Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.03 . 20 A Fidesz utolsó esélye Vajdaságma.inof • 2009. október 4. [10:13] Ha a következő évek hatalmi játszmái továbbra is arról fognak szólni, hogy az utolsó falusi iskolaigazgató is párthűe, vagy esetleg látta valaki, hogy Népszabadságot olvas, akkor marad a produktivitást, az állam normális működését aláásó, a különféle emberek bizonytalanságérzetét fenntartó rossz levegő. Ha valaki figyeli a napi sajtót, vagy akár csak a buszmegállói nyilvánosságot, az maga is láthatja, hogy Orbán Viktor más odik eljövetele lassan már a csodavárás szintjére magasztosul. Ebben semmi meglepő nincsen. A Gyurcsánykurzusnak sikerült annyira elintézni az országot, hogy az évekig végső érvként hajtogatott „Orbánnál még ez is jobb" után most már az „ennél még Orbán i s jobb" a trend. Itt tartunk. Mintha valami kapituláció előtt álló erődben, vagy süllyedő hajón lennénk, ahol „már úgy is mindegy" alapon mindenki azt csinál, amit akar, cigányokat öl lesből, vasvillával járőrözik, lenyom egy sallert az allergiásnak, vagy halálra veri azt, aki a helyes viselkedésre figyelmezteti. A buszok szétesnek, a vonatok késnek, dolgozni senkinek nincs kedve, a panaszfórumok hemzsegnek a fáradt, frusztrált, trehány és bunkó orvosok, tanárok, jegyellenőrök, titkárnők, kőművesek, apukák mindennapos összecsapásaitól. Eközben a vezetés a közelgő vég előtt egyre pofátlanabbul próbálja a kasszából az utolsó fillért is lenyúlni. Van persze egy válságkezelő kormány nevű romeltakarító brigádunk. De hiába látszik, hogy legalább csinálnak valami t, az mégsem kormányzás. Egy év mandátummal, arctalan válságkezelő szakemberekkel, szinte kizárólag takarékossági szempontok alapján működve, nemzetközi pórázon és még mindig annak a pártnak a támogatásával, amelynek a fejeseit lassan a magyar állampolgáro k túlnyomó többsége látná minimum rács mögött. Hiába ismételgeti az egyszeri áldozatkomplexusos Fideszszavazó, hogy „ezek mindenre képesek", tavasszal a Fidesz jön, így hát rájuk vár a feladat, hogy gatyába rázzák az országot. Ez eddig viszonylag egyért elmű, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy a Fidesz, és általa az ország előtt két út áll: vagy a konszolidáció, vagy valami, még a mostaninál is rosszabb bizonytalanság. Az elmúlt néhány évben egy szolid emelkedési pályáról hirtelen megugrás után annál nagy obb zuhanás következett. A rendszerváltás óta megyegető átalakulási folyamatok megrekedtek, a társadalmi összetartó erők meglazultak, a lakosság csoportjai közti feszültségek kiéleződtek, a közbizalom szinte minden állami intézménnyel, de az egész kapitali sta demokráciával szemben is lenullázódott. Mindennek következményeként most az „első" magyar demokratikus elit, a rendszerváltó generáció egyik fele a maga ásta gödörbe zuhan. A szocialisták, a szabad demokraták és az MDF szétesése következtében egyetlen számottevő, tapasztalattal rendelkező politikai erő maradt, a Fidesz. Ők sem annak köszönhetik mindezt, hogy annyira jól teljesítettek volna az elmúlt időszakban, hiszen hülyeségek beszélésén, meg egy népszavazáson kívül jóformán semmit nem csináltak. De passzivitásuk, ellenfeleik kapzsisága és inkompetenciája következtében sikerült egyben maradniuk, míg a többiek buknak. A 2010 utáni kormányzás a rendszerváltó elit utolsó esélye, hogy folytassa, netalán befejezze, amit húsz éve elkezdett. Ha 2010 után a Fidesznek nem sikerül látványosan mást csinálnia, mint ami az elmúlt években folyt, akkor nekik is annyi. Remek elméletek vannak rá, hány felé szakadhat a párt, ha a bennük bízóknak csalódniuk kell. Például mindjárt ott a Jobbik: ha a Fidesz elszúrja, akk or nagy az esély rá, hogy ők jönnek fel, ha nem is kormányra, de a hatalom közelébe. Szó se essék semmilyen barna esőről, de egy Jobbikféle párt, az általuk képviselt frusztrált proletárpopulizmussal, vagy akár a Fidesz bedőlését követő bármilyen vákuumh elyzet garantáltan tovább fogja nyújtani az agóniát. Nem vagyok politológus, hogy kikalkuláljam, pontosan mi történhetne, ha a Fidesz is megbukna. Csak azt érzem, hogy ha buknának, utána valami kiszámíthatatlan és akár kellemetlen meglepetéseket tartogató időszak jönne. Márpedig én – és ezzel gyanítom nem egyedül vagyok – egy legalább valamennyire kiszámítható életpályát, tervezhető lehetőségeket szeretnék, nem valami bizonytalan fekete lyukat, amiért nem érdemes dolgoznom, energiát befektetnem, adót befiz etnem, sőt egyáltalán ebben az országban élnem. Márpedig ha ezt érzem, és mások is érzik, akkor az már akkor is baj, mielőtt bármi megtörtént volna. Azt nyilván e fejtegetés nélkül is tudják a Fideszben, hogy ha viszont sikerül az ígért rendrakás, akkor h osszú időre bebiztosíthatják a hatalmukat, Orbán Viktor nevéhez társítva pedig újabb konszolidációval gyarapszanak majd a történelemkönyvek. Teljesen felesleges felsorolni, mi mindent kell ehhez megtennie a Fidesznek. Három dolgot érdemes viszont kiemelni, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy az életveszély elhárításán túl valóban pályára álljon az ország, hosszú távon, és nem csak a gazdasági mutatók tükrében.
