Szepes megyét óhajtották. Cserbenhagytuk őket! Amikor a párton belül javítani akartam a helyzeten a helyi elnökség megbízásából körlevelet írtam. Te etikai bizottság elé idéztél, mely semmit sem tudott nekem felróni. A címzet tek közül senki sem mert válaszolni. Néhányan csak négyszemközt helyeseltek. Ez volt az általad képviselt párton belüli nyitottság, ugye? Nagy meteorológusunk, A. Nagy László legalább nem alakoskodott. Az OT tárgyalásain az elnökségi asztalnál a loptopjáb a bújt, és oda sem figyelt, miről tárgyalunk. Ezzel őszintén megüzente, fiúk, tárgyalhattok bármiről, mi már elndöntöttük! Hányszor ültünk úgy, hogy tudtuk, cinkelt kártyákkal játszotok. Szinte fényképszerűen égett emlékezetembe néhány jelenet, mely mintha egy maffiafilmból lett volna kivágva. Neked, csak bólogató Jánosokra volt és van szükséged. Persze számodra kényelmesebb volt gyakorta Kassára utazni és Schuster főpolgármester kegyeit keresni, hogy sütkérezzél népszerűségében, de azt elutasítottad, hog y akár egy kávé mellett valaki elmondja Neked, mi a valós helyzet Kassán. Te jobban tudtad s ezért messze elkerültél bennünket! Most meg azt hirdeted: „beszélgessünk”. „Hallgassuk meg az embereket.” – mondod Most. Néha meg sem értetted, mit üzenünk. Miért gondolod, hogy elhisszük, ezután másképp lesz? Ennek ellenkezőjéről számtalanszor meggyőződtünk. De a legszomorúbb és egyben legvérlázítóbb Agócs Béla öngyilkossága volt. Igen, az általad vezetett MKP kergette őt a halálba. Nem voltál hajlandó leülni vele még vitatkozni sem! Így vér tapad az MKP „kezéhez”! Ugye, ez a tisztesség! Amikor a Tisza ciánmérgezést kapott, nem utaztál le megnyugtatni az embereket. Csak amikor a halvaszületett kövesdi repülőtér körül ügyködtél, mert zsíros koncot reméltél utaztál l e, de amikor nem lett belőle semmi, már nem mentél el vígasztalni az embereket elmaradt remélt munkahelyeik miatt. A lista esetleges és távolról sem teljes, de azt bárki folytathatja, aki az elmúlt húsz év politizálásában részt vett és önkéntelenül is bes ározódott. Honnan veszed hát a bátorságot, hogy kiállj és Most Hidakat építs, melyeket korábban a háttérből robbantgattál!? Nem cseng hitelesen, ha Most arról beszélsz, hogy kompromisszumkészségre van szükségünk, hiszen a múltban a Te vezetésed alatt hát ráltunk bele az elvtelen megegyezésekbe. Tisztesség, felelősség, bizalom – ezek lettek Mostani alappiléreitek. Ezelőtt is így politizáltál? S hallgatom a fárzisokat: „együttműködés, nyitottság, tisztesség, felelősség...” Mintha csak egy 80as évekbeli komm unista pártgyűlésen ülnék.
