Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 33 Ez év januárjában legtöbbet az államelnök alkotmányreformjának szándékairól lehetett hallani, és ha Traian Băsescu élt volna a felülvizsgálati kezdeményezés jogával, ezt a kétharmados többségű pa rlamentben viszonylag könnyen meg is lehetett volna valósítani. Az elnökválasztás előtt alig két hónappal, háromszáz képviselős egykamarás parlamentről a választás napjára népszavazást kiírni azonban legalábbis komolytalan, indoka pedig nevetséges. A dem okratikus jogállam egyik alapintézménye a parlament. Ilyen értelemben maga a demokratikus rendszer és annak működése nem mennyiségi, még csak nem is takarékossági kérdés. Mint ahogyan a korrupció elleni küzdelem sem az. Ha pedig a parlamentet afféle bűnszö vetkezetként láttatja a média jelentős része és maga az államelnök is, akkor miként lehet azt gondolni, hogy háromszáz képviselő nem lehet ugyanolyan korrupt mint négyszázhetven? Vagy csupán arról van szó, hogy a háromszázas keret még belefér az elnök ko rrupciós tűrőképességébe és a társadalmi toleranciába? Egyáltalán, a háromszáz új parlamenti tag – akik az elnök elképzelései szerint elsősorban az ő politikai törekvéseinek szolgálatában állnának – a még elfogadható korrupció mértékegysége? Ez a szemlélet arra figyelmeztet, hogy ha ma háromszáz elegendőnek tűnik, később a kétszáz is lehet majd sok. Ott, ahol eddig a kérdésig eljutnak, megszűnt a demokrácia és a jogállam. Mert lehet, sőt minden bizonnyal kell alkotmányreformról, az államszervezet hatékonya bbátételéről beszélni és ennek érdekében cselekedni, de nem ennyire az összefüggésekből kiragadottan, a pillanatnyi közhangulat és mögöttes politikai szándék alapján, a véget nem érően ismétlődő (ál)reformok formájában. A javasolt népszavazási kérdésből kifeslik a mögöttes, de valódi szándék, hiszen az elnök igazából, őszintén azt kérdezné a népétől: szükségetek vane a parlamentre? A kérdésre sokan válaszolnak majd lelkesen (minden bizonnyal a többség), netán meggyőződéssel, úgy ahogyan azt az elnök sze retné, elfelejtve, hogy a demokratikus parlamentarizmus alternatívája a diktatúra, ez utóbbinak pedig egyik hatékony eszköze lehet a nem vitatkozó, az elnöki szándékot leső háromszáz tagú parlament. Tudja ezt az elnök is, hiszen ha ezt a nép megszavazza, és az elnök a választást is megnyeri, felhatalmazva érzi majd magát a diktatórikus (persze ennek egy puhább, mármár azt mondanám eurokonform) rendszer kiépítésére. Jó lenne azonban nem feledni a múlt tapasztalatait, mert a történelem ismételheti önmagát . vissza Özönvíz Kilin Sándor Nyugati Jelen Szerda, 2009. szeptember 30., 22.00 Románia 22 millió állampolgárából bizonyára nagyon kevesen vannak, akik nyomon követik még a jelenlegi bukaresti hatalmi kötéltáncot. Hiába tálalják azt a tévéadók percről percre izgalmas krimiként, alig érdekel már valakit a két legnagyobb párt kormányon lenni vagy nem lenni kérdése, s jó ideje már az sem, hogy mikor, melyik hónapban, melyik nap melyik percében bukhat meg a Bockabinet. Vel e vagy nélküle egyre megy, ám az is lehet, hogy egy ideig kormány nélkül jobban haladhatna az állam gépkocsija, mint egy inkompetens, gyenge kormánnyal, mint ahogy az állam hajója is bizonyára nem kerülne oly sokszor zátonyra, ha hajóskapitánya a demokráci a tengereit is ismerné. Mert az az államfő, aki szó szerint azt mondja a pártoknak, hogy dugják hideg vízbe a lábukat, meg azt, hogy fogják be a szájukat, aligha lehet olyan hajóskapitány, aki milliók sorsáért felelhet.
