Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-25
MeH Nemzetpolitikai Ü gyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.25 . 46 azonban nem tudták felülírni: az egyik kormánypárt ellenszavazataival, illetve a másik távolmaradásával esély sem volt a kormánybuktatás megszavazására, mivel összesen 121 képviselővel rendelkeznek. Az indítvány vitája során ugyanakkor nem maradt ak el az indulatos kifakadások. A benyújtó PNL elnöke, Crin Antonescu vehemensen bírálta a kormányt, olyan mozdonyvezetőhöz hasonlítva Emil Boc kormányfőt, aki „megittasodott a reformok eufóriájától”, és felróva neki, hogy törvénynek tekinti az államfői j elentéseket, miközben az ország kisiklófélben van. Emil Boc viszont arról beszélt: önmaga ellen nyújtotta be az indítványt az ellenzék, mivel nem vette észre, hogy a bértörvény alapját épp azon javaslatok képezik, amelyeket még az előző kormány dolgozott k i, ám képtelen volt a jogszabály elfogadtatására. Szerző(k): Balogh Levente vissza Băsescu újabb csele Szabadság 2009. szeptember 2 5. SZÉKELY KRISZTA A jól bevált cselt alkalmazza ismét Băsescu. Referendumot indítványoz az elnökválasztások napjára olyan témában, ami népszerű a választók körében, ami ellen a politikusok csak hangfogóval berzenkedhetnek, és ami tökéletes figyelemelterelő hadművelet is egyben. Figyelemelterelés a valós gazdasági problémákról, a vállalhatatla n egységes bérezési törvényről, sztrájkfenyegetőzésekről, és nem utolsósorban a megszaporodó elnöki bakikról. Három légy egy csapásra: motiválni a válságba belekeseredett választót, aki egyre inkább a rezignált otthonmaradást választaná a szavazás napján, ugyanakkor belekényszeríteni a pártokat egy olyan vitába, amelyből csak vesztesen kerülhetnek ki, hacsak nem váltanak hirtelen retorikát, és nem teszik magukévá az elnöki ötletet. (De ha ad absurdum így is cselekednének, akkor is Băsescu pozícióját erősíte nék.) Továbbá elterelni a figyelmet az olyan malőrökről, mint amilyen az – egyébként szakmailag magas színvonalú – elnöki bizottsági jelentés prostitúcióra és a könnyű drogok legalizálására vonatkozó része, ami a jelek szerint nem csak az egyházat, hanem m agukat az örömlányokat is Băsescu ellen hangolta. Ez a trükk bejött az egyéni választókerületes rendszer bevezetésénél – bár nem pontosan úgy, ahogyan azt Traian Băsescu elképzelte. (Mellesleg ha a kétfordulós egyéni választókerületes rendszer összejött v olna az elnöknek, ma nem lenne nagykoalíció, sem nagykoalíciós vita, tegnap nem lett volna bizalmatlansági indítvány. Kényelmes PDLs többség lenne, és néhány csicsergő, ártalmatlan ellenzéki párt.) Băsescu – kihasználva a politikusok általánosnak mondhat ó elutasítottságát – ismét a parlamentet célozza meg, ismét a törvényhozás ellen uszítja a nehéz életkörülmények miatt vétkesekért, büntetésért kiáltó tehetetlen Népet, ezen az intézményen pedig bőven van fogás. A képviselők és a szenátorok többsége, függe tlenül attól, hogy „megtisztultake” egyéni választókerületben vagy sem, rászolgálnak a vádakra. (Tisztelet a kivételnek!) Az újságot olvasó, bambuló, ugyanakkor hatalmas napidíjakat bekasszírozó, különféle flancos megnyilvánulásokkal vérlázító, korrupciós botrányokba keveredő honatya képe nem jelent újdonságot az esti híradókat követő választó számára. Amikor Băsescu ujjal mutogat a parlamentre, amely véleménye szerint a korrupció melegágya, és amikor azt indítványozza: költségtakarékosabb, és a célnak bőv en megfelel az egykamarás törvényhozás, életet lehel a választóba, aki nem csak a népszavazáson voksol majd igennel a pöffeszkedő politikusok ellen, hanem az elnökre is odapöttyent egyet az ugyanakkor zajló választások alkalmával. Különösen számíthat erre Băsescu, ha a Nép jelöltjeként, a „piszkos politikától” elhatárolódva, függetlenként indul a novemberi választásokon. Az egykamarás vagy kétkamarás parlament előnyeiről, hátrányairól hosszan lehetne, és talán kellene is vitázni. Európában, de nem csak, mi ndkettőre van példa. Arra viszont nemigen, ami Romániában zajlik. Vagyis hogy a kétkamarás rendszer – nem két, külön elvek szerint választott, másmás hatáskörökkel rendelkező testület, hanem gyakorlatilag az egykamarás rendszer megduplázása ( – még az ezt korrigálni hivatott alkotmánymódosítást követően is) . Ugyanazt a törvényhozói munkát végzik – kétszer. Ezért valószínűleg azoknak van igaza, akik szerint nem az a baj a román törvényhozással, hogy történetesen két kamarája van, hanem hogy nem valósul meg az igazi kétkamarás rendszer. De a vita nem erről fog szólni, meggyőződésem, hogy Băsescut egyáltalán nem érdekli a kamarák száma, legfennebb az, hogy pártjának megvane a kényelmes többsége benne vagy sem. Ami viszont érdekli, az a mozgósítás, erre a pedi g az ilyen demagóg témák (spóroljunk a lókötő politikusokon!) kiválóan alkalmasak. Azt a pártot pedig, amelyik ezek után ragaszkodni fog a 471 mandátumhoz, meg a kamarákhoz, lazán lehet azzal vádolni, hogy önös érdekekből életben akarja tartani ezt a korru pt, pazarló rendszert.
