Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.29 . 20 Kiszámítható volt, hogy szinte senki nincs, aki nem sajná lná azt a pénzt, amit a mi adóinkból a képviselőkre költ az állam, és jóval többen vannak olyanok, akiknek az a véleménye, hogy a politikusok megérik a pénzüket. Ki lenne az az őrült, aki arra a kérdésre, hogy ne kevesebben és kevesebbért vezesseneke ilye n rosszul, azt válaszolná, hogy jobb így, ahogy van. Legfennebb azok az eszementek, akik húsz év után még mindig bíznak a többség hatalmában és a társadalmi sokszínűség lehetőségeiben. Kiáltsanak ki bár őrültnek, de mégis kimondom: a demokrácia valóban s okba kerül nekünk, de kevesebbe, mint annak hiánya. Noha fárasztóak, mármár visszataszítóak az elmúlt napok politikai csatározásai, amelyek a többpártrendszer, a kétkamarás parlament, a hatalmi ágak szétválasztódásának a hatása, tagadhatatlan, hogy a vita a demokrácia feltétele. A kulturált vita pedig annak csalhatatlan bizonyítéka egyben. Mondjanak bárminek, de akkor is osztozom az általam is sokat bírált Adrian Năstase félelmében: csak nehogy az elnök végül a diktatúrát találja a legjobb válságkezelő m egoldásnak, az ugyanis még az egykamarás parlamentnél is kevesebbe kerül... Noha a kérdésfelvetés, hogy egy- vagy kétkamarás parlamentet akarunk, ma komolytalannak, a választási kampány mellékzöngéjének tűnik, válaszolnunk kell rá! Az erdélyi magyarság számára a parlamenti demokrácia és a kétkamarás parlament nyújt elegendő garanciát arra, hogy az állam nem csúszik el ismét a parancsuralmi rendszer irányába. A kétkamarás parlament segítheti ugyanis az identitáspluralizmus, a sokféle önazonosság kibontako zását. Természetesen a parlament reformja elengedhetetlen. (Ezt éppen az mutatja, hogy a jelenlegi teljesítményt értékelve sokan megkurtítanák a képviselők sorát.) Bevált európai gyakorlat szerint a képviselőházban az egyénileg megválasztott politikusok ülhetnének (ez emberarcúbbá tenné a politikát), míg a felsőház a civil szervezetek képviselőinek fóruma lehetne, ösztönözhetné a polgárok önszerveződési törekvéseit, segíthetné az ultrapozitív, a mindent ellenőrizni és megoldani akaró (de nem tudó) állam á talakulását negatív állammá, amely szolgáltatója lenne a demokráciának és a stabilitásnak. Az egyre differenciáltabb társadalmivilágnézeti érdek- és értékkülönbségek, konfliktusok ma már nem jeleníthetőek meg, és nem oldhatóak fel pártpolitikai szinten, így az egykamarás parlamentben sem. Ezt az Európai Unióban is felismerték. Európa a szubszidiaritás alapján kíván működni, ami azt is jelenti, hogy a polgár sokféle képviselettel rendelkezzen, a szociálisetnikaifelekezeti és egyéb képviseletek sokszínűs ége alakuljon ki. A jövő Európája a civil szerveződések, az autonómiák szuperállama lesz (vagy ha nem, akkor nem lesz EU), szemben a 20. század Európájával, amelyet a pártok túlhatalma jellemzett. Ezért szorgalmazza 2013tól az EU a kétkamarás képviselet i rendszert. Akkor mi miért választanánk a múlt századi gyakorlatot, miért választanánk a képviselők helyett a képmutatókat? vissza Kelemen, a polgár Kovács Zsolt | 20091029 08:43:40 „Jövőben semmivel se lesz könnyebb, mint idén, sőt nehezebb lesz” – fejtette ki tegnap Sepsiszentgyörgyön Kelemen Hunor, aki szerint hazudik az, aki ennek ellenkezőjét állítja. Az RMDSZ államelnökjelöltje háromszéki kampánykaravánja során főként gazdasági jellegű kérdésekről beszélt, hangsúl yozva a Nemzetközi Valutaalap romániai küldöttségének fontosságát.
