Reggeli Sajtófigyelő, 2009. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-09-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.03 . 19 szólásszabadságot, az információszabadságot, illetve a magánszférához és a magánügyekhez való jogot. Ellenzek minden olyan állami vagy kormányszintű támadást, ami eze ket a szabadságokat veszélyezteti. Hogy érzi magát Szlovákiában, egy olyan magyar zászlókkal teli stadionban, ahol mindenki magyarul beszél? Nincs ezzel problémája? Azért jöttem ide, hogy elmondjam a véleményemet az államnyelvtörvényről, nem pedig azért, hogy egy esetleges magyar autonómiáról vagy a magyar politikáról beszéljek. Számomra a legfontosabb téma ez a törvény és a szlovákmagyar viszony. Azt gondolom, nagyon fontos itt elmondani, hogy az államnyelvtörvény nem a szlovákok és magyarok közötti kon fliktus, hanem a szabadságukért harcoló emberek, illetve néhány nacionalista indíttatásból ellenük fellépő ember közötti feszültség. Vagyis el kell választanunk a nyelvtörvény kérdését a nemzetiségi kérdéstől? Igen. Szerintem ez a törvény nem csak a magy arok számára jelent problémát, hanem a szlovákoknak is. De szeretnék beszélni a két nemzet kapcsolatáról, arról, hogy mindkét oldalon több toleranciára lenne szükség. Aláírásokat is gyűjt a nyelvtörvény ellen. Miért? Az államnyelvtörvényt tavaly alkották , de a szlovák jogrendszerben lehetőség van arra, hogy állampolgárok vagy civil szervezetek módosító indítványokat nyújtsanak be a kormány által készített törvényjavaslatokhoz. Én és a kollégáim, magyarok és szlovákok egyaránt, készítettünk egy javaslatot a törvény megváltoztatására. A javaslattal szeretnénk elérni, hogy a törvény jobban összeférhető legyen a demokratikus és szabad országokkal. Például mit változtatnának meg? Szeretnénk kivenni a törvényből azokat a részeket, amelyek korlátozzák a szóláss zabadságot és az információszabadságot. Nem vagyunk a hivatalos államnyelv szabályozásának ötlete ellen. De nem értünk egyet az információszabadság korlátozásával, illetve a köztereken elhangzó személyes információkba való beleszólással. A magyar és a szl ovák média egyaránt a jó és rossz harcaként hajlamos ábrázolni a nyelvtörvény körüli vitát. Ön hogy látja, ki a jó és ki a rossz? Vagy az ügy azért bonyolultabb ennél? Azt hiszem, sokkal bonyolultabb. Sok ember erősen nacionalista érzelmű mindkét oldalon, és ezek az emberek konfliktust akarnak teremteni. Az átlagemberek viszont a mindennapi életben továbbra is jó viszonyban vannak egymással. Miért lehet 2009ben naciona lista témákat még mindig erős politikai fegyverként használni Szlovákiában? Mért használják ezt a politikusok még mindig ilyen nagy sikerrel? Azt hiszem, az emberekben élő sztereotípiák segítik ezt. Sok embernek semmi problémája nincs azokkal a magyarokka l, akiket ismer, de rengetegen vannak, akik egyáltalán nincsenek kapcsolatban magyarokkal, a történelemből pedig még mindig ismerik a negatív magyar sztereotípiákat. Ez bizonyos típusú politikusoknak nagyon hasznos lehet. Hogyan írná le az átlag szlovák g ondolatvilágában élő negatív magyar típust? A sztereotípia szerint a magyarok nem Szlovákia hűséges állampolgárai, autonómiát akarnak, irredenták, és többre tartják magukat a szlovákoknál. Azt is gondolják róluk, hogy nem értik meg a szlovákokat, és nem i s akarják megérteni őket. Nem akarnak szlovákul beszélni, és úgy érzik, hogy inkább tartoznak a magyar nemzethez, mint a Szlovák Köztársasághoz. Azt hiszem, nagyon sok szlovákban él ez a kép a magyarokról, illetve az, hogy a magyarok Szlovákián belül viszo nylag jó helyzetben vannak, nagy nemzetiségi jogaik vannak, és mégis mindig elégedetlenkednek. És ilyenkor az átlag szlovákban felmerül a kérdés, hogy "mégis mit akarnak ezek a magyarok?"
