Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.03 . 33 – Üzenetünk világos: az erőszakhullámért az állami intézmények a felelősek, és az ő felelősségük, hogy mindent megtegyenek ennek és a diszkrimináció minden formájának visszaszorításáért – szólt az összejövetel elején elhangzott üzenet. Az egyik felszólaló, Slobodanka Turajlić egyetemi tanár felszólalásában kifejtette: Szerbiában nem szakadt meg „az erőszak 20 éves szála”. Szerinte az országnak egy olyan felelős kormányra van szüksége, amelyet nem a mogulok irányítanak, valamint olyan igazságszol gáltatásra, amely nem korrumpált. A megjelentek között volt Ružica Đinđić, a meggyilkolt Zoran Đinđić miniszterelnök özvegye is. A megmozdulást kezdeményező civil szervezetek csoportja közösen arra kérte a rendőrséget, valamint az ügyészséget, hogy vegyé k komolyan a polgárok elleni fenyegetéseket, főleg a kisebbségek esetében, illetve, hogy tanúsítsanak kellő figyelmet a fizikai erőszaknak is. Továbbá azt kérték az illetékesektől, alkalmazzanak megfelelő büntetést minden esetben, hogy így könnyebben elria sszák az esetleges erőszakoskodókat, de kitértek az emberi, illetve a kisebbségi jogok hatékony biztosításának kérdésére is. Az állami szervektől azt kérték, hogy közérthetően és egyértelműen gyakorolják a kivétel nélkül minden polgárra vonatkozó emberi j ogok tiszteletben tartását. A civil szervezetek továbbá azt szeretnék, ha az állam kellőképpen reagálna a politikai szélsőségekre. – Meg kell védeni Szerbiát a gyűlölettől – mondta Kokan Mladenović, a belgrádi Atelje 212 színház vezetője. A gyülekezés el őtt a szervezők arra hívták fel a figyelmet, hogy a büntetlen erőszak problémájával a kormányhoz kell fordulni, nem pedig a huligánokhoz, akiket nem igazán nevezhetünk az erőszakmentesség szóvivőinek. A gyülekező szervezői a Fiatalok Kezdeményezése az Embe ri Jogokért, a Linet civil szervezet, a Civil Rights Defenders, valamint a Kulturális Dekontaminációs Központ. A rendőrség először megtiltotta a gyülekezést, de csütörtökön Ivica Dačić belügyminiszter engedélyt adott a gyülekezés megtartására, amely a vil ágnap mellett elsősorban az elmúlt hetek belgrádi eseményei – Brice Taton halála, több külföldi állampolgár fizikai bántalmazása, a Büszkeség napi felvonulás szervezőinek fenyegetése – ellen tiltakozott. A gyülekezés mottója a következő volt: A jogi és éss zerű á llamért! vissza Az erőszak mint társadalmi alapprobléma – Nenad Čanak: Amíg az utcán egyetlen ember is megjelenhet Ratko Mladić nemzeti hős feliratú pólóban, addig ez az ország nem lesz biztonságos Magyar Szó • 20091004 Kedden elhunyt Brice Taton, az a francia szurkoló, akit két héttel ezelőtt Belgrádban futballszurkolók a város központjában súlyosan összevertek, így a figyelem központjába az erőszak került. Arról, hogy 2009ben hogyan lehetséges az erőszak és a szél sőséges csoportok ilyen mértékű jelenléte, Nenad Čanakot, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökét kérdeztük. – Kilenc évvel október ötödike után sajnos láthatóvá vált, hogy 2000ben leváltottuk Miloševićet, megdöntöttük a hatalmát, de nem sikerült megsz abadulni a gondolkodásmódjától. Ehhez kellett volna egy október 6a is. Mindennek az lett a következménye, hogy folyamatosan eltakarják a szemünk elől az erőszak problematikáját, azt a tényt, hogy Szerbiában az embereket már csak a különbözőségük miatt is támadás éri. Emlékezhetünk, hogy 2001ben az Obraz klerofasiszta szervezet erőszakkal vetett véget az akkor megszervezésre került melegfelvonulásnak Belgrádban, méghozzá úgy, hogy a verőlegények egyes csoportjai élén a szerb pravoszláv egyház papjai álltak . Tehát a klerofasiszta csoport nyilvánosan színre lépett, az állam pedig nem lépett fel ellenük elég határozottan. Az erőszaknak világos jeleit figyelhettük meg az elkövetkezendő években, de állítólag semmit sem lehetett ellene tenni. Ahhoz, hogy bármi is változzon ebben az áldatlan állapotban, sajnos meg kellett halnia Zoran Đinđićnek. Ekkor született meg az a felfogás, hogy le kell számolni a szervezett bűnözéssel, valamint azzal az erőszakkal, amely a politikailag másként gondolkodókat és azokat az embe reket vette célba, akik bármiben is különböztek. Hiába történtek a Koštunicaéra alatt letartóztatások és indultak eljárások, de senki sem állt ki az áldozatok emberi jogai mellett. Gondolok itt Đinđić családjára, valamint mindazon szerbiai állampolgárokra , akik
