Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-04
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.04 . 35 kereskedő kapitalizmus Machiavellije, a felvilágosodás Voltairei „sötétségére” épülő jakubinus létkaraktere, Lev Davidovics Brons tein (alias Trockij) a Wall Street diszkrét finanszírozásával felépített bolsevizmusa, és most a neoliberális globálnyikok világméretű uralma ugyanannak a több ezer éves pusztító világerőnek a különböző megjelenési formája, amelyet — mint tudjuk — persze „ politically incorrect” valódi nevén nevezni. Mindezt azért tartom fontosnak jelezni, hogy óvjam magunkat attól a végzetes történelmi optikai csalódástól, hogy a nyugatias modernizáció létszerveződési módja, és az ő mostani nagyszerű demokráciája és piacgaz dasága az a létező világok legjobbika, és hogy a „Nyugat” mindig a javát akarta Magyarországnak. Észlelnünk kellene végre, hogy a Mediciek és a Fuggerek geopolitikai harapófogójában fokozatosan összeroppanó Magyar Királyság óta folyamatosan útban van minde n, ami a valóban önálló, független, a Szentkorona szakralitására épülő létszerveződési módra alapozódó Magyarországra emlékeztetne a Kárpátmedencében. A török birodalomi terjeszkedés is inkább csak ürügy és eszköz volt korának globális kapitalizmusa kez ében, hogy belső hatalmi konfliktusaik rendezése közben egy füst alatt felszámolják Magyarországot is. A legnagyobb kontinentális hatalmat, Franciaországot például semmi nem akadályozta meg abban, hogy saját nyers világuralmi törekvéseitől hajtva a minket éppen brutálisan kifosztó Oszmán Birodalom hűséges stratégiai szövetségese legyen. Miközben mi önpusztító naivitással éppen ezt a Nyugatot védtük önfeláldozóan! Nos, a Nyugat globális birodalma ezután az „entré” után történelmünk minden kritikus elágazási pontjánál mindent megtett annak érdekében, hogy cinikusgátlástalanul lefosszon és kiárusítson minket. Paradox módon ez még a szovjet birodalmi alávetettségünkre is igaz. Hiszen egyfelől a jaltai paktum nyomán ezt közvetlenül is nekik köszönhetjük, ráadásu l ennek a szálnak van egy Jaltánál sokkal súlyosabb és mélyebb szerkezeti összefüggése is. Mert lassan itt az ideje, hogy próbáljunk elszakadni attól a másik végzetes optikai csalódástól, hogy a szocializmus és kapitalizmus egymás történelmi ellentétei. A magát szocializmusnak nevező létszerveződési mód ugyanis nemcsak nem ellentéte a kapitalizmusnak, hanem a kapitalizmus hatalomgazdaságának legnyersebb, vegytiszta formáját testesíti meg. Létrejötte annak köszönhető, hogy a XX. század elején Kelet- és KözépEurópa társadalmaiban még mindig létezett a zárt, tradicionális anyagi és szakrális szimbolikus viszonyok között élő paraszti társadalom. A globális kapitalizmus urai azonban tisztában voltak azzal, hogy ezt rövid idő alatt csak egy olyan brutális berende zkedés tudná szétroncsolni, és olyan eszközökkel, amelyeket akkor már a „fejlett és demokratikus” — ergo finnyás ízlésű — Nyugat legfeljebb Afrikában engedhetett meg magának. Szétroncsolni pedig egyszerűen azért kellett, mert csak így lehetett „legyártani” a védekezésképtelen és engedelmes dolgozó és fogyasztó „állatok” gigantikus csordáit ezekből a paraszti társadalmakból, amit napjainkban elegánsan „globális integrációnak” szokás nevezni, és amelynek egyetlen célja a globális erőforrásszivattyúk sikeres működtetése az ily módon véres péppé tett lokalitásokban. A magát „szocializmusnak” nevező szerveződési mód ezt a feladatot kiválóan teljesítette! Mintegy „előemésztette” a térség társadalmait, és mikor e feladatának eleget tett, kollaboráns oligarchiái szíves örömest visszaszolgáltatták azt eredeti tulajdonosaiknak. Hogy a már említett Lev Davidovics Bronstein milyen szerepet is játszott mindebben, az, ma már nyílt titok. Annyira, hogy az amerikai kongresszusban a harmincas évek elején egy McFadden nevű képviselő vizsgálatot kívánt kezdeményezni a FED és számos amerikai pénzintézet ellen, mert bizonyítékai voltak arra, hogy egy svéd bankcsoporton keresztül közvetlenül finanszírozták Trockijt és annak bolsevik forradalmát. Oroszország zárt szakrális parasz ti társadalmának radikális felbontását — tehát a globális kapitalizmus stratégiai céljainak megvalósítását — éppen a bolsevik diktatúra tette lehetővé, mégpedig történelmileg hihetetlenül rövid idő alatt, és persze ehhez mért brutalitással. Trianon szerepe ugyanebbe a stratégiai tervbe illeszkedett, bár már csak a kegyelemdöfés volt, hisz a Tanácsköztársaság bolsevik hatalomátvételi kísérlete és pusztító berendezkedése jelezte, hogy Magyarországnak ugyanezt a sorsot szánták a világ urai. A „különös kegyetle nséggel” végrehajtott folyamat a magyar társadalom alapvető lelki, erkölcsi és szellemi talapzatában végzetes roncsolódást indított el. A magyar forradalom és szabadságharc 1956os eltiprásában, amely Trianon újabb történelmi felvonása, azért segített kés zségesen a Nyugat globális birodalma a szovjet impériumnak, mert az eredeti „projektje” számára a forradalom komoly fenyegetést jelentett. Egyrészt a paraszti társadalmak szétverése még éppen, hogy csak elkezdődött, másrészt 1956 a Nyugat urai számára vesz élyesebb kihívás volt, mint a szovjet birodalomnak. Azt jelezte ugyanis, hogy egy szakrális mélyszerkezetében még mindig ép nemzet képes megmutatni az egyedüli kiutat. Azt tudni illik, hogy a „kapitalizmus versus szocializmus” hamis síkjából térben kilépve kell megkeresni az emberi lét egyetlen lehetséges útját, a hagyomány szakrális létharmóniájához való visszatalálást. Ez azonban olyan nyilvánvalóvá tette volna a nyugatias kapitalizmus zsákutcájának végzetes tényét, amit a Nyugat urai aligha engedhettek m eg maguknak, ezért tettek meg mindent annak érdekében, hogy 1956 mihamarabb elbukjon.
