Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.02 . 43 Felhívás közös cselekvésre az erdélyi magyarság aut onómiájáért Erdélyma [ 2009. szeptember 01., 15:59 ] Az elmúlt évtized politikai történései a közösségi dolgaink iránt kicsit is érdeklődő ember számára világossá tették: az egypártrendszer ideje az erdélyi magyar közéletben is visszafordíthatatlanul le járt. A parlamenti képviselet monopóliumát még őrző Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) az önkormányzati munka felelősségén meg kell osztoznia a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselőivel. Nemzetpolitikai kérdésekben pedig egyre több szerep jut a c ivilpolitikai szerveződéseknek, kiemelten a különböző közösségi autonómiaformák integrált képviseletére alakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) és a Székelyföld területi autonómiájának közképviseletét létezése alapcéljaként tételező Székely Nemzet i Tanácsnak (SZNT). Ebben a politikai sokszínűséget intézményesen is megjelenítő kisebbségpolitikai környezetben nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a pártpolitikai érdek és a nemzetpolitikai megfontolások között. Alapvetően két közelítés ütközik az erdél yi magyar politikában: ● Az egyik a folyamatos ütközé st kereső (konfrontatív) szemléletmód, amelyben a különböző magyar közéleti szereplők egymás ellehetetlenítésére, netalán politikai megsemmisítésére törekszenek, s így elképzelhetetlen, vagy ha mégis, a kkor az árulás terhe alatt tilos bármilyen együttműködés a másikkal. ● A másik az együttműködést kereső (konszociatív) szemléletmód, amelynek keretében a politikai szereplők elismerik egymás létét, legitimitását, és megtartva saját arcukat, értékeiket, va lamint eszközeiket, a munkamegosztáson alapuló együttműködést keresik legalább azokban a kérdésekben, amelyekben az együttes fellépés imperatívusznak számít, és összezárnak, ha a többségi politikum részéről agresszió éri a közösséget. Míg a két pártpoliti kai szerveződés (RMDSZ, MPP) egymással szemben főleg konfrontatív stratégiákat alkalmaz, addig az EMNT megalakulása – de főleg 2006 novembere – óta egyre határozottabban próbál elmozdulni a konszociatív stratégia felé, három sikertelen kísérlet (2007 – EPválasztás, 2008 tavasza – önkormányzati választás, 2008 ősze – parlamenti választás) után 2009 tavaszán – végre sikerrel. A Magyar Összefogásnak viszont nem szabad kimerülnie a választási együttműködésekben, hanem a választások közötti – közösségünk életén ek mindennapjait meghatározó – „békeidőben” is működnie kell, legalábbis a nemzetpolitikai kérdésekben, amelyeknél a közösségi érdekeknek felül kell írnia a vélt vagy valós pártérdeket. Ezen „nemzeti minimum” kimunkálására és a közös céljaink – az erdélyi magyar autonómiák – érdekében történő cselekvés megtervezésére alakítottuk meg az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, amelynek kerekasztalánál minden felelős – az összefogás és együttműködés erejében hinni tudó – közéleti szereplőnek ott a helye. Különösen fontos volna ebben a testületben a Székelyföld területi autonómiájának közképviseletét felvállaló SZNT aktív és alkotó jelenléte. Sajnálatos azonban, hogy vannak olyan közszereplők, akik ezt nem tartják magától értendőnek. A Magyar Összefogás kiszélesítés ének és elmélyítésének újabb próbája a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés. Az EMNT erőfeszítéseinek köszönhetően, az EMEF legutóbbi tanácskozásán sikerült egyetértésre jutni az RMDSZ képviselőivel abban, hogy – pártállásuktól függetlenül – az összes szé kelyföldi választott önkormányzati tisztségviselő összefogása és határozott kiállása kimozdíthatja a holtpontról Székelyföld területi autonómiájának ügyét. Aggodalommal tapasztaljuk viszont, hogy vannak olyan, magukat felelősnek tartó közéleti emberek, aki k nem értik a közös fellépés nemzetpolitikai imperatívuszát, és politikai erőfitogtatásból, pártpolitikai megfontolásból vagy az autonómia ügye iránti elkötelezettség tévesen értelmezett elvi radikalizmusa miatt nem érzik az „egy több, mint kettő” evidenci áját. Tisztelt elvbarátaim, a nemzetpolitika és az erdélyi autonómiák ügye iránt elkötelezett harcostársak! Van, amikor a verseny és a megméretkezés ideje jön el, és van, amikor az összefogásé és az együttműködésé a főszerep. A Székelyföld sajátos köziga zgatási jogállásának megteremtését, pártállástól függetlenül, csak együtt tudjuk eredményesen képviselni – itthon, Erdélyben, a Kárpátokon túli főváros hivatalaiban és az Európai Unió szerteágazó intézményei előtt egyaránt. Ha valamiért, akkor most éppen e zért érdemes félretenni sérelmeinket, vélt vagy valós szembenállásainkat és meghaladni a konkurens politikai szekértábor álláspontját zsigerből elutasító
