Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.05 . 19 az ír referendumot lélegzetvisszafojtva figyelő EUtagállamok számára. Úgy tűnik, hogy a 2000ben elfogadott Nizzai Szerződéstől számított hosszú vajúdás utá n végre az EU újabb nagy lépést tehet az integráció és az EU belső struktúrainak jogalkotó és végrehajtó rendszerének megerősítéséért. A Lisszaboni Szerződés célja ugyanis az, hogy megerősítse az Unió hatékonyságát és demokratikus legitimitását, valamint j avítsa az egységes fellépést. Vannak, akik szerint ez a folyamat túl gyorsan zajlik, de a többség – és ezeknek a véleményét jómagam is osztom – úgy érzi, hogy nehézkes és ellentétekkel teli az EU ütőképességéhez és egységességéhez vezető út. Az írek „igen ”je mindenképp optimizmussal tölt el bennünket, a Lisszaboni Szerződés végső elfogadása azonban még odébb van. Minden szem most Lengyelországra és Csehországra tekint, hiszen ezen országok államfői még nem ratifikálták az alapszerződést. Várjuk, hogy a le ngyel államfő beváltsa az ígéretét, és az ír lépés után ő megadja a hozzájárulását. Bonyolultabb a helyzet Csehországban, ahol a szenátus ODSképviselőinek egy csoportja az alkotmánybírósághoz fordult a Lisszaboni Szerződés Cseh Alkotmányba ütköző esetlege s részei miatt. Sajnálattal látjuk, hogy Václav Klaus cseh államfő -- a 90es évek nagy reformpolitikusa – az utóbbi években „antireformistaként” egyre nyíltabban lép fel az EU megerősödése ellen, s szeretné a cseh nemzeti érdeket az EUtörvények rovására érvényesíteni. Bízunk a cseh alkotmánybíróság elnökének ígéretében, s reméljük, a helyzet Csehországban is mihamarabb változik. Az út azonban még ezek után sem lesz nyílegyenes, mert további problémákat vetít elénk a NagyBritanniában jelentkezett politika i hangulat, amelynek engedelmeskedve a konzervatívok -- jövő évi győzelmük esetén -- újabb referendumot helyeznek kilátásba a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban. A tétovázást látva fölmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért osztotta meg a Lisszaboni Szerz ődés ténye az uniós tagállamokat, köztük a középkeleteurópai térség országait is, hisz a V4 két tagországa támogatja, míg a másik kettő euroszkeptikus hangokat penget. Nem arról vane elsősorban szó, hogy -- az EUbővítés idejéhez hasonlóan , ezek az o rszágok kiváltságosabb helyzetet szeretnének kiharcolni maguknak? Lehet, hogy kis ravaszkodással mi is bizonyos előnyökhöz juthattunk volna? Ha így is lenne, sem erkölcsileg, sem politikailag nem tartom ezt a magatartást elfogadhatónak. Helyeslem, hogy a z adott kérdésben Szlovákia és Magyarország egyaránt korrektül viselkedett. Elgondolkodtató ugyanakkor az EU gyengeségnek is minősíthető engedékenysége az adott helyzetben. Többek között épp az ilyen zsarolhatóságnak hivatott majd megálljt parancsolni a Lisszaboni Szerződés! Jómagam az Európai Parlamentben azoknak a képviselőknek a számát gyarapítom, akik Európa jövőjét egy erős és egységes unióban látják. Egy olyan „államalakulatban”, amely megfelelő ütőképes partnere a világot befolyásoló nagyhatalmi re ndszereknek, amely egységesen és hatékonyan kiáll a demokrácia és emberi egyenlőség elveinek betartása mellett, de teszi ezt oly módon, hogy a saját háza táján is rendet teremt: nem söpri szőnyeg alá – mint ahogy ezt eddig gyakran megtette – a tagállamokon belül létező problémákat, mint pl. a kisebbségi kérdés, anyanyelvhasználat. vissza Mészáros Alajos, EPképviselő A KDH euroképviselője szerint a Lisszaboni Szerződés ellentmond Szlovákia nemzetállami érdekeinek Felvidé k.ma 2009.10.04. Miroslav Mikolášik, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) európai parlamenti (EP) képviselője úgy véli, Szlovákia nemzetállami érdekeivel ellentétes a Lisszaboni Szerződés elfogadása, amely egy közös külügyminisztert feltételez a tagorsz ágok számára. "Csodálkozom azon, hogy a szlovák külügyminisztérium üdvözölte az írországi referendum eredményét (az írek tegnap megszavazták a Lisszaboni Szerződést - szerk. megj.), hiszen Szlovákia elveszítheti befolyását a közös európai külpolitika ala kítására" - nyilatkozta Mikolášik. A KDH EPképviselője úgy látja, a közös külpolitikát majd az Európai Bizottság biztosa határozza meg - mégpedig ez európai többség érdekei szerint. Ezzel kapcsolatban Mikolášik arra is felhívta a figyelmet, hogy Koszovót az Európai Unió 27 tagországa közül már 22 elismerte önálló, független államként. "Azaz, az európai országok nagy többsége számára az sem akadály, ha valahol egyoldalúan autonómiát vagy függetlenséget kiáltanak ki" - mondta a Sita hírügynökségnek Mikoláši k, aki szerint egyértelmű, hogy a közös európai külügyminiszter ebben a kérdésben a 22 tagország véleményét osztja majd. Mint ismeretes, Szlovákia a mai napig nem ismerte el az önálló Koszovót.
