Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.10 . 37 körülményekkel kell tisztában lennie. Meg kell értenie, milyen volt a korabeli közhangulat, a közgondolkodás, ezen be lül a retorika, egyszerűen milyen volt, vagy lehetett az a társadalom, amelyben az események megtörténhettek. Én sem éltem át például az erdélyi ’56os eseményeket hiszen néhány évvel később születtem, de a tanúk megkérdezése mellett több ezer korabeli lev éltári forrást és újságcikket néztem át, hogy a lejátszódott eseményeket folyamatukban értsem meg. Bár ezek a levéltári és sajtószövegek néha unalmasnak tűnnek, több minden kiolvasható belőlük: mennyire merev volt az a rendszer, mennyire államosították ne m csak a javakat, de az agyakat is, miként ez a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írók 1956. szeptember 29 – 30i gyűlésén rögzített jegyzőkönyvekből meglehetősen egyértelműen kiderül; de arra is fény derül, hogy voltak bátor emberek, akik merték vállalni véleményüket. Érdemes megismerni Szabédi László, Székely János, Földes László, Bodor Pál akkor elhangzott szavait, de a Nagy Olga néprajzkutatóét is, aki nem félt kijelenteni: tíz év óta először mondhatják el véleményüket őszintén. Lám, egyetlen mondat, d e mennyire sokatmondó! Az ’50es évek GheorghiuDeji Romániájának megértéséhez például segítettek azok a hasonlóságok, amelyeket a ’70es években jelentkező, ’80as években bekeményedő Ceauşescudiktatúra mutatott az előző korszakkal. A kettő nem azonos ugyan, de világosan megtalálhatók azok a közös támpontok, amelyek segítségével az előbbi, hála Istennek meg nem tapasztalt kor érthetőbb. – Mit tapasztalt a ’90es évek közepén, a Szárazajtáról írt kötethez szükséges adatok gyűjtése kapcsán? Mi változott az újabb levéltári források felbukkanásával? – Az 1990es évek elején még mindig tabutémának számított a szárazajtai vérengzés. Részben okkal, hiszen nem voltak hozzáférhetők a levéltári iratok. Ilyen körülmények között a visszaemlékezésekre, a korabeli s ajtóra, egyházi és közigazgatási forrásokra támaszkodtam, ezek alapján állt össze a kötet. Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy amíg a magyar egyházi források világosan rögzítik: a szárazajtai áldozatokat a Maniugárdisták meggyilkolták, addig a visszarende zkedő román közigazgatás forrásai szerint a kivégzettek háborús balesetet szenvedtek. Mintha utóbbiak igyekeztek volna eltussolni valamit... Az állami archívumok idővel megnyíltak, az új levéltáros nemzedék hozzáállása pedig más, mint az előzőé: a levéltár azért van, hogy kutatható legyen, nem pedig azért, hogy titkokat őrizzen, amint azt korábban hitték. Az általam ezidáig fellapozott levéltári források semmit nem változtatnak a Szárazajtával kapcsolatosan 15 éve kialakított képen: kiegészítik, árnyalják és érthetőbbé teszik mindazt, amit a ’90es évek közepén rögzítettem, és ami mindmáig érvényes. 1995 őszén, amikor a Szárazajta című kötet napvilágot látott, többen azt kifogásolták, hogy ötven év távlatából a tanúk már nem emlékeznek pontosan, ferdítenek és csúsztatnak az események kapcsán. Bár a megélt és elmesélt történelem tényleg szubjektív, hiszen az események átszűrődnek az ember énjén, a lényeget tekintve nem torzulnak: a 2000es évek elején a szárazajtai pernek ugyanazokat a tanúvallomásait találta m meg a levéltárakban, mint amelyeket adatközlőim az 1990es évek derekán magnószalagomra mondtak. – Gyakran ismételgetjük, hogy csak akkor van jövőnk, ha ismerjük a múltunkat. De mennyiben kelti fel a jövő nemzedékének figyelmét a történelem? Mi szüksége s ahhoz, hogy valóban érdekelje a fiatalokat a múlt? – Húsz évvel a rendszerváltás után KeletKözépEurópában ideje lenne a tankönyvekbe egykét új fejezetet beiktatni arról, hogy milyen is volt például a kommunizmus. Ha a gyermekeknek megtanítjuk, hogy v olt fasizmus, és volt második világháború, akkor arra is meg kell tanítanunk őket, hogy milyen volt akkori szóhasználattal élve a népi demokrácia, magyarán a kommunista diktatúra. Mert számomra a fasizmus és a kommunizmus édestestvérek. Semmit nem szabad a zonban erőltetni, ahelyett, hogy a gyermekeket, a fiatalokat erőszakkal rávennénk a lecke megtanulására, finoman, játékosan kell ráébreszteni őket: az irodalomhoz, a matematikához és a fizikához hasonlóan a történelem is fontos. Ennek érdekében pedig jó, h a már gyermekkorban mesélünk nekik. El kell vinni őket egyegy helyszínre, fényképeket kell mutatni nekik, hagyni kell, hogy megtapintsák a korabeli eszközöket, magát a történelmet. Lám, mekkora sikernek örvendenek a középkort idéző várjátékok, lovagtornák . Velem is előfordult, hogy meghívottként 1956ról, a kommunista diktatúráról és a magyar forradalomról, annak romániai hatásairól beszéltem maturandusoknak. Nem értették. Aztán arról kezdtem óvatosan érdeklődni: mit szólnának hozzá, milyen lenne, ha nem l enne csokoládé, kenyér, élelem, internet, üzemanyag, fűtés és meleg víz a
