Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 37 kapcsán megjegyezte, komoly eredmény, hogy a kisebbségi ké rdést sikerült beemelni az uniós közgondolkodásba, az Európai Parlament 2009. márciusában első alkalommal vitatta meg a témát plenáris ülésén, valamint bécsi székhellyel megkezdte működését az Európai Alapjogi Ügynökség, amely nyomon követi a tagállamokon belül az emberi- és kisebbségi jogok állását. A szocialista politikus elmondta, nagyobb figyelmet kell szentelni a jövőben a kisebbségek gazdasági, szociális helyzetének vizsgálatára. A kisebbségek ugyanis (különösen a szórványban élő kisebb népcsoportok) gyakran a szociálisan leghátrányosabb, leszakadó, határmenti térségekben élnek. Hangsúlyozta, hogy továbbra is az európai napirenden kívánja tartani a különböző autonómiaformákról folytatott vitát, a működő jó gyakorlatok, például a katalán vagy a délti roli modell vizsgálatát, illetve az anyaország legitim kapcsolattartási jogát a határ túloldalán élő kisebbségi közösségekkel. A hírt kiadta:a Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációja Felvidék Ma vissza Aut onómiatörekvések Szlovákiában Új Szó 2009. október 1. csütörtök, 07:42 | Az autonómiatörekvések Szlovákiában nem új keletűek. A mai szlovák vezetés mint veszett eb támad, ha maghallja ezt a szót. A szlovák kormány nem ismerte el Koszovó függetlenségét s em, mert fél, hogy precedens lesz, és a szlovákiai magyar kisebbség is követelni fogja ezt a jogot. Robert Fico kormányfő a szerb miniszterelnök látogatásakor kijelentette: Szlovákia azért nem ismeri el Koszovó függetlenségét, mert fél a Csáky Pál vezette MKP Szlovákia szuverenitása elleni politikájától. A Szlovákiában élő magyarok - ha visszatekintünk a történelemi eseményekre - nem akarnak többet, mint a szlovákok akartak saját maguknak a Magyar Királyság idején. Annak idején a szlovákok is követelték a z autonómiát, mégpedig 1848tól. A nemzet kívánságait tartalmazó petíciójukban, amelyet Štúr, Hurban és Hodža Liptószentmiklóson hozott nyilvánosságra 1848.május 10én így fogalmaztak: „A magyarországi hazában élő szlovák nemzet kilencszáz esztendős álom u tán magát az ország ősi nemzetének érzi, amelyen atyái és hősei vérüket ontották a magyarországi koronáért, a legutóbbi időkig csak mostohája volt, amely irgalmatlanul bánt véle, és nyelvét és nemzetiségét a szégyen és gyalázkodás bilincseiben tartotta.“ 14 pontban követeltek minden nemzetiséget képviselő országgyűlést, külön szlovák tartományi gyűlést és etnikai határok kijelölését a szlovákok részére. A továbbiakban a szlovák megyékben szlovák hivatalos nyelvet és a nemzeti nyelvű iskolákat minden fokon. A következő próbálkozás 1860ra tehető, amikorra sikerült az irodalmi szlovák nyelvet egységessé tenni, valamint kialakultak a kulturális élet szervezetei is. Az 1861. júniusában turócszentmártonban (Martin) elfogadott Memorandum Magyarországon belüli aut onómiát követelt. Követelték a felsőmagyarországi szláv kerület kijelölését, sikertelenül. A következő esély 1918ban adódott, amikor is az OsztrákMagyar Monarchia felbomlott és megalakult Csehszlovákia. A szlovákok azonban cseh testvéreiktől sem kapták m eg az annyira várt autonómiát csak 1938ban, a november 22én elfogadott alkotmánytörvény alapján. Napjainkban, ha megnézzük ezeket a szlovák követeléseket, mit akar a Szlovákiában élő magyarság? Véleményem szerint nem többet, mint amit a szlovákok akarta k a 19. századtól. Mennyiben különböznek a mai magyar törekvések a fentiektől? A Szlovákiában élő magyarság, az a magyarság, amelyik a honfoglalás (i.sz. 895) óta hazájának tekinti a Kárpátmedencét, ezeréves állami múlttal, csak alapvető emberi és államp olgári jogait szeretné érvényesíteni. Önrendelkezést a kultúra és az iskolaügy területén, anyanyelvi oktatást minden szinten, a magyarlakta területeken az anyanyelv használatát a közéletben és a hivatalokban. Olyan magyar tankönyveket a magyar iskolák szám ára, amelyekben ragaszkodva a történelmi hagyományokhoz tanulhassa a gyermek a múltját, történelme minden eseményét.
