Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-20
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.20 . 37 Az első lépcsőfok – Goran Ješić: Az a fontos, hogy kezünkbe vegyük a gazdasági élet irányítását, és ne kelljen minden engedélyért Belgrádba szaladgálnunk Magyar Szó 20091020 A nyilvánosságot minden bizonnyal nem lepte meg túlságosan Goran Ješić, Inđija polgármesterének és a Demokrata Párt tartományi képviselőjének közelmúltbeli kijelentése, mely szerint, ha mihamarabb nem fogadják el Vajdaság statútumát, akkor az lesz a legjobb, ha feloszlatják a Tartományi Képviselőházat és kiírják a z előrehozott tartományi választást. Ha így tesznek, ezen a szavazáson az egyik fő téma biztos az lesz: kelle vajon autonómia Vajdaságnak? Talán a polgárok megszokták már Goran Ješićtől az őszinte beszédet, viszont pártbeli társai bizonyára meglepődtek ez en a nyilatkozaton, s ez még tovább fokozódott, amikor nyíltan kimondta, hogy Belgrád lekicsinylően bánik Vajdasággal, amin mindenképpen változtatni kell. Goran Ješićet arra kértük, fejtse ki véleményét a Magyar Szónak: – Sokan azzal vádoltak meg, hogy ny ilatkozataimmal megzavarom a közvéleményben kialakult gondolkodásmódot, hogy lázítóan viszonyulok egyes kérdésekhez. Ez nem így van, egyszerűen meguntam a tétlenséget, a várakozást, s az a célom, hogy történjen már végre valami, lépjünk előre a statútum üg yében. Az a véleményem, hogy az adófizető polgároknak is az az érdekük, hogy a politikusok tegyék a dolgukat, s odahassanak, hogy az alkotmányt és a törvényt alkalmazzák. A polgárok is elvégzik azt, ami rájuk hárul, ebből logikusan következik, hogy a polit ikusoktól is elvárják, hogy cselekedjenek. Mi itt Vajdaságban megtettük azt, amire a törvény és az alkotmány kötelezett bennünket, most már a belgrádiakon van a sor, mert ott torpant meg a dolog, és igazán nem értem, miért nem lehet már végre helyretenni a dolgokat. Ha végre valahára a statútum és a hatásköri törvény megszületne köztársasági szinten, akkor lehetőségünk lenne, hogy autonóm módon irányítsuk a dolgainkat, köztársasági és önkormányzati szinten. Ez tudatosodhatna a Demokrata Pártban és a koalíci ós partnereikben és akkor végre mi legjobb tudásunk, tapasztalatunk és belátásunk szerint intéznénk a dolgainkat, nem úgy mint most, amikor részben megkötözött kézzel próbálunk úszni a mélyben. Mi jelenti az akadályt? – Az akadályt nem itt kell nálunk ke resni, hanem Belgrádban, viszont sajnos a gyakorlati oldala itt csapódik le. Sok mindent nem tudunk elintézni, mert alapvető dolgokért a központba kell mennünk engedélyért. Egyébként azt gondolom, hogy nekünk még ez a statútum se biztosít kellő autonómiát Vajdaságban, egyetlen ok amiért azt mondtam, hogy el kell fogadni, az az, hogy ez Szerbia regionalizációjának az első lépcsőfoka, véleményem szerint az autonómia megerősödésének is a kezdete. Kérdem én, ha már ez a belgrádi politikai elit részéről nemtetsz ést vált ki, mi lesz itt még később? Talán emiatt kívánnak némiképp módosítani a hatásköri törvényen, s akkor végre tényleg elfogadásra kerülhet az egész. – Én már többször nyilatkoztam, hogy nevetséges az, amibe kapaszkodnak, s tulajdonképpen az adófize tő polgárok szempontjából teljesen mellékes dolog az az úgynevezett terminológiai jogi módosítás. Egyáltalán nem fontos, hogy az adott személyt miniszternek, tartományi titkárnak, vagy regionális miniszternek nevezik, vagy hogy Újvidék fővárose vagy esetl eg adminisztrációs központ. Ez a polgárokat hidegen hagyja, éppen ezért felesleges a változtatás, mindez csak kákán a csomókeresésre utal. A lényegi kérdés a gazdasági fejlődés irányításában és eszközeiben rejlik, az a fontos, hogy végre teljes mértékben k ezünkbe vegyük a gazdasági élet irányítását, és ne kelljen minden engedélyért Belgrádba szaladgálnunk. Milyen a hangulat az Ön által vezetett községben, autonómiapárti a lakosság? – Az emberek egyáltalán nem foglalkoznak a politikusok dolgaival, úgy van nak vele, hogy ők annak idején részt vettek a választáson, elmentek szavazni és az adott pillanatban, az adott politikusra leadták a voksukat, akiktől elvárják, hogy teljesítsék mindazt, amit megígértek. Márpedig én jól tudom, hogy a Demokrata Párt és a de mokratikus erők mit ígértek a községünkben és Vajdaságban a szavazóknak, és azt is jól tudom, hogy elsöprő sikert arattak. Most rajtunk áll, hogy mindezt beváltsuk. Tehát a decentralizációt, az európai uniós csatlakozást, az
