Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli S ajtófókusz 200 9 . 10.28 . 25 A budapesti eseményekkel számos erdélyi magyar és román szolidarizált, akiket később letartóztattak és elítélte k. A Tismaneanujelentés 1956ra vonatkozó részében kiemeli, hogy a forradalom visszhangjai széles körben érezhetőek voltak az ország egész területén. A legérzékenyebben a temesvári, kolozsvári, bukaresti, brassói és jászvásári egyetemisták reagáltak. A ko lozsvári és a bukaresti egyetemeken már az első napokban szolidaritást kifejező röpcédulák jelentek meg, amelyeket hamarosan tiltakozó nagygyűlések követtek. Ezek közül a legnagyobbra Temesváron került sor. Bukarestben is szerveztek ilyen nagygyűlést, amel ynek eredményeként több egyetemistát is letartóztattak. Letartóztatások történtek Brassóban és Jászvásáron is. A kolozsvári egyetemeken – amint már említettem – már a forradalom kirobbanását követő legelső napokban megjelentek a röpcédulák. A Bolyai és Bab eş Tudományegyetem diákjai azt tervezték, hogy közösen vonulnak az utcára, de erre végül nem került sor. Ellenben október 24én a Képzőművészeti Intézetben tartottak egy egyetemista nagygyűlést. November 1jén, Halottak napján pedig a tiltakozó diákok gyás zkarszalaggal a karjukon a Házsongárdi temetőbe vonultak. Viszonylag nagy számban voltak spontán tiltakozások vidéken is. A magyar forradalom véres elfojtását követően a román szekuritáté is soha nem hallott megtorlásokba kezdett. A jelentéseik szerint 19 56 októbere és 1962 decembere között 28.000 embert tartóztattak le, közülük 1957 januárja és 1959 májusa között 9978at ítéltek el. A jelentésekben szereplő adatok szerint Csíkszeredában tízen haltak meg, valamint 30 szász, 30 román és 77 magyar fiatalt zá rtak börtönbe. Természetesen nem mindenik esetet lehetett konkrétan a magyarországi eseményekhez kötni, de a rendszer kihasználta az alkalmat, hogy minden lehetséges ellenséget kiiktasson. Egy ilyen lehetséges ellenség volt a kolozsvári Bolyai Egyetem. Mivel veszélyesnek tartotta, a rendszer kihasználta a kialakult helyzetet, hogy felszámoljon egy magyar intézményt. Hölgyeim és Uraim! Fontos, hogy 1956 őszére emlékezzünk. Fontos, hogy tiszteljünk minden magyart és románt, akik akkor az életüket adták. Fontos, hogy elítéljük a kommunizmust, a kommunista diktatúrát és annak minden hatását, ahogyan ez történt a fenn említett Tismaneanujelentés megjelenésekor. Mégis azt gondolom, hogy a kommunizmus elítélése nem elégséges. Igazságot kell tennünk azokkal s zemben, akik életüket adták a szabadságért, a változásért, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy nemet mondjanak a kommunizmus elnyomására. Őket már nem támaszthatjuk fel. De azokat az intézményeket, akik az 56os forradalom által teremtett körülményeknek es tek áldozatul – mint a Bolyai Egyetem – rehabilitálni kell. A romániai magyar közösségnek joga van a Bolyai Egyetemhez, és életre kell keltenünk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor igazat adunk a kommunizmusnak, igazat adunk az akkori hatalomnak, aki felszámolt a ezt az intézményt. Nem elég emlékeznünk, nem elég szép dolgokat mondanunk 1956 őszéről. Nem elég ünnepségeken részt vennünk, nem elég szép beszédeket mondanunk, és nem elég koszorúznunk, ha gyakorlatilag nem teszünk semmit azon intézmények rehabilitációj áért, amelyek a kommunizmusnak estek áldozatul. Tettekre van szükségünk, nem szavakra. Elhangozott a Román Képviselőházban, 2009. október 27én. vissza Ráduly: az ország nem lehet szabad addig, amíg nem lesz autonómiánk Erd élyma [ 2009. október 24., 23:09 ] [1328] Az ’56os forradalomra való megemlékezésen Csíkszereda polgármestere kijelentette, „az ország nem lehet szabad addig”, amíg a magyaroknak nem lesz autonómiájuk. Ráduly Róbert Kálmán kijelentette, a magyarok tö bb mint száz éve hisznek a szabadságban, még akkor is, ha egy olyan országban élnek, „amelyben a többség elvette tőlük erdeiket és munkahelyeiket, és államosította házaikat”. Ráduly szerint azonban két dolgot senki nem tudott, és nem is tud elvenni a romá niai magyaroktól: „a szabadság vágyát és a belé vetett hitet”.
