Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.03 . 26 Ez az egyház, annak ellenére, hogy mindig volt szerepe a nemzet és a nemzetállam fenntartásában, valójában csak a 1920. században, a független román állam létrejöttével jutott el oda, hogy nemzeti egyházként viselkedj en, és most éli ezt ki. Úgy érzi, hogy Románia határain belül az ortodox egyház mindenhol jelen kell legyen. A Kárpátok karéja fölött az egyház végre nyíltan megszentelheti a teret, és templomépítéssel kifejezheti azt, hogy ha a románs ág egyenlő az ortodoxiával, akkor az ortodoxia meg kell jelenjen színtiszta magyar közösségekben is, mert ez a román állam területe. 1990 után például a nagyszebeni teológián az volt a hangulat, hogy Székelyföld egy missziós terület, ahol az ortodox egyh áz végre szabadon működhet, és ahol vissza kell téríteni a román nemzet keblére azokat az embereket, akik elmagyarosodtak. Sok frissen végzett teológus jelentkezett Székelyföldre missziós munkára – nem nemzeti, hanem felekezeti megfontolásból. Nagyon sokan döbbenten vonultak vissza, mondván, hogy hát ott nincs kit téríteni: reformátusok meg katolikusok élnek Székelyföldön, akikkel még értekezni se lehet, hiszen magyarok. Ennyit a székelyföldi térfoglalásról. Ami a templomépítést illeti, Kolozsváron jelenl eg 14 ortodox templom van épülőben. El lehet gondolkodni azon, hogy ezek a templomok építészetileg mennyire illeszkednek a tömbházak közé, mindenesetre az ortodox egyház álláspontja az, hogy, hogy miután az egyházat fél évszázadon keresztül elnyomták, most végre közelebb szeretnének kerülni a híveikhez. És hogyha megnézzük a vasárnapi miséket, akkor azt látjuk, hogy ezek a templomok tele vannak. A nyugateurópai trendektől teljesen eltérően Romániában növekszik a vallásosság, a vallási gyakorlat – kérdés, hogy ez mennyire marad fenn hosszú távon. Mi az oka ennek? – Ezt egy vallásszociológus tudná megmagyarázni, de látható, hogy növekszik a vallásosság. Azonban félő, hogy ide is begyűrűzik az a nyugateurópai folyamat, mely arra kényszeríti az egyházak at, hogy eladják a templomaikat. Egyes ismerőseim például megrökönyödve vették tudomásul, hogy Németországban egy lutheránus templom szentélyében fogyaszthatták el a sörüket. És mindez azért furcsa, mert a lutheránus egyház Németországban az állam után a második legnagyobb munkaadó: 500 ezer személyt alkalmaz, egy nagyon kiterjedt szociális, orvosi ellátó rendszert működtet. És ennek ellenére oda jutott, hogy néhány templomot el kellett adnia. Romániában az ortodox egyház alig foglalkozik szociális kérd ésekkel, ilyen jellegű intézményhálózat csak csíráiban létezik – bár a társadalom egy része elvárná az egyházaktól az ilyen irányú tevékenységet. Ha a jelenlegi vallási szokások megmaradnak Romániában, akkor el lehet mondani, nem volt hiábavaló a templom ok építésébe fektetett óriási pénzösszeg. De hogyha a templomba járók száma lecsökken, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy vajon miért nem foglalkozik az ortodox egyház vagy az állam azzal, hogy olyan jellegű pályázatokat támogasson, amelyek szociális te vékenységre irányulnak. vissza “Reformerek” harca Transindex Kelemen Hunor blogja 20090903 Lassan már nincs olyan törvény vagy törvénycsomag, amelyért a kormány ne vállalna felelősséget. Mindegy, hogy az illető jogszab álytervezet jó vagy csak éppen össze van hajigálva, hogy éppen az egységes bérezésre vagy az oktatási reformra vonatkozik, hogy az érintettek egyetértenek vagy sem a tartalmával. A kormány egyremásra feszegeti az alkotmányos kivétel határait. A felelősség vállalási „roham” mindenre kiterjed, a Bockabinet egyre fejetlenebb módon próbálja saját fennhatósága alá hajtani a társadalmi élet fontos területeit. Így az oktatást is.
