Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.15 . 27 a marketing, reklám, manipuláció révén. Ha ezek nem léteznének, a vásárlók nem fogyasztanának, a szavazók pedig nem járulnának az urnákhoz. – Egyaránt részt vett már román és magyar pártok kampányainak tervezésében. Nem érzi ezt egyfajta árulásnak? – Komoly szakmai vita folyik arról, hogy egy szakértő dolgozhate több párttal vagy sem. Voltaképpen igen, hiszen azt „szakérti”, aki felkéri. Ez a szakma viszont elsősorban a tapasztalatra épül. Aki egyetlen pártnak dolgozik, sosem fogja igazán megérteni, hogy a többi párt hogyan dolgozik. Én magam azt is szeretném megérni, hogy a pártok decentralizálják a feladatokat, olyan csoportokkal és szakértőkkel dolgozzanak, akik ismerik az adott településeket. – Hogyan vélekedik kampányszakemberként az őszi államelnökválasztásokról? – Úgy érzem, az állampolgárok kezdenek a valós fedezettel ren delkező ígéretek felé hajlani, nagyot és hangzatosat ígérni már nem nagyon lehet nekik: a „tartsunk össze”, mert mi magyarok, románok, keletiek, szegények, gazdagok vagyunk, már nem működik. A választók szeretnék biztonságban tudni magukat, a válság közepé n viszonylagos pénzügyi biztonságra vágynak. Ezért úgy érzem, annak a jelöltnek van igazán esélye, aki képes reális képet festeni arról, hogy mi várható az elkövetkező időszakban, Romániában. Véleményem szerint a diskurzus többnyire arról fog szólni, hogy a helyzet nagyon rossz, de lesz ennél rosszabb is, mivel válság van, de akkor majd megpróbálunk úgy cselekedni, hogy az mindenkinek jó legyen. Aki egyebet ígér, az ámít vagy hazudik. Mást mondani irreális, márpedig az emberek realitásérzéke, főleg válságid őszakban nagyon éles. Nem azt mondom, hogy a népbutítás véget ért, mert erre még nem volt példa a történelemben, csak az eszközök és a tartalom változott. Remélem azonban, hogy az emberek realitásérzéke előbbutóbb kifinomul. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy választási kampány nem attól jó, hogy a jelölt megnyeri a polgármesteri vagy államelnöki bársonyszéket. Az RMDSZ értelemszerűen nem azért állít államelnökjelöltet, mintha annak valós esélye lenne Románia államfői székének elfoglalására. A si kerességi kritériumok mások: hányan mennek el szavazni, hogyan szavaznak, épüle az arculat ezáltal, javule a szavazók és a párt közötti viszony stb. – Hogyan történik a személyi arculatépítés? – Sokkal izgalmasabb személyi arculatot építeni, mint intézm ényit, esetleg termék – vagy más arculatot, hiszen a személy él, mozog, véleménye és egyénisége van, hibázik stb. Mára már mind a politikus, mind pedig a többi közéleti szereplő egyre inkább szükségét érzi annak, hogy jól felépített arculata legyen, hogy ke dveltté váljon a választók, illetve a közönség szemében. Emiatt napjainkban már sokan foglalkoznak arculatépítéssel, többkevesebb tudatossággal. Nem beszélnék a szakma professzionalizálódásáról, mert Romániában az arculatépítés igencsak az elején tart, tö bbnyire csak tapogatózunk ezen a téren… Egy dolog valakinek a nyilvánvaló hibáit levetkőztetni, ezáltal pedig sokkal fogyaszthatóbb arculatot kialakítani, és más dolog kitalálni, hogy milyen arculattípusra van szüksége az illetőnek. Ez utóbbit kitalálni so kkal nehezebb. – Mit kell leginkább szem előtt tartani személyi arculatépítéskor? – Az arculatépítés esetében mindig az illető egyéniségéből indulunk ki. Az egyéniséget tisztelni kell, figyelembe kell venni, arra kell építeni az arculatot, nem lehet azza l szembemenni. Aki ezt megpróbálja, az közröhej tárgya lesz, mert mást mutat magáról, mint ami valójában. Lehet, hogy technokrata lesz valakiből, vagy csak átlagos szakember, de elképzelhető az is, hogy populistább arculatot kell felvennie, mert az egyénis ége, a modora, a karizmája azt engedi meg. Ezért kell eldönteni, hogy az illető számára mi a legmegfelelőbb. – Mi a helyzet a romániai magyar politikusok arculatával? – A romániai magyar politikai szervezetek (akár az RMDSZ, akár az MPP) vezetőinek, akik már tizenvalahány éve a szakmában dolgoznak, spontán módon épült ki az arculatuk, az évek során senki nem építette azt. Az arculat egy idő után unalmas lesz, elkopik, ez különösen érvényes a politikában: bármit is tesz az illető, minden cselekedetének les znek támogatói és ellenzői, jobban ki van téve annak, hogy tönkremegy az arculata, mint mondjuk egy sportoló, művész vagy újságíró. A számok azt mutatják, hogy a pártvezetők tetszési indexe a zéró vagy a negatív tartományban van. A választópolgárok inkább kedvelik azokat a fiatalokat, akik felmutattak valamit (elsősorban szakmai dolgokat), van karizmájuk, közvetlenek, ezek révén pedig új arculatot lehet számukra építeni.
