Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-30
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.30 . 20 alkalom arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkről, egyházunkról ebben a több nemzetiséget, kultúrát és vallást felsorakoztató mai Erdélyben” – áll a főegyházmegye beharangozójában. Millenniumi kiállítás Millenniumi kiállítás a Gyulafehérvári Érseki Palotában Millenniumi kiállítás látható november 29ig a Gyulafehérvári Érsekség kiállítótermében a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye 1000 éves történetének rendkívül gazdag egyháztörténeti és egyházművészeti gyűjteményéből. A kiállítás Gyulafe hérvári Érsekség ezeréves évfordulójának rendezvénysorozatának része, és hozzá a székesegyház egykori faragott köveit bemutató kőtár (lapidarium) is társul. A Gyulafehérvári Római Katolikus Megyéspüspökség A mai püspökség kevés eltéréssel a történelmi Er dély területén fekszik. Nyugati határa az Érchegység, keleten és délen a Keleti és Déli Kárpátok íve zárja körül. A középkorban a püspökséghez tartozott az Érchegységen túl eső két főesperesség: Kraszna és Ugocsa, sőt egy ideig Szatmár is. Míg a püspöksé gek többnyire egyegy vár, fejedelmi székhely után kapták a nevüket, addig az erdélyi püspökség elnevezése egészen sajátos: az országrész után kapta erdélyi nevét. Püspökséget a legrégebbi oklevelek Ultrsylvanusnak említik, majd a 13. századtól Transylvanu snak, amely az erdélyi latin fordítása. Ezen a néven ismerik egészen korunkig, pontosabban 1929ig, amikor az akkori hatóságokkal kötött konkordátumban a gyulafehérvári nevet kapta, megszüntetve a 900 éven át használt erdélyi nevet. Annak a magyarázata pedig, hogy kezdettől miért nevezték el a fejedelmi, vezéri székhely: Gyulafehérvár után, az lehet, hogy Szt. István által szervezett 10 püspökség közül az erdélyi kiszemelt székhelye, Gyulafehérvár Szt. István nagybátyjának, az erdélyi Gyulának birtokáb an volt, aki szembeszállt az 1000ben koronázott Istvánnak királyi központosítási tervével. A püspökség alapítása Általánosan elfogadott és közismert tény, hogy Szt. István tíz püspökséget alapított. A püspökségek szervezése királlyá koronázásával indul , tehát 1000tõl. Az erdélyi püspökség szervezésére 1003 után kerül sor, amikor a püspöki székhely ura, a fejedelmi méltóságot képviselő Gyula, Szt. István anyjának, Saroltának testvére kénytelen feladni vezéri függetlenségét. A püspökség szervezésének be fejezését 1009re teszik, amikor az ostiai püspök, mint pápai követ megerősíti a püspökségek kijelölt határait. Az első és a második székesegyház A püspökség alapításának két első tanúja az első székesegyház, amelyet alapjaiban tártak fel és a második sz ékesegyház, amely főbb részeiben ma is beszél koráról. Feltételezik, hogy az első templomok, még a székesegyházak is, fából épültek, mert ehhez kéznél volt az anyag és az építők szaktudása. Mennyire gyorsan fejlődött a püspökség és a lakosság megkereszt elkedése, tanúsítja az a tény, hogy már Szt. István korában felépül az első kőtemplom is. A további fejlődést jelzi, hogy alig félévszázadra, Szt. László idejében már elégtelen a Szt. Istváni templom és megkezdik építeni azt a hatalmas székesegyházat, mel y a későbbi gótika módosításaival ugyan, de a román stílusú templomok legnagyobb és legrégibb képviselője nemcsak Erdélyben, de egész KeltEurópában. Túlzás nélkül írhatta Kazincy Ferenc, amikor a múlt század elején meglátogatta a székesegyházat: „Szegény, de nagy, méltóságos”. vissza
