Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.03 . 36 szétszóródva él, olyan településen, ahol a német közösség nem teszi ki a lakosság ötödét . Ugyanilyen helyzetben vannak például a szerbek vagy a törökök. A magyarok viszonylag szerencsések A magyar közösség ilyen szempontból egészen szerencsés, hiszen viszonylag kompakt tömbökben él, és így 74 százalékuk – legalábbis elvileg – használhatj a anyanyelvét az ügyintézésben. Azonban itt is vannak visszásságok: miközben sok néhányezres településen lehet magyarul ügyintézni, Kolozsváron nem lehet szó hivatalos nyelvhasználatról, mert a 60 ezres magyar közösség nem éri el a város lakosságának 20 sz ázalékát. Ami a módszertant illeti, a kutató egy részletes kérdőívet küldött el a szóban forgó önkormányzatoknak, továbbá a kép árnyalása végett interjúkat készített önkormányzati vezetőkkel és a karta előírásainak gyakorlatba ültetését elvileg felügyelő prefektusokkal. A tanulmány egy sor adattal szolgál arra vonatkozóan, hogy az önkormányzatokban lehete az adott kisebbség nyelvén beszélni, írásban kérvényt benyújtani: kiderült, az önkormányzatok nagy részében (78 százalék) van lehetőség szóbeli kérés t megfogalmazni. Valamivel kevesebb (66 százalék) azoknak az önkormányzatoknak az aránya, ahol írásos folyamodványt is elfogadnak a kisebbség nyelvén. A magyar kisebbség által lakott települések 91 százalékán lehet magyarul beszélni a polgármesteri hivatal ban – ez az arány a cigányok lakta településeken alig 8 százalék. A kisebbségek nem élnek jogaikkal Kiderült, azért kisebb azon települések aránya, ahol írásos kérvényt is elfogadnak, mert a településen élő kisebbség nem igényli ezt a szolgáltatást. V annak ugyanakkor olyan nyelvek, mint például az orosz, melyet ugyan beszélnek, de oroszul írni és olvasni már kevesen tudnak. A svábok helyzete különleges: ők népszámláláskor ugyan németnek vallották magukat, azonban rendszerint már nem németül, hanem magy arul beszélnek. A tanácsülések napirendi pontjait és határozatait a magyarlakta települések felén (55, illetve 52 százalék) fordítják le. A polgármesterek rendszerint azzal indokolják a mulasztást, hogy nincsen sem idő, sem kapacitás a fordítások elkészí tésére. Továbbá gyakori az is, hogy az önkormányzati alkalmazottak között nincs egy olyan személy sem, aki a fordítást el tudná végezni. Ugyanakkor észrevehető, az önkormányzatok törekednek arra, hogy a közérdeklődésre számot tartó bejelentések, felhívások a kisebbség nyelvén megjelenjenek – ezek aránya valamivel magasabb (60 százalék). A helyi tanácsok 36 százalékában szerveztek már tanácsülést a kisebbség nyelvén – a jelentés készítői itt azonban megjegyzik, hogy a statisztikát jelentősen javítja az a t ény, hogy a magyar többségű helységekben magyarul folynak a tanácsülések. A helységnévtáblák, a különféle helyi közintézmények (polgármesteri hivatal, iskola, posta, kórház stb.) feliratainak a kérdése átpolitizált – így Pop – , éppen ezért jelentős eltérés ek tapasztalhatók: a rendőrségek alig 18 százalékán van kétnyelvű felirat, óvodák, kultúrotthonok, kórházak esetében ugyanakkor látványosan jobb ez az arány. Csökkenteni kellene a nyelvhasználati küszöböt A jelentés készítői néhány ajánlást is megfoga lmaztak: például egy többnyelvű adatbázist lehetne létrehozni az általánosan használt hivatalos dokumentumokkal (ilyen kezdeményezés magyar nyelven már létezik). Ugyanis sok esetben azért nem fogalmaznak meg például bolgár nyelven egy szerződést, mert a fe lek nincsenek tisztában a hivatalos nyelvezettel. Fontos lenne a jelenlegi 20 százalékról 10 százalékra csökkenteni a hivatalos nyelvhasználati küszöböt: egy ilyen intézkedés főként a kisebb, szétszóródva élő kisebbségeknek kedvezne. A civilek szerint in dokolt biztosítani a
