Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.07 . 30 A kormányfő bizakodó szavai ellenére a parlamenti ellenzék továbbra is bírá lja a kormány munkáját. Mivel Szerbia gazdaságának helyrehozása az IMF szerződésétől függ, a Szerbiai Kereszténydemokrata Párt szerint a közigazgatás reformjának első lépését mindenképpen miniszterek számának csökkentésével kellene kezdeni. Véleményük szer int az ideális kormány az államfővel együtt 16 főt kell hogy számláljon. A közigazgatás reformja meg fogja buktatni a szerb kormányt, véleményezte a reformot Dubravka Filipovski, az Új Szerbia képviselője. Szavai szerint a hatalmi koalíció a reformok helye tt Szerbiát egyre jobban tönkreteszi. vissza Közös felelősséggel Bajnai Gordon miniszterelnök írása a SMEben Nemzedékem azzal a hittel kezdett el politizálni, hogy nemzeteink javára fordíthatjuk a rendszerváltás adta lehető ségeket. Egymást segítve léphettünk a NATOba, az Európai Unióba. Mi magyarok örültünk, bár kicsit irigykedtünk is, amikor Szlovákia, a kezdeti elszigeteltség után bátor reformokkal sok tekintetben elhúzott mellettünk. Együtt küzdöttük le az év eleji energ etikai krízist. Együtt küzdünk Brüsszelben az új tagállamok speciális érdekeiért, az uniós fejlesztési forrásokért. Bár voltak illúzióink, ma már tudjuk, az euroatlanti integrációnk nem jelenti azt, hogy egy csapásra megszűnik minden vita országaink közöt t. Azt azonban igen, hogy ha szembesülünk egy gonddal, akkor azt milyen normák mentén illik megoldanunk. Meggyőződésem, hogy a közös megoldásokra, nem pedig a másik fél legyőzésére kell törekednünk. Az uniós nagycsaládon belüli problémák csak így kezelhető ek, és furcsán néznek ránk Európából, ha mi nem így teszünk. A világ pénzügyi rendszerének megrendülése, gazdaságaink zuhanásszerű visszaesése, a munkanélküliség megugrása, és a létbiztonság megrendülése nehéz és fájdalmas válságkezelési döntések elé állít ják országainkat és súlyosan megterhelik társadalmainkat. Magyarországon pártviszályok szivárogtak le a társadalom mélyrétegeibe, Szlovákiában a többségi nemzet politikai képviselői és a szlovákiai magyarok közti feszültségek nehezítik a válságkezelést. Mé rgezik a közbeszédet, a mindennapok légkörét, s tovább gyengítik országaink szociális tőkéjét. Az elmúlt hetek, hónapok történéseinek tükrében különösen fontos az, hogy a korábbiaknál is jóval erősebben hallassák szavukat az építő együttműködés hívei. Közö s történelmünk sokszor adott fájdalmas leckét: van vesztenivalónk! Magyarország nyílt lapokkal játszik. Nincsenek álságos szándékaink egyetlen szomszédunkkal szemben sem. Ha valamiben hibázunk, félreérthetőek lennénk, kijavítjuk, európai módon elnézést kér ünk, és reméljük, hogy viszonosságra találunk. A kapcsolatok mostani állapotában triviálisnak hangzó dolgokat is újra ki kell mondani: Magyarországnak nincsenek területi követelései senkivel szemben. Mindenkor és minden körülmények között tiszteletben tart juk Szlovákia szuverenitását és területi integritását. Aláírtuk a párizsi békeszerződést, tagjai vagyunk az EUnak, a NATOnak, az ETnek, az EBESZnek. Minden országban vannak ostoba emberek, szélsőséges nézeteket valló csoportok, akik ezt megkérdőjelezi k. De Magyarországon egyetlen egy parlamenti erő sincs, amely ezt az alapvetést ne fogadná el. Ebből következően semmi alapja nincs annak, hogy valaki a szomszédban ezzel riogasson, majd erre hivatkozva korlátozza a szabad nyelvhasználatot, csorbítsa a kis ebbségi közösségek jogait, példátlan módon kitiltsa a schengeni szomszéd köztársasági elnökét az országból. Szintén triviális, de fontos leszögezni: nagyszerű dolog az, ha egy nemzet fokozott erőfeszítéseket tesz a nemzeti nyelv és kultúra őrzésére és ápol ására. A modern magyar nemzet tagjaiként fejet hajtunk a szlovákság történelmi nagyjai előtt. Közös állami keretek közt együtt megélt történelmünket nem engedhetjük át hivatásos provokátoroknak, nacionalista viszálykeltőknek. A vitás, konfliktusos kérdése kben is ideje lenne eljutnunk a megbékélés, a bocsánatkérés, a közös főhajtás gondolatáig, konkrét gesztusaiig. A helyzet megértéséhez nyíltan kell beszélnünk: Szlovákia szövetséges, baráti ország, ám kormányában olyan szélsőséges erő van jelen, amelynek k ivénhedt XIX.XX. századi szemléletmódja mérgezi a szlovákiai politikai életet, olykor sajnos magával rántva a politikai elit egy részét is. Nevezhetjük ezt akár megélhetési nacionalizmusnak is, hiszen a szlovák sajtó híradásai alapján egyesek igen jól meg élnek ebből. Ez árt országainknak és közös érdekeinknek, a szlovákiai magyaroknak, a szlovákmagyar kapcsolatoknak, és a szlovákiai többségieknek is. Számomra és valamennyi demokratikus magyar párt számára elfogadhatatlan, hogy bármely magyar kormányban h elyet kapjon az SNS magyarországi ellenpárja, a szélsőséges Jobbik. 1989nek köszönhetően Szlovákia és Magyarország viszonya ma már két szövetséges, szuverén állam viszonyát jelenti. Önrendelkezésüket, szabadságukat azonban kettős félsz terheli. Szlovák ré szről az állam területi integritásának, magyar részről a szlovákiai magyarok egyéni és közösségi identitásának veszélyeztetettsége. Közös felelősségünk, hogy ezt a bizalmatlanságot feloldjuk. A szlovákok és a szlovákiai magyarok közti viszony egy szuverén nemzet és egy alapjában véve közösségi státusz nélküli félmilliós, vagyis 10 százalékos közösség kiegyensúlyozatlan viszonya, amelyben különféle integrációs és
