Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-04
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 32 hogy ezek az emberek, akiknek jelentős szerepe van abban , hogy a törvény végre realitássá válhat, most mindent megtesznek annak érdekében, hogy minimalizálják ennek a sikernek a jelentőségét, amelynek a kivívásában ők maguk is tevékenyen részt vettek az elmúlt húsz évben, ráadásul éppen azokban a pillanatokban, amikor sokkal nehezebb volt kiállni ezek a törekvések mellett, mint ma. Az első magyar autonómiakoncepciót éppen itt a Vajdaságban dolgozták ki, a kilencvenes évek első felében. 1999ben a bombázások alatt a VMSZ megerősítette ezt a koncepciót, elfogadva a három pilléren nyugvó autonómiamodellt, amelynek legfontosabb pillére éppen a perszonális autonómia, a jelentős hatáskörökkel rendelkező MNT formájában. Ezt követően tavaly márciusban a VMDK, a VMDP és a VMSZ által létrehozott autonómiabizottság kidolgo zott egy közös autonómiakoncepciót. Ennek a bizottságnak az elnöke Varga László volt. Részt vett benne Ágoston András a VMDPből, Tari István a VMDK részéről, én is a tagja voltam, meg még néhányan. Akkor megfogalmaztuk, hogy melyek azok a minimumok, amel yeknek be kell, hogy kerüljenek a nemzeti tanácsokról szóló törvénybe ahhoz, hogy valós perszonális autonómiáról beszélhessünk. Én a felelősségem teljes tudatában állítom, hogy a hatásköri rendelkezéseknek a 90 százaléka, amely a Magyar Koalíció közös auto nómiakoncepciójában szerepel, bekerült a nemzeti tanácsokról szóló törvény javaslatába. Tehát olyan fontos döntéshozatali jogosítványai lesznek az új MNTnek, pl. az oktatás területén, amilyenről az erdélyi magyarság, annak ellenére, hogy egymillió hatszáz ezren vannak, csak álmodhat. Nem tudok még egy példát mondani a Kárpátmedencéből, ahol a magyarság képviselőinek, a perszonális autonómia legfőbb szervének formájában vétójoga van pl. a tankönyvek tekintetében. Mi magunk határozhatjuk meg, hogy a jövőben milyen tankönyvből fognak a magyar diákok tanulni. Nem tudok egy példát sem mondani, ahol azon oktatási intézmények esetében, amelyekben többségében magyar osztályok vannak, az MNTnek vétójoga van az igazgató kinevezésének tekintetében. És egy olyan példá t sem tudok említeni, ahol a jelenlegi állami iskolák igazgatási jogainak egy jelentős része átkerülhet a nemzeti tanácsra, és még számos ilyen lehetőséget lehetne még felsorolni, és tételesen, szakaszokra hivatkozva nagyon egyszerűen, jogászi rutinmunkaké nt meg lehet cáfolni a VMDP, vagy az MPSZ észrevételeit ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy összefogásra van szükség. A választói névjegyzék összeállítása abban az esetben sikerülhet, ha ebben az összes politikai p árt és civil szervezet a partnerünk lesz. Én nagyon remélem, hogy ez így lesz. - Mi az a tíz százalék, amit a VMSZ, a VMDK és a VMDP alkotta Magyar Koalíció közös autonómiakoncepciójából nem sikerült beépíteni a nemzeti tanácsokról szóló törvényjavaslatá ba? Varga László: - Talán a tíz százalék sok, talán annyi sem hiányzik a törvényjavaslatból az általunk megfogalmazott követelésekhez képest. Van 34 olyan hatáskör, amelynél a MK autonómiakoncepciója javaslattételi jogot irányoz elő, a törvényjavaslat p edig véleményezési jogot biztosít. Ugyanakkor az autonómiakoncepció 30 konkrétan fölsorolt hatáskört tartalmaz az oktatás, a tájékoztatás, a hivatalos nyelvhasználat és a művelődés területén, a törvényjavaslat pedig szám szerint 65öt. Tehát nagyon sok pon ton többet tartalmaz a törvényjavaslat, mint amit az autonómiakoncepciónk tartalmazott. Egy konkrét példa, amely nincs benne a törvényjavaslatban, ugyanakkor benne volt a Magyar Koalíció koncepciójában, hogy a vajdasági közszolgálati rádió és televízió pro gramtanácsa tagjai esetében nincs javaslattételi joga az MNTnek. A törvényjavaslat azt látja elő, hogy csak véleménynyilvánítási joggal rendelkezik. Ugyanakkor érdemesebb arról beszélni, ami megtalálgató a törvényjavaslatban. Képviselőtársam nem említette , hogy minden, kizárólag magyar tannyelvű oktatási intézmény alapítói jogát a nemzeti tanácsokra kell, hogy átruházza az állam. Minden kisebbségi művelődési intézmény esetében ugyanez a helyzet. Ugyanez vonatkozik a kisebbségi tájékoztatási intézményekre i s. Ezek olyan jelentőségű hatáskörök, amelyekkel kapcsolatban azt megfogalmazni, hogy „a nemzeti tanácsok ezen törvény alapján, majd csak többszörösen ellenőrzött véleménynyilvánítási joggal rendelkeznek” talán felelőtlenség. Másrészt pedig az oktatás, a m űvelődés, a tájékoztatás és a hivatalos nyelvhasználat területén a 65 konkrét jogosítvány között számos olyan található, amely ugyancsak megcáfolja ezeket a véleményeket. Azt gondolom, hogy ez a törvény, annak ellenére, hogy nem tökéletes, és annak ellenér e, hogy nincs benne száz százalékban az, amit mi a Magyar Koalíció autonómiakoncepciójában, mint egy ideális állapotot megfogalmaztunk, mégis csak egy jelentős mérföldkő az autonómia építésben, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a környező országok gya korlatát. Figyelembe kell venni és meg kell érteni azt is, hogy az autonómia építés kizárólag csak a többségi társadalom meggyőzése útján, a többségi társadalommal egyetértésben valósulhat meg. Mi megfogalmazhatjuk a saját elvárásainkat, és meg is fogalmaz zuk azokat, de hogy abból törvény legyen, ahhoz jóval több mint száz nem magyar képviselőt kell meggyőznünk a szerbiai parlamentben. És ez nem könnyű feladat.
