Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-18
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.18 . 33 azok nem mindig igazolhatóak jogszerűen egy objektív céllal. Sőt a törvény későbbi alkalmazása - azaz ha valóban elkezdődik a kisebbségi nyelvhasználatot visszaszorítani kívánó bírságolás - lealacsonyító, megalázó bánásmódot is jelenthet, s az akár az irányelv által tiltott zaklatásnak is minősülhet. Azaz a jogszabály által megvalósított közvetlen és közvetett diszkrimináció t az alkalmazás által megvalósított zaklatás követheti. Közvetlen diszkrimináció akkor valósul meg, ha egy védett tulajdonsággal rendelkező személlyel, e tulajdonságával összefüggésben, kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben h asonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának. Közvetlen diszkriminációt jogszabály is megvalósíthat. Nem szorul különösebb magyarázatra az, hogy komoly jogi aggályokat vet fel például a nyelvtörvény 8. § (4) bekezdése, eszerint a húsz százalék nemz etiségi lakosság alatti településen, a szociális szolgáltató és az egészségügyi intézményekben, ha az ügyfél vagy páciens nem beszélne szlovák ul, akkor sem kötelező csupán lehetőség vele egy általa is értett nyelven kommunikálni. A rendelkezés közvetlen di szkriminációt jelent, hiszen nyilvánvalóan hátrányosabban kezeli a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozókat a szlovák nemzeti többséghez képest. Az előírás továbbá sérti az élethez és az emberi méltósághoz való jogot. Előbbi esetében elég arra gondolni, hogy a beteg, ha a nem megfelelő jogi szabályozás miatt nem kommunikálhat az orvosával, akkor azért életével fizethet. Közvetett diszkrimináció akkor valósul meg, ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat egy védett csoporthoz tartoz ó személyek számára kifejezett hátránnyal jár más személyekhez képest. A közvetett diszkriminációt szintén jogszabály is megvalósíthatja. (Hozzáteszem a közvetlen és közvetett diszkrimináció kategóriáit fogalmilag nem mindig könnyű egymástól elválasztani, s az alábbi esetekben is lehet amellett érvelni, hogy nem csupán a közvetett, hanem a könnyebben bizonyítható közvetlen diszkrimináció is megállapítható.) Lássunk tehát további példákat a törvényből, annak 3. § (2) bekezdése szerint például egyebek mellett a közlekedési és távközlési vállalatok, a posta alkalmazottai és állami alkalmazottai, valamint a fegyveres erők, fegyveres rendvédelmi testületek, a tűzoltó egységek tagjai kötelesek ismerni és a hivatalos érintkezésben használni az államnyelvet. A 4. § (2) bekezdése szerint pedig a külföldi pedagógusok és lektorok kivételével a Szlovák Köztársaság területén működő valamennyi iskola és oktatási intézmény pedagógusai kötelesek az államnyelvet szóban és írásban ismerni és használni. (Ez a megfogalmazás a ké sőbbiekben a jogszabály által nevesített alkalmazási kivételek ellenére sem tekinthető semleges rendelkezésnek.) A köteles használni kifejezés amint erre még visszatérek még a foglalkoztat ás hatékonyságát is veszélyezteti, e megfogalmazásban tehát racional itást is hiába keresnénk. Ezekben az esetekben a jogalkotó minden bizonnyal elköveti a közvetett diszkrimináció közvetett esetét. Elképzelhető ugyan, hogy a nemzeti szabályozás egy munkáltató elé a nemzeti nyelv ismerete tekintetében magas követelményeket állít. Ez azonban csak abban az esetben lehetséges, ha a kérdéses munka olyan feladatokat foglal magában, amelyekhez ezek az ismeretek abszolút mértékben szükségesek, pl. egy szlovák nyelvtanár vagy szlovák irodalomtanár esetében igazolhatóak az ilyen kívá nalmak. Ennél is különösebb és a diszkrimináció tilalmán túlmutat a jogszabály 6. §a, mely szerint a fegyveres erőknél, a fegyveres testületekben, a tűzoltó egységeknél a szolgálati érintkezésben kötelező az államnyelv használata. Az államnyelv ismeretéhe z kötött fizikai munkavégzés esetén egy ilyen feltétel támasztásának igazolhatósága ugyancsak bizonytalan alapokon nyugszik. Gondoljunk a következő esetre: egy tűzoltó a kimenekítendő nem szlovák nyelven segítséget kérő személynek is csak szlovákul válaszo lhat, mivel köteles a szolgálati érintkezésben a szlovák nyelvet használni. Persze e rendelkezésen nem csak kisebbségiek, hanem más uniós államok polgárai is rajta veszthetnek, tehát az állampolgárság szerinti diszkriminációt is megvalósíthat. Mindenesetre elmondható, ha létezne tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű ok, az mentesíthetne ugyan a diszkrimináció alól, de ezekben az esetekben éppenséggel az orvos, a tűzoltó, vagy éppen a rendőr feladatának ellátását az segítené elő, ha a szlovákon kívül kiseb bségi nyelve(ke)t is beszélne, nem pedig az, ha ezt megtiltják neki. A zaklatást viszont már nem maga a jogszabály, hanem a jogalkalmazói gyakorlat valósíthatja meg, például a kisebbségi nyelvhasználatot sújtó bírságolás. Ez utóbbi olyan, a védett tulajd onságon alapuló nem kívánatos magatartás, amely a személy méltóságának megsértését, és megfélemlítő, ellenséges, lealacsonyító, megalázó vagy bántó környezet kialakítását célozza, vagy azt eredményezi. Ilyennek minősül, ha a roma nyelveket, vagy a magyar n yelvet használókat rendszerint megbírságolják. Ezen túl például, ha egy roma származású rendőr kollégájához, vagy egy ügyfélhez valamely roma nyelven szól, és a nyelvhasználatot az állam ötezer eurós büntetéssel sújtja, akkor ott felmerül további emberi jo gok sérelme is, amit nem az uniós szabályozás, hanem éppenséggel a szlovák jogrend véd. A nyelvtörvény és Szlovákia nemzetközi jogi kötelezettségvállalásai A Nyelvi Charta A szlovákiai államnyelv törvény nemrégiben elfogadott módosítása nem tartja megf elelő tiszteletben a többnyelvűség értékét, mivel annak szövegéből megállapítható, hogy a kisebbségi nyelvhasználatot több tekintetben is hátrányosan érinti. Így elsősorban a törvény jelenlegi szövegének 3. §a, amely az államnyelv használatáról rendelkezi k a hivatalos érintkezésben. Ezen kívül a bírságolásról intézkedő 9.a § hátrányos következményekkel járhat a hivatali kisebbségi nyelvhasználatra, annak ellenére, hogy a törvény alkalmazása a kisebbségi hivatali nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat nem é rinti. Ennek oka a következő. Szlovákiában a kisebbségi nyelvek hivatali használata akkor lehetséges, ha az adott nyelvi közösséghez tartozók aránya eléri a húsz százalékot. Minden egyéb településen az előzőekben felhívott törvényhelyek alapján a hivatal i kisebbségi nyelvhasználat az állami szervek, a területi önkormányzati szervek és más közigazgatási szervek tisztviselői, sőt a
