Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.14 . 16 állapot a 70es években tovább romlott, hiszen a szaktárgyak esetében már a szlovén nyelv abszolút dominanciája jelentkezett a magyarral szemben. A szakkifejezések helyett már csak a tanítási óra anyagának a címét rögzítették mindkét nyelven , később ez is elmaradt. A kezdeti nehézségeket tárgyaló cikkek, visszaemlékezések egyike sem hallgatja el, hogy a legnagyobb problémát a magyar és a szlovén nyelvet kifogástalanul beszélő, azt a pedagógiai gyakorlatban is érvényesíteni képes tanárok hi ánya jelentette. Ezt pedig máról holnapra képtelenek voltak megoldani. Ezt a helyzetet a „gyorstalpaló”, 9 hónapos képzéssel kívánták orvosolni. A muraszombati tanítóképzőbe az 1959/60as tanévben 30 tanító szakost írattak be. A néhány hónapos tanfolyam az onban csak részben tudott eleget tenni a követelményeknek, s az idő rövidsége miatt nem is tehetett. A másik megoldás stabilabb tanerőgárdát hozott a szabadkai tanítóképzőről hazatért friss diplomások által, akik végül is megalapozták a kétnyelvű oktatás m agyartanári létszámát, s ezzel a magyar nyelvű oktatási feltételeket. Egy a 60as években készült, a szlovén pedagógusok nyelvi szintjét vizsgáló felmérésből kiderült: a harmincnyolc oktató közül csak kilenc nyelvismerete, pedagógiai felkészültsége volt ki fogástalan, ezeknek a nyelvállapota is megfelelt a kétnyelvű oktatás követelményeinek (Szeli I. 1981). A magyarok szlovén nyelvtudása a szlovénekéhez volt hasonlítható, bár statisztikai adatok erről nem állnak rendelkezésre. Az oktatási szervek legnag yobb mulasztását mégis abban kell látnunk, hogy a kétnyelvű oktatás bevezetésével párhuzamosan nem történtek olyan lépések, amelyek lehetővé tették volna a kétnyelvűség maradéktalan teljes körű megvalósulását az iskolai oktatásban és a közélet minden terül etén. Így „iskolás” fogalommá, s az anyanyelvi oktatás egyik kerékkötőjévé vált. A magyar nyelv a gyors presztízsvesztés s a fokozódó támadások és elégedetlenségek miatt másodrendű szerepet kezdett betölteni. A kétnyelvű oktatás pedig fokozatosan a nemzeti türelmetlenség és a két nép közötti konfliktusok melegágyává lett. A testvériség és egység, valamint a nemzetek közötti békés egymás mellett élés eszméje pedig ennek ellenkezőjébe csapott át. Ilyen szemszögből vizsgálva a kétnyelvűség és a kétnyelvű model l alapvető célkitűzései csak részben valósultak meg. A politikai célkitűzés, a két nép baráti együttélése, azok egyenjogúsága a fokozódó ellenszél miatt sem. A másik, inkább pedagógiai és oktatáspolitikai célkitűzés a szlovén és a magyar tanulók előrejutás ára apelláló célkitűzés, mely kertelés nélkül kimondja: a kétnyelvű iskolák tanulóit olyan általános szlovén nyelvtudással és kommunikációs készséggel kell felruházni, hogy zavartalanul folytathassák tanulmányaikat a szlovén tannyelvű középiskolákban (Nova k, 1979). Alkotmánybírósági per 1969ben A kétnyelvű oktatás első tíz évének szomorú fejezetét képezi az 1969ben kirobbant alkotmánybírósági per, melyet a szlovén szülők kezdeményezésére a Szlavisztikai Egyesület nyújtott be félezer aláírás kíséretéb en. A Népújság egyik címoldalas tudósítása a kétnyelvű oktatás problematikájáról 1969ben. Ebben a pedagógiai „gyengeségek” mellett a szlovén szülők a gyermekeik megterheltségét és a kétes, a szlovén általános követelményszint alatti eredményeket hozt ák fel, azzal fenyegetőzve, hogy gyermekeiket a környékbeli szlovén iskolákba íratják. A Szlovén Alkotmánybíróság a pert elvetette, de a magyar szülőkben is megingott a
