Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.03 . 18 – Miért nem lehet egy politológus teljesen semleges? – 1988ig olyannyira független voltam például mindkét amerikai párttól, hogy rettenetes kíváncsiságuk ellenére a saját gyerekeimnek soha nem árultam el, melyik elnökre szavazok. Ez főleg azért volt, mert nem akartam befolyásolni őket. Ma már elárulhatom, hogy amikor New Yorkban éltünk, igen gyakran szavaztam a republikánusokra, bár valószínűleg többet a demokratákra. Ez azóta megváltozott, most már inkább a demokratákhoz húzok, mert a republikánusok s zélsőségesek lettek. Tehát nem mindig rajtunk múlik, ha nem maradhatunk teljesen semlegesek. Néha erkölcsi követelmény a kiállás. De ettől még sok republikánus barátom van, a politikai szimpátia nem függeszti fel az emberi és szakmai kapcsolatokat. – Ez h ogyan lehetséges? Elképzelhető, hogy a politikai élet egyik oldala beszélő viszonyban legyen a másikkal? – Hát persze. Ez a normális. – Nem mindenhol. – Tudom. Pontosan ez az, ami Magyarországot az élen járó európai országok közül a sereghajtók közé v ezette. Ez azért történt így, mert az egyik oldal – most különösen a szélsőjobb – feltételezi, hogy a másik oldal nem szolgálja Magyarország érdekeit, csak a saját érdekeit. Így a politikai ellenfélből ellenség lett, ezért minden legális és néha nem legáli s eszközt is felhasznál arra, hogy a másik oldalt megsemmisítse. Ebben a harcban elveszik Magyarország. Ezért tart ott az ország, ahol tart. Én azért pont most egy kicsit bizakodó vagyok, mert a kitüntetésem alkalmából nagyon meleg hangú gratulációt kaptam a jobbközép egyik markáns képviselőjétől, bár nem azoktól, akiket az átkos végén a Bibó kollégium kertjében tanítgattam… – Ne áruljuk el a figyelmes politikus nevét, ne tegyük tönkre a karrierjét! De komolyra fordítva: Amerikában mit értenek ebből? – Mi ndent. Az a néhány szakértő, aki figyeli a térség fejleményeit és akinek a véleménye meghatározó, pontosan látja ezt, és kevés kivételtől eltekintve – akik jobboldali emigránsoktól értesülnek – az amerikai szakmaipolitikai körök is úgy látják, ahogy én. – Milyennek látszik Magyarország most Amerikából nézve? – Egyelőre Magyarország jó lépéseket tesz, mert jó miniszterelnöke van, és ennek a miniszterelnöknek óriási előnye és szerencséje, hogy nem akarja magát újraválasztatni. Így olyan lépéseket tehet, am elyek Magyarország érdekeit szolgálják és amelyeket az elmúlt kilenc évben három magyar kormány is elmulasztott. A jól ismert gazdasági lépések mellett különösen becsülöm a magyar – amerikai kapcsolatok javítását célzó bátor és bölcs lépéseit. Kár, hogy ezek et a fontos gazdasági és külpolitikai intézkedéseket egy választott kormányfő nem tenné meg. – Ön hogyan látja Washingtonból, miért veszítette el Magyarország a nemzetközi súlyát és tekintélyét? Hol van a mi helyünk a világban? – Engem főleg a külpolitik a érdekel, ezért erre szűkítem a válaszomat. A kilencvenes években Magyarország élen járt. Antall József, Horn Gyula és Orbán Viktor első két évében is. Attól kezdve egy erőteljes befelé fordulást érzékelek, párosulva két olyan tendenciával, amivel nem ért ek egyet. Egyik a külpolitika leszűkítése külgazdasági politikára, mintha az egyetlen külpoli tikai érdek a befektetők odacsábítása lenne. Ezzel leértékelődik a külpolitika legfontosabb – nemzetbiztonsági – tartalma. A másik, ami zavar, az a Putyin Oroszor szágához fűződő bensőséges viszony, amely nem méltó egy olyan országhoz, amely felkelt 1956ban az oroszok ellen és a NATO tagja. Az az elképzelés, hogy van egy harmadik út vagy Magyarország egyfajta híd lehet Kelet és Nyugat között, roppant káros, értelme tlen és rombolja Magyarország nyugati megítélését. Ez az ország súlytalanná válásához vezet. Magyarországot érdekei és értékei is a Nyugathoz kötik, beleértve az Egyesült Államokat. Nagyon remélem, hogy az említett orientáció egy kis kerülő után visszatalá l a kilencvenes évek egyértelműen Nyugatbarát külpolitikájához.
