Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 16 Nem jó jel a kolozsvári Mátyásszoborcsoport rest aurálási kilátása szempontjából, hogy a felújítás tervét kidolgozó szakembergárda nevében előbb megtagadta, később pedig csak feltételekkel írta alá a főtéri munkatelep átadásáról szóló jegyzőkönyvet. Miért? – Mert a műemlék tulajdonosa, a polgármesteri hi vatal nem tartja be a törvényeket. A városháza képviselői a mai napig nem mutatták fel a kataszteri hivatal által hitelesített geodéziai, valamint a szoborcsoport geometriáját térben rögzítő háromdimenziós fotogrammetriai felmérést. Az alkotás pontos helyé t és méreteit meghatározó dokumentumok hiányában a munkálatok majdani befejezésekor nem lehet ellenőrizni: eredeti helyén és eredeti méreteiben álle a szobor. Ezenkívül a munkatelep átadásán nemhogy a közbeszerzési eljáráson győztes cég részéről nem volt jelen minősített szakember (építész, építőmérnök, kő- és bronzrestaurátor), de még a városháza is csak olyan ellenmérnökkel – vagyis a megrendelő megbízásából a minőséget ellenőrző szakemberrel – képviseltette magát, aki az alkotás építményrészéhez ért ugy an, a bronz- és kőszobrászathoz viszont nem. – Ön ugyanakkor már a közbeszerzési eljárás kiírása és elbírálása kapcsán is szabálysértéseket vélt felfedezni. – Előre kell bocsátanom, hogy Romániában sajnos ugyanaz a versenyszabályozási törvény rendelkezik arról, ki árulhat virágot, ki szállíthat kavicsot és ki restaurálhatja a Mátyásszobrot. Miközben a civilizált Európában mindenütt külön szabályok vonatkoznak a képzőművészeti, épített örökségi értékekre, nálunk nem tesznek különbséget a virágárus, a sóde rszállító és a köztéri szobor felújítója között. Ebből fakad, hogy tisztázatlan például a szerzői jog kérdése is. Épületek esetében természetesen fel sem merül, hogy ne az építészé, hanem a kőművesé legyen a szerzői jog – Kós Károly építésztervezőként anna k idején be is perelte az építtető tulajdonost amiatt, hogy nem tartotta be a tervét, mondván: neki joga van azt látni, amit eltervezett, és nem valami csúf szamárságot. Szobrászok esetében viszont más a helyzet: itt az alkotónak az ujjában van a mesterség e. A Mátyásszobor esetében azonban nem tisztázott, kié a szerzői jog: a normális gyakorlat az lenne, hogy aki a szoboralakok felújítási tervét készítette, annak legyen döntő szerepe a kivitelezésben is. Tehát nem lett volna szabad külön tendereztetni, han em egy közbeszerzési eljárást kellett volna kiírni a tervezésre és a kivitelezésre is. Ebben az esetben viszont a polgármesteri hivatal azt mondja: csak akkor írhat ki versenytárgyalást a kivitelezésre, ha már rendelkezik az anyagi háttérrel, a magyar és a román kormány ellenben csak akkor utalta át a pénzt, ha megvolt a megvalósíthatósági tanulmány. Vagyis a romániai jogszabályok hiányossága miatt ördögi körbe kerültünk. Az ellenben már kizárólag a kolozsvári városháza felelőssége, hogy tavaly nem költött el egy vasat sem, hiszen nem írta ki idejében a versenytárgyalást. Noha mi felajánlottuk, sőt a restaurálási tervet tartalmazó dokumentációban rögzítettük is, milyen feltételeket kell hogy tartalmazzon a kivitelezési tender, a városháza illetékesei nem vették figyelembe a javaslatainkat, és rossz tenderfüzeteket írtak ki. Sőt visszaeső bűnösök, mivel a kiírásnál nem kértek előzetes szoborfelmérést, noha mi már 2006ban felhívtuk a figyelmüket arra a törvényes előírásra, miszerint előzetes kutatás nélkül tilos műemlékhez hozzányúlni. Végezetül úgy állították össze a tenderfüzetet, hogy nem szerepelt a kizáró feltételek között a bronzszoborrestaurálási referencia megléte, így nyerhette meg a versenytárgyalást az útépítésre szakosodott nagyszebeni Concefa. – A szebeni cég ellenben azt állítja: igaz, hogy nem restaurált még bronzszobrot, viszont éppen ezért végezteti el ezt a munkát Ioan Cândea szobrászművésszel, akinek neve Bem- és Petőfidomborműve, valamint Bolyaimellszobra révén a magyar közönség előtt is ismert. – Szakmai szempontból rendkívül kockázatos, amit a Concefa felvállalt. A cég épülethelyreállítás terén szerzett gyakorlatot és erre vonatkozó engedélyt még annak idején, amikor az Európa Kulturális Fővárosa rangra pályázó Nagyszebenben boldogb oldogtalan kapott munkát, aki képes volt összerakni két téglát. Csakhogy a vállalatnak nemhogy a bronzszoborfelújítás terén nincs gyakorlata, de nem rendelkezik a művelődésügyi minisztérium műemlékekre és képzőművészeti tartozékokra – bronzra, kőre – vona tkozó restaurátori engedélyével sem. Az valóban fontos, hogy a fővállalkozónak legyen daruja, munkáscsapata, a Fadruszalkotás felújítása azonban a bronzrestaurátoron áll vagy bukik, márpedig a Concefa úgy nyerte meg a tendert – és mindezt a polgármesteri hivatal megengedte – , hogy nincs hozzáértő bronzos szakembere. Nemcsak azért vonom kétségbe, hogy Ioan Cândea értene a szoborrestauráláshoz, mert nem rendelkezik a minisztérium ez irányú minősítésével, hanem azért is, mert az általa megvalósított féldombo rműveket, büsztöket nem lehet összehasonlítani egy hatméteres szoborral. Ez olyan, mintha a kínaiak, akik szeretik a hatszáz méter magas épületeket, ezek kivitelezésére a derék, becsületes János bácsival kötnének szerződést, aki már felhúzott
