Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.07 . 34 Ami igaz, az igaz, avagy valóban beszél a rendőr magyarul Felvidékma 2009.10.06. Úgy tűnik, újabb politikai vihar van készülőben a mai Magyar Nemzet egyik írása szerint, miszerint a dunaszerdahelyi járásban nem beszélhetnek a rendőrök mag yarul intézkedéseik során. A magyarországi lap meg nem nevezett informátora szerint a járási rendőrparancsnok nyilatkozatot íratott alá beosztottjaival, hogy csak a szlovák nyelvet használhatják hivatalos intézkedéseik során. Berényi József, az MKP elnökh elyettese tipikusnak nevezte az intézkedést, Both Péter járási rendőrparancsnok viszont felháborítónak nevezi a magyarországi lap állításait. Bevallom, jómagam is tapasztaltam a hétvégén a hivatalos rendőri intézkedést egy közúti ellenőrzés folyamán. Dun aszerdahely belvárosában állított meg a rendőr és először valóban szlovákul szólt hozzám, amiben bevallom nem látok semmilyen kivetnivalót, majd amikor én magyarul szóltam hozzá és nyújtottam át papírjaimat, magyarra váltott. A magyarországi lap állítása e bben az esetben nem helytálló. Hogy milyen esetről tudnak, azt sajnos nem említik. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket az ügyben, amelyről honlapunkon is beszámolunk majd. Az indokolatlan rémhírterjesztés sajnos nem viszi előbbre ügyünket a nyelvtör vényt illetően és csak kárunk származhat belőle. Reméljük, valóban csak hírlapi „kacsának” tekinthetjük az említett magyarországi lap tudósítását, és soha nem kell majd arról beszámolnunk, hogy a legmagyarabb járásban szolgáló rendőrök nem beszélhetnek mag yarul. Felvidék Ma, Karaffa Attila vissza Kerek évforduló Új Szó 2009. október 7. szerda, 07:29 | Lovász Attila Az államok azokon az ideálokon buknak meg, amelyeken alakultak. Szabadon valahogy így hangzik T. G. Masaryk, a z első Csehszlovák Köztársaság elnökének elhíresült mondása. Ez az a mondás, amelyet Robert Fico regnáló kormányfő nem ismer, mert vajon honnan is ismerné. 2000ben azt nyilatkozta, nem vette észre, hogy történt volna valami 1989 novemberében. Hát, ez is h ozzáállás. Fico más ünnepeket szeret. Nem azokat, amelyek az embereknek szabadságot hoztak, nem azokat, amelyek jelentős eseményekre emlékeztetnek, rádöbbentve minket néha arra is, rendszeresen át kellene értékelnünk, hol tartunk, mi érvényes még a sorsfo rdulós dátumok üzenetéből. Ezt az értékelést mindannyian megtehetjük, a politikai elitnek viszont kötelessége. Kötelessége például megnézni, miért érzik sokan - valós vagy vélt sérelmek alapján , hogy a rendszerváltás vesztesei. Miért érzik sokan kellemes ebbnek a biztos semmit szabadságuk rovására is, mint a mindennapiért való küzdés idején a szabadságot. A szabadság érték, írtuk le százszor, s nem is mi találtuk ki, hogy az. Még világvallásaink alaptételeibe ütközőt sem mond a liberális demokrácia, amikor az ember szabadságát, az egyén méltóságát alapvető értéknek (horribile dictu: alapvető jognak) tartja. Robert Fico regnáló kormányfőnek fontosabb az elégedetlenség hullámain szörfözgetve gyűjteni be sikeresen azt a társadalmi támogatottságot, amelynek kös zönhetően 89 novemberének legfontosabb vívmányai kerülhetnek - ha nem vigyázunk - komoly veszélybe. Sajnos, Szlovákia esetében hatványozottan érvényessé kezd válni a masaryki mondás, hiszen nézzük csak meg, hogy bár az ország megalakulása, önállósodása 89 novemberének következménye ugyan, de nem a szabadság elnyerésének jegyében, hanem a hatalom gyakorlásának szüksége révén jött létre. Nem a hivatalosan zengedezett „évszázados felszabadítási harc“ eredményezte 1993at, hanem olyan hatalmi tényezők, amelyek máshová, mint a váláshoz, nem is vezethettek volna. Azóta Szlovákiának voltak jobb évei. Voltak helyzetek, amikor azt érezhettük, a térség felnőhet a szabad, gazdag országok színvonalára, s itt korántsem csak az anyagi értékekről, jövedelemről, gazdagság ról beszélünk. A jelenlegi szlovák kormány kormányfőstül tudatta, nem ünnepli meg a múlt század egyik legfontosabb eseményének egyébként kerek évfordulóját. Fontosabb volt nagy nemzeti szólamokat pufogtatni, Jánošíkot in memoriam tisztté avanzsálni, ószlov ák zagyvaságokat kormányzati politika szintjére emelni.
