Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.15 . 33 Számunkra ez a jelenség aligha volt megmagyarázható, mint például az is, hogy amíg mi a hőn óhajtott várakozásunk beteljesülését ünnepeltük a Szovjetunió megingásában és a Kádárrendszer összeomlásában, egyremásra azt tapasztaltuk, hogy ennek a vízválasztó hegygerincnek az átlépése Magyarországon nem váltotta ki a felszabadulás fölötti kirobbanó, felvidító boldogság kollektív megnyilvánulását. Idővel kaptunk sokféle magyarázatot , majd jött 4 év visszakérődzött szocializmus, és jött a ma is tartó liberálbolsevista kurzus 8 éve. Az emigráció azzal bizonyította következetességét, hogy nem vonult sértődötten a baloldal karjaiba, annak ellenére sem, hogy a Hornkormány idején Budapes t részéről nagyobb megértés mutatkozott a magyarságunk megőrzését elősegítő nyelvi támogatásra. Ennél a pontnál azt is meg kell jegyezni, hogy a pedagógiai intézmények szintjén mindig is megvolt az érdeklődés identitásmegőrző törekvések iránt, és megvolt a segítőkészség a politikai elzárkózás ellenében is. Milyen a jövő? – kérdezhetnénk ebben a visszájára fordult helyzetben az emigráció budapesti nagykövetétől. Az Egy a nemzet! szellemében írt könyv szerzője természetesen erre is válaszol: „Az elmozdulás, az előrelépés és egy új kibontakozás lehetséges útját hazai részről két vonatkozásban látnám. Először: fölmérve a lehetőségeket és a várható kölcsönös előnyöket a jelenleginél sokkal szélesebb körben meg kellene szervezni a kapcsolatokat civil szervezetek szintjén; egyáltalán: külföldi magyar szervezetek százait kellene szinte fölfedezni és megismerni. Ehhez is azonban jelentékeny kezdeti, majd folyamatos kormánytámogatásra volna szükség. Másodszor: kormányfeladat, gyökeresen új szemlélettel, hogy amennyit még egyáltalán lehet, pótoljon és helyrehozzon a két évtizedes hibákból, félreértésekből és mulasztásokból. Természetesen olyan kormány jöhet csak szóba, amelynek van vagy lehet hitele a nyugati magyarság köreiben (és egyébként a hazai magyarság körében i s).” Sürgősnek tartja a feladatot, mert a nyugati magyarság fogyatkozik a leggyorsabban. Szerintünk ehhez a szemlélethez kiegészítés illik, olyan ami a sürgősséget ugyan nem zárja ki, de reményeket kelthet abban, ami az „elfogyást” illeti. Utódainkban ugy anis folyamatosan és talán növekvő számmal is jelen maradunk, és ha megtaláljuk a módját a már itt született utódainkat is érzelmileg odakötni a mi eredeti hazánkhoz, akkor élő folyamatosságot alkotunk. Nem utópia ez, ha a származás érzelmi birodalmába egy éni érdeket és örömérzetet, sikerélményt építünk be. Ezt tehát jövőépítő feladatként kell kezelni. A feladatok felsorolásával természetesen egyetértünk: „Feladatunk egyik része tehát eleve és mindenképpen a mentés: a személyi, tárgyi (ingatlan, könyvtárak , megszűnő közösségek vagyona stb.) szellemi, erkölcsi, gazdasági, tudományos, irodalmi, művészeti és minden más kulturális és egyéb magyar érték mentése, valamint az egyetemes magyar értékek és örökség részenkénti földolgozása és megőrzése.” Még egy dolo g felmerült ezekben az években a „régi emigráció” befogadásán kívül: az újabb elvándorlási folyamat, ami belátható időn belül megállíthatatlan. A határok szabadok, és a jól képzett fiatalság érvényesülésének útja oda vezet, ahol tisztességesen megfizetik. Ha ez így megy gáttalanul, Magyarország szellemi és műveltségi vérszegénység állapotába jut. Nem szabad, hogy ezek az eltávozottak végleg elszakadjanak az országtól. Pordány László most megjelent könyvében közli a 2008. április 25én Budapesten elhangzott előadását, ebben találunk egy részt, ami talán a fenti kérdésre választ ad: „A Nemzeti Fórum Külügyi Munkacsoportja – melynek vezetésére Lezsák Sándor, kért föl néhány évvel ezelőtt – nemrégiben átfogó és részletes tanulmányt készített az emigráció helyze téről és a kapcsolatokról.” Egyik lényeges pontja így szól: „A Kárpátmedencén kívül élő magyarság, illetve a kapcsolattartás teljes kérdésköre beemelendő a majdani általános nemzetpolitikába. Ennek részeként ki kell dolgozni a kormány komplex migrációs po litikáját.” Dr. Pordány László felkészültsége és évtizedes emigrációs kapcsolatainak tapasztalatai alapján kulcsember a kárpátmedencei magyar nemzet és a szórványnemzet között. Ezen kívül mint a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja, és mindvégig – az MDF eltérítéséig – meghatározó személyisége, és az eredeti alapítók szellemi örököseként létrehozott Nemzeti Fórum külügyi munkacsoportjának vezetője, a legavatottabb gondviselője annak a kapcsolatnak, amiről itt szó volt, és aminek a létrehozása sok te kintetben magyar létkérdés. Elkötelezettségét tanúsítja az Egy a nemzet! megjelentetése, mi pedig azt kívánjuk, ne adjon a Sors még egyszer olyan kormányt a magyar nemzetnek, amely megszegi a nemzet nevében tett ígéretét. vissza
