Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.03 . 24 Közben pedig ott van az is, hogy az egyházaknak van egy küldetésük, ami a jó terjesztésére, a világ megváltoztatásár a vonatkozik. És ehhez hozzátartozik az is, hogy ha létezik egy iskolarendszer, akkor az általuk vallott hitelveket, társadalmi normákat ott is igyekeznek hirdetni, átadni. Én nem azt mondom, hogy erre nincs szükség, hogy ezt nem kell támogatni. De akkor , amikor elhangzanak érvek és ellenérvek, akkor ezekkel a véleményekkel csak úgy lehet tárgyilagosan vitába bocsátkozni, ha készítünk egy közvéleménykutatást arról, hogy a magyar társadalom miben látja szükségét az egyház szerepvállalásának? Most, hogy az egyházak kezdik visszakapni az iskolaépületeiket – akár Csíkszeredában, akár Szatmárnémetiben – kiderül, hogy az adott közösség nem szeretné, hogy azokban az intézményekben csak felekezeti oktatás legyen. Ezt el kell fogadni. Ellenben azt is el kell fog adni, hogy vannak szülők, akik a gyermekeiknek nem csak a szellemi nevelését tartják fontosnak, hanem az úgynevezett lelki, erkölcsi nevelését is, és emiatt gyermeküket felekezeti iskolába akarják iratni. Én azt mondom, hogy az egyháznak is sokkal világo sabban el kellene mondania, mai nyelvezetre lefordítva, felhasználva a mai legmodernebb kommunikációs lehetőségeket, hogy miért van szükség felekezeti oktatásra. Mert az, hogy az egyházaknak küldetésük van, és hogy '48ban a mienk volt, ma már nem elegen dő érv arra, hogy iskolafenntartó jogot vindikáljanak maguknak. El kell mondani, hogy a gyerek számára miért jelent ez pluszt? Miért jelent többletet? Miért jelent mást? Nem arról van szó, hogy ez jobb, mint a fizikakémia szakos iskolába járni, hanem ahho z képest mi az a plusz, amit ad? Nagy kérdés az is, hogy ugyan az egyház visszaigényli és vissza is kapja az iskolaépületeket, de ezen épületek fenntartását, karbantartási munkálatait ki fogja állni? A törvényi szabályozás e tekintetben meglehetősen sánt ít. Azt tudjuk, hogy a tanárok fizetését a román állam adja, és ilyen alapon azt is lehet kérni, hogy az állam megfelelő pénzösszeget adjon az iskola fenntartására és üzemeltetésére. Csakhogy az állam miért fektessen be egy olyan tulajdonba, mely nem az öv é? Egyértelmű, hogy sérül az illető szülőnek vagy gyereknek azon joga, hogy felekezeti oktatásban részesüljön, de lám az az iskolaépület az egyházé, az anyuka vagy apuka meg a román államnak adózik, és akkor mi is történik ezzel a pénzzel? Ezeket a kérdé seket tisztázni kell, mert ha végre nyíltan elmondanánk, hogy mi is a probléma a felekezeti oktatás körül, akkor a felekezeti oktatást ellenzők megnyilvánulásai nem lennének annyira hisztérikusak. Az egyházi oktatást ellenzők egyik érve, hogy az ilyen is kolában folyó oktatás nem minőségi: ezzel kapcsolatban el kell mondani, hogy idő kell ahhoz, hogy egy újonnan létesült tanintézményben erkölcsileg és szakmailag is jó tanárok tanítsanak. Az elején tényleg elég nagy nehézségek voltak, de hogyha megnézzük az elmúlt évek eredményeit, akkor el lehet mondani, hogy például Kolozsváron a felekezeti iskolarendszer komoly versenytársat jelent az állami iskolák számára. És ez hozza is az újabb vitatémát: azzal, hogy létrejönnek a felekezeti iskolák, ahol alsó tagoz atok is működnek, felgyorsulhat a körzeti iskolák megszűnése. Ezekről megint nyíltan kellene beszélni, nem pedig folyosókon, tanári üléseken kellene kirohanni egymás ellen vagy akár napilapokban folytatni erről vitát. De tudomásom szerint eddig nem ültek l e az érdekelt felek. Amikor Magyarországon a '90es években visszaszolgáltatásról beszéltek, sok érv elhangzott pro és kontra. Egyesek szerint az egyházaknak csak abban az esetben kellett volna visszaszolgáltatni az ingatlanjaikat, hogyha azok egy úgynev ezett hasznosíthatósági tervet dolgoznak ki. Tehát az állam nem minden további nélkül adja vissza ezeket az ingatlanokat, hanem számon kéri, miképpen szeretnék hasznosítani a szóban forgó ingatlanrengeteget – mert nem csak Magyarországon, hanem itt Romániá ban is ingatlanrengetegről kell beszélnünk. Szerintem jó lenne látni az erdélyi magyar egyházak esetében, hogy milyen hasznosíthatósági tervet dolgoztak ki arra az esetre, hogyha ingatlanjukat visszakapják, legyen akár olyan épület, ahol valaha és jelenleg is kórház, vagy iskola működik.
