Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-22
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.22 . 37 követi a piac követelményeit. Intézményeink például nehezen alkalmazkodnak a délutáni, esti, illetve hétvégi munkaidőhöz, melyet az idegenforgalmi tevékenység megkövetel. – A környezetrendezés, Lendva városközpontjának, illetve egyben a község központjának rendezése szerves része a projekteknek, melyre EUs eszközöket is nyertek… – A környezetrendezés terén nem csak Lendván, hanem a környező 20 településen sokat tettünk. Van, hogy a Ljubljanából érkezőknek csak nehezen tudjuk bizonyíta ni, hogy fejletlen terület vagyunk. A nyilvános infrastruktúra színvonala, standardja jóval magasabb a szlovéniai átlagnál, és van, amikor ez zavaró tényezőként jelentkezik. El kell viszont mondanom, hogy kívülről igen pozitívan látnak és értékelnek bennün ket, és reméljük, hogy ez így is marad, hiszen jó útravalót jelent a turizmus fejlesztésére. Ez természetesen szoros összeköttetésben van az ökológiával. Hadd említsen itt a szennyvízcsatornahálózat kiépítését: ma a község területének kétharmadán ki van é pítve, 2011ben gyakorlatilag befejezzük az építést. És igen, ebben a ciklusban még használjuk az európai eszközöket. Szeretném viszont hangsúlyozni, hogy téves az a felfogás, hogy most mindent európai pénzekből finanszírozunk, hiszen lényeges önrészre is szükség van és sok mindenről le is kell mondani, hogy egyegy projekt megvalósuljon. És ezek nem olyan projektek, melyekre azt mondhatnánk, hogy majd holnap látunk hozzá. Számos megjegyzés van az új műfüves pálya építésére, az atlétikai pályára. A beruházá s Lendva központjában készült, egy olyan részen, melyhez 30 – 40 évig valójában senki nem nyúlt hozzá és fel kellett újítani. Ezt meg kellett tennünk még 2009 végéig, hiszen másképp nem jutottunk volna beruházási eszközökhöz, a labdarúgószövetség társfinans zírozásához. Hasonló a városközpont felújítása is, amire a kérdés vonatkozik. Sokan talán nem értik, hogy a pályázatok szigorú kritériumok szerint bonyolíthatók le a pályázástól egészen a megvalósításig és elszámolásig. És ez nem egyszerű dolog. Szlovénia jogilag elég jól rendezett ahhoz, és a község is rendezett ügyvezetést visz, hogy a projektek ne terv szerint és transzparensen legyenek végezve. A városközpont rendezésénél bizonyos nehézségek vannak, mivel nem számítottunk a műemlékvédelemmel kapcsolatos akadályokra. Mi ugyanis nem csak bizonyos épületeket, hanem az egész területet műemlékvédelem alá helyeztük. És itt nagy nehézségek keletkeztek, melyekre tényleg nem számítottunk. A várhoz vezető lépcső felújítását le kellett állítanunk, mivel régészeti á satások nélkül nem tudtuk folytatni a munkálatokat, így nem használhattuk ki az október végéig jóváhagyott eszközöket és a szerződést már nem is írtuk alá. Szerencsére ez csak egy kis szegmense a központ felújításának és nem veszélyeztette az egész városkö zpont felújítási projektjét, hozzájárult viszont ahhoz, hogy nem tudtunk kihasználni 100 – 150 ezer eurót. Ennek kapcsán szeretném hangsúlyozni, hogy jól meggondolom máskor, ha műemlékvédelmi épület felújításába kezdünk… A kritériumok igencsak eltérőek, s a műemlékvédelem terén már országos szinten tenni kellene valamit, hogy hatékonyabbak lehessünk. Az EUprojekteknél el kell mondani azt is, hogy Lendván a nehezebb utat választottuk és nem szennyvízcsatorna vagy vízvezeték építésére, illetve utak felújí tására pályáztunk, hanem a városközpont felújítására. A falvakon például bírálhatták volna ezt a döntést, de a központ felújítását illetően konszenzus jött létre. – Vane ilyen konszenzus a kulturális intézmények egyesítése kapcsán? A kérdés még mindig akt uális… – Talán keveset hangsúlyoztam eddig a recessziót, azt, hogy milyen is a recesszió forgatókönyve… Ez a kérdéskör szorosan összefügg a recesszióval. Tudatában vagyok annak, hogy a költségvetés kiadásait számos téren korlátoznunk kell és Lendván sok közintézményünk van. Amikor szakmailag, korrekt módon megnézzük a költségvetési lehetőségeket, a kínálatot, a racionalizálási lehetőségeket, az idegenforgalmi kínálat kontextusában, akkor szakmai szinten egyetértünk, hogy talán egy intézmény keretében zökk enőmentesebben folyna a munka. Amikor viszont konkrét, a gyakorlatban is kivitelezendő lépésekre kerülne sor, akkor már személyes érdekekbe ütközünk. És akkor a közös érdek már nem annyira fontos. De ez más területre is jellemző. Ami a jövőt illeti, elteki ntve attól, ki lesz a polgármester vagy milyen lesz a községi tanács, valójában majd a pénzügyi helyzet kényszerít rá arra minket, hogy ezt a lépést megtegyük. Meg vagyok győződve, hogy ennek előbbutóbb meg kell történnie. – Milyennek értékeli az egy üttműködést a muravidéki községek között? – Hasonló, mint az imént elemzett kultúra területén. A viselkedési minta nagyon hasonló. A közös probléma megoldásáról ugyan tárgyalunk, a konkrét lépéseknél viszont egyegy község érdeke mindig prioritást élvez a közös érdek előtt, s így magunk alatt vágjuk az fát. Ahhoz, hogy felfogd, hogy neked is jobban fog menni, ha a szomszédodnak jobban megy, bizonyos érettségre van szükség, s el kell hogy mondjam, hogy itt bizonyos előrelépést tapasztalok. Nem azért, mert az utolsó évben vezetem a muravidéki regionális tanácsot, hanem azért, mert a problémák, a nehéz gazdasági helyzet oda vezetett, hogy valahogy összefogjunk. Példaként említem a muravidéki vízellátás problematikájának megoldását… De vár bennünket még a magas munkanélküliség kérdése, és szorosan kapcsolódik hozzá a szociális transzferek kérdése…
