Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.05 . 45 Öllös László (politológus, a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa) Az ember felemásan érzi magát mostanában. Részben rosszul, részben jól. Rosszul azért, mert a mesterségesen élezett helyzet folyton eszébe juttatja a konfliktusokat, akkor is, amikor egészen másra kellene gondolnia.Jól látszik, hogy amióta a szocialistanemzeti koalíció kormányoz Szlovákiában, folyamatosan élezik a helyze tet. A nemzeti és a szocialista összekapcsolása robbanékony elegyet képes alkotni, erre számos példa volt már a térségben. Ha pedig mindezt azzal fejelik meg, hogy az egyenlőséget csak nemzeti keretben tudják elképzelni, és kijelentik, hogy egy kisebbségi csoport nem egyenrangú egy többségi csoporttal, nos, akkor veszedelmes keverék lesz az eredmény. Természetesen a NATO és az EU kereti között a határokat nem fenyegeti veszély, ezt a vezetés is tudja, de folyamatosan fenntartja mégis a veszély látszatát. Fe szültségkeltéssel, álproblémákkal. Ezt pedig csak fokozzák a Magyarországról gyakorta jövő kétértelmű szavak. A magyar politika eszközei korlátozottak, ha mindezen változtatni szeretne. Azért, mert a szlovák fél most érdekelt a konfliktus fenntartásában. A dolog nem csak a magyar kisebbségről szól, sokkal inkább a szlovák ellenzékről. Őket kell legyőzni, ez a szlovák kormánykoalíció célja; bebizonyítani, hogy ők gyengék, puhák, konfliktuskerülők. Ezt a stratégiát kipróbálták már az elnökválasztáson is, ne l egyen kétségünk, ez következik a parlamenti választások előtt is. Efféle stratégiák éppenséggel Magyarországon sem ismeretlenek.Ha a politikának nem is, a társadalomnak igenis komoly eszközei vannak a változás elérésére. Elsősorban is a nagyon széles és mé ly párbeszéd. Soha jobb lehetőségek erre nem nyíltak – s ez az ami optimizmussal tölthet el : a nyitott határok, a korlátlan internet, az adathordozók széles köre, a közös kulturális projektek sokfélesége, mind hihetetlen lehetőség. Kulturális szinten zaj lik is ez a párbeszéd, sokféle színtéren. De ez a problémák közvetlen politikai okát nemigen érinti. Erre volna pedig szükség. A kényes kérdésekről kellene beszélni, évekig, évtizedekig. Hosszú folyamat lesz. Eva Andrejčáková (újságíró, szerkesztő, a SME című napilap munkatársa, műfordító) Fél életemet nyugat Szlovákiában, a Gúta nevű kisvárosban éltem le. Itt nyolcvan százalékban magyarul beszelő emberek élnek. Az apám ott, Gután született és amióta csak beszélni tudok, vele magyarul beszélünk. Az anyám Medgyesegyházán született, Magyarországon, vele pedig mindig is szlovákul beszéltem.Gördülékenyebben megy nekem a „duma“ szlovák nyelven, de a nemzetiségem szempontjából ettől még nem változik semmi, s az érzéseim sem változnak: vagyok, aki vagyok, fele ap ám, fele anyám. Éreztem már magam körül kellemetlent légkört, körülbelül 15 évvel ezelőtt, amikor még sejtelmem sem volt arról, hogy mennyire függ össze az én jóérzésem a családom történetének ismeretével. Keveset tudtam arról is, mennyire érdekes is tud l enni az, hogy kétnyelvű közegben nőttem fel. Sajnálom azokat, akik negatív módon tekintenek arra, ami pedig természetes és kézenfekvő: a beszédre.Mi lehet az útja annak, hogy ez megváltozzon? A kultúrának ereje van. Kezdődhetne itt. Nagy kedvvel olvasni, h allgatni, nézni, egyszerűen csak észlelni, érdeklődni az információk iránt. Szeretni a művészetet. És sokat fordítani a két nyelv között. Nem csak ott, ahol hasznos vagy szép, hanem ott is, ahol illendő és fontos volna. Szigeti László ( a Kalligram könyvk iadó igazgatója) A kiadó igazgatójaként - nálunk szlovák és magyar nyelvű könyvek egyaránt megjelennek - természetesen érzékelem a feszültséget. Tisztában vagyok azzal is, hogy a gátlástalanság és ostobaság szókészletével élő kulturális tudatlanság az a p uskaporos hordó, amely bármikor robbanhat. Mert a szó, ahogy egy dal is mondja, veszélyes fegyver. S ha buta, középszerű emberek jutnak hatalomhoz. Párbeszéd, folytonos konzultáció, ez az egyetlen járható út. Különben marad a hidegháborús hangulat, az arro gancia, a végeláthatatlan méltánytalanságok sora. A szlovákmagyar viszony két szuverén állam viszonya, amelynek vezető politikusai olykor rejtett, máskor nyíltabb bizalmatlansági viszonyban állnak egymással, még akkor is, ha látszólag jól mennek a dolgok . Mert a mélyben kettős félsz forrong. Szlovák részről a területi integritás, magyar részről a kisebbségi magyarok identitásának veszélyeztetettsége. És mivel kölcsönösen nem hisznek egymás jóakaratában, forrong bennük meddőnek érzékelt szuverenitásuk frus ztrációja és infantilizmusa. Mintha nem tudnák, hogy a szuverenitás önmagában nem egyenlő a korlátlan hatalommal, vannak határai, s mintha az sem tudnák, hogy a tisztességes ész, és a nagyvonalúság bölcsessége nélkül a szuverenitás önmaga ellensége.A szuve renitás ténye önmagában még egyik állam politikai reprezentánsait sem jogosítja fel érzéketlensége, önkényességre. Ellenkezőleg, szövetséges európai államként Magyarországnak és Szlovákiának erkölcsi kötelessége a párbeszéd fenntartása, és a permanens párb eszéd tényszerű, a problémák megoldására fókuszáló tartalmakkal való megtöltése.
