Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.03 . 44 ellenére a székelyföldi önkormányzati vezetők mind a csíkszeredai, mind a székelyudvarhelyi n agygyűlésen részt vesznek, és szavazatukkal támogatják az autonómia ügyét. „Aki az egységes kiállást ellenzi, az ellensége az autonómia megvalósításáért vívott küzdelemnek. Ezt teszi most Ön, Markó Béla" — áll a levélben. Az MPPs politikusok szerint jól bejáratott RMDSZes módszer, hogy kampányidőszakban jelszóként tűzik zászlójukra az autonómiát, utána pedig bársonyszékekért állnak sorban. „Megosztó ellenrendezvényszervezéssel, a cselekvő magatartás lekicsinylésével Ön eddig leplezett autonómiaellenessé gét bizonyítja, és félrevezeti a székely közösséget. A nagy szavak használata — és utána az összeborulás a román politikai elittel — nem járható út az autonómiáért folytatott harcban" — állítják az aláírók. Emlékeztetnek, a csíkszeredai tiltakozó nagygyűlé sen Markó az autonómia szükségessége mellett érvelt, most pedig a kormányba való belépésre készül a szövetség. „Őszintén reméljük, hogy a markói tiltás ellenére a székelyföldi önkormányzati képviselők mindkét nagygyűlésen jelenlétükkel, szavazatukkal támog atni fogják Székelyföld autonómiáját" — zárul a dokumentum. Farcádi Botond, Háromszék vissza Kínunkban derülünk Erdélyma [ 2009. szeptember 03., 07:32 ] Reménytelen próbálkozás lenne, hogy magyar szemmel követve a romá niai államelnökválasztási kampányvircsaftot ne mosolyogjon — kínjában ne hahotázzon — az ember. A magyar mezei hadak — tehát a közember, a választópolgár — felől nézvést az elnökválasztásnak semmi tétje, ma egy roma csávó jelöltnek nagyobb sansza lenne, m int bárki magyarnak, hisz az országnak vannak tartományai, ahol reménytelen lenne minden olyan próbálkozás, hogy etnikai alapon válasszák szét a népeket. (Az más kérdés, hogy nem is kell őket szétválasztani.) A magyar államelnökjelöltindításnak van azért tétje. Az első választási körben olyan erőt mutathatna fel, amely a második menetben a magyarság számára kedvezőbb, alkalmasabbnak vélt román elnökjelöltet segítse. Ezek taktikai lépések, illetve taktikai fogások, de bizonyos alkupozíciók megteremtésére a lkalmasak. Jelentősek tömeglélektani hatásukat tekintve is, a voksok sokasága az erő érzetét keltheti, kollektív sikerélményt eredményezhet. Ilyen közösségi sikerélményhez vezetett nemrég az európai parlamenti választás a három befutó hely megszervezéséve l, ami lehetett volna négy is, ha bizonyos csoportok destruktív ügyködése nem próbálja szétrúgni, mint kakas a szemétdombot, a törékeny egységet. Mert a közember, a mezei hadak régi óhaja az egység, az egység erejének, hatékony voltának bizonyossága. A po zitív kimenetelű EPválasztások után azt hittük, hogy ez az eredmény — az egység megteremtésének szükségessége alapvető kérdésekben — mindenki számára nyilvánvaló lesz. Tévedtünk. Nem nyilvánvaló. Pedig a sikert személyekhez is kötve ott áll előttünk Tőké s László, aki az EP egyik legdinamikusabb és leghatékonyabb magyar képviselője, itthon a magyar egység megteremtésének sikeres apostola. Volt. Az egységteremtés helyett ugyanis nagyjaink a babarongyokon osztozkodnak. Az a fontos, hogy ki kezdeményezett va lamit, ki mondta ki először, ki írja alá a meghívókat, ki lódítson nagyobbakat. A nagyotmondások olyan virtuózait termelte ki ez az áldatlan széthúzás, hogy ép ésszel már nem is lehet felérni ezeket. Van, aki azt latolgatja, hogy ő is indít egy államelnökjelöltet. Egy másik magyart. Sokáig azt hittük, hogy a magyar hadügyminiszter ábrándjait nem lehet felülmúlni — jó lenne egy magyar NATOtitkár, mondta — , de lám, lehet. Ripszropsz összekaparunk kétszázezer aláírást — ezzel is telik az idő, és megmutatjuk , hogy mi mik vagyunk — , és máris helyben vagyunk. Szánalmas az egész. Csak kacagva lehet túlélni. Megszervezzük saját kudarcunkat.
