Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-30
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.30 . 24 ami kiemelt támogatást jelent” – mondja Hrubík az Itthon – Fáklya, 2008/1es számában. „A Szülőföld Alapnál ala nyi jogon egyetlen szervezetnek sem jár támogatás és stratégiailag fontosnak kinevezett szervezetek sem léteznek” – írja Balogi az Új Szó 2009. június 23iki számában. De Köteles is gyanúsan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy a „pályázatok egy része kicsit valóban »vissza van forgatva«, azért, mert ennek a szervezetnek működnie kell, de a Csemadok többször is bizonyította, hogy ennek ellenére a leghatékonyabban tudja felhasználni a támogatásokat.” Persze, ez a „vissza van forgatva” bármit jelenthet, viszont a támogatás felhasználásának hatékonyságát minden bizonnyal rontja. Semmi esetre sem szeretném azonban a Csemadok eredményeit tagadni, továbbra is azt állítom, szükség van erre a szervezetre, a számtalan kulturális rendezvényre, hogy csak néhányat emeljek ki, a Duna Menti Tavaszra, egy élőbb Tompa Mihály szavalóversenyre stb. Azt azonban nem szabad elfogadni, hogy a Csemadok visszaélve helyzetével a hangoztatott demokratikus kereteket átlépje. Másrészt egyáltalán nem olyan szervezetről van szó, mely az ily enolyan módon megszerzett támogatást tévedhetetlenül használja fel, elég csak az idei martosi néptáncfesztivál körüli bonyodalmakat példaként említeni. Ráadásul Hrubík és Köteles is kiemeli, hogy sok esetben képtelenek megszólítani a közönséget, főleg a f iatalokat, a húsz, harmincévesek generációját. Így aztán nagyképűségén túl eléggé utópisztikusnak is tűnik az a Kötelesféle megállapítás, miszerint „az a feladatunk, hogy egyesítsük a megosztott szlovákiai magyar társadalmat”. Másrészt pedig ha meggondo ljuk, hogy ha esetleg mégis megvalósul a Csemadok totalizmusa, a garantált támogatás, várható lesz egyfajta ellustulás, illetve a politika számára csak még vonzóbb lesz. S egy ilyen totalizmus esetén felettébb diszkriminatív színbe tűnik majd fel az a Köte lesmondat, mely szerint „ha valaki konkrét elképzelésekkel, elérhető, a szlovákiai magyarság érdekeit egyértelműen szolgáló célokkal keres meg bennünket, tárgyalnunk kell vele”. Hiszen ahogy láttuk, a Csemadok csak a szlovákiai magyarság egy bizonyos, s e gyre szűkülő rétegét képviseli, egyáltalán nem az egészet. A „szlovákiai magyarság érdekeit egyértelműen szolgáló célok” ennek a rétegnek a céljai. A Csemadok csupán egy szervezet a sok közül, ami egyfajta értékrendet képvisel, a hagyományőrzés mellett tév e le a voksát. És már csak azért sem támogatandó a láthatóan sok problémát felvető Csemadok antidemokratikus kivételezése, mert akkor a hagyományőrzés és az értékteremtés egyensúlya bomlik meg szinte visszafordíthatatlanul. Egyensúlyról eddig sem beszélhe ttünk, hiszen a támogatások irányát tekintve mindig is a hagyományőrzésnek kedveztek mind a magyar, mind pedig a szlovák állami támogatást elosztó kuratóriumok. Úgy gondolom, ennek az átgondolatlanságnak a következménye a húszasharmincas generáció elfordu lása a szlovákiai magyar kulturális rendezvényektől. És valószínűleg ez a tendencia folytatódik, hiszen a nyertes pályázatok nagyon kis hányada foglalkozik a legfrissebb kulturális folyamatokkal. Ezek az emberek természetesen más kultúrák felé fordulnak, h iszen a környezetükben megélhető nem elégíti ki őket. Néhány kivételtől eltekintve a szlovákiai magyar kulturális (és iskolai – de ez már egy másik, még ha a mostanival összefüggő történet) rendszer képtelen volt versenyképes módon közvetíteni a kortárs mű vészet eredményeit. És akár nemzetmentésben gondolkodunk, akár liberálisan állunk hozzá a problémához, az igazán demokratikus törvények megalkotása és az elégséges pályázható keret megszerzése mellett ez tűnik a mai szlovákiai magyar kultúra legfőbb problé májának. vissza Az igazi Székelyföld ma már Bukarestből is, Budapestről is látszik Garzó Ferenc, az MTI tudósítója írja: (MTIPress) - Az igazi Székelyföld ma már végre Bukarestből is, Budapestről is látszik - ezt tart ja eddigi tevékenysége egyik örömteli eredményének az MTIPress érdeklődésére Tamás Sándor, Kovászna megyei tanácselnöke, aki a szomszédos Hargita megye önkormányzati vezetőjével, Borboly Csabával együtt sajátos, egységes és vonzó arculatot próbál adni enn ek a magyar többségű földrajzi egységnek. Vagyis nem elég létezni, látszani is kell - fogalmazhatnánk e gondolat mentén, és ez sokszorosan igaz erre az erdélyi földrajzi egységre, amelynek a megnevezésén kívül külföldön - de Románián belül is sok hely en - alig tudnak valamit az emberek. A történelmi Székelyföldet csak nagyjából fedik a mai - még a Ceausescurendszerben kialakított - közigazgatási egységek, azaz Kovászna, Hargita és Maros megye. A magyar híradások is gyakran szólnak Székelyföldről, az ottani autonómiaigényekről, a mintegy 80 százalékos magyar többség és a román kisebbség közötti viszonyról, miközben Románián belül mégiscsak kisebbséget alkot a magyarság, amelynek jelentős részét éppen a székelység adja. Ezekkel az információkkal szi nte ki is merítettük azt, amit eddig tudott a külvilág vagy a romániai "belvilág" a székelyek földjéről. Talán még a viccek főszereplője,
