Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli S ajtófókusz 200 9 . 08.14 . 14 törvény még mindig nem teszi lehetővé azoknak a rendezvényeknek a megtiltását, amelyekről előre lehet tudni, hogy nem a békés gyülekezési jog gyakorlását fogják megvalósítani, a magyar politika és jogalkotás szégyene. Segíthet a nemzetközi jog Korábban Valki László nemzetközi jogász azt mondta: egy Rudolf Hessről megemlékező felvonulás csak fasiszta rendezvény lehet, ezt pedig egyértelműen tilalmazzák azok a nemzetközi normák, amelyeket Magyarország is elfog adott. A Rómában 1950ben elfogadott európai emberi jogi egyezmény és az 1966os New Yorki polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya ugyan egyaránt kimondja a szólás és gyülekezés szabadságát, azonban mindkét egyezmény rögzíti azt is, hogy eze ket az állam korlátozhatja a nemzetbiztonság, a közbiztonság, illetve mások jogainak és érdekeinek védelme céljából. Valki azt is elmondta, hogy az 1947es párizsi békeszerződés tudomásul veszi, hogy Magyarország felszámolta a fasiszta jellegű szervezeteket, és minden más olyan szervezetet, amely ellenséges propagandát folytat a szövetséges államokkal szemben. A szerződé s rögzíti azt is, hogy Magyarország a jövőben sem engedheti meg az ilyen szervezetek működését, melyek célja megfosztani a népet demokratikus jogaitól. A jogász szerint ugyanakkor a magyar állam az ezekben az egyezményekben foglalt megszorításokat a rendsz erváltozáskor nem ültette át tökéletesen a belső jogba, és így a jogalkalmazók, a rendőrség, a bíróság sem szerezhet azoknak könnyen érvényt. vissza Băsescu álma Transindex Kelemen Hunor blogja 20090814 Néhány napja a zt mondtam az egyik hírtelevízió vitaműsorában, hogy a kormánynak kellene hosszabb fizetés nélküli szabadságra mennie, mert akkor talán az ország dolgai is jobban mennének. Vagy legalábbis nem mennének rosszabbul. A mamutkoalíció nyolc hónapját nézve, sz inte nincs olyan intézkedés, amely a gazdasági válság enyhítését szolgálta volna. Alig találni olyan kormányzati témát, amelyen a két kormánypárt össze ne veszett volna. Nincs egyetlen olyan intézkedés, amely esetében ne két irányba indult volna el a koalí ció. Ha jóhiszemű vagyok, akkor azt mondom, hogy különkülön mindkettő jobban kormányozna, mint együtt. Vagy legalábbis koherensebben. Nem keltenék azt a látszatot, hogy a zsákmányon kívül semmi nem érdekli őket. A két koalíciós partner viszonyának dinamikája n agyvonalakban a következőképpen néz ki: hétfőn délelőtt hatalmas veszekedés után, a koalíciós ülés végén kijelentik, hogy vége a vitáknak. Kibékültek, most már csak a közjó vezérli őket. Késő délután a pártok előreküldik másodharmadvonalas kipihent harcos aikat, akik késő estig szidják a másik felet. Ezt az állapotot fokozzák csütörtökig, amikor már szinte biztosra vehető, hogy nincs visszaút, inggatya szakad a nagy háborúban. Pénteken általában csend van. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy kifújt ák magukat, a közügyekre is lesz immár idejük. A hétvége, szombat és vasárnap arra jó, hogy szétszéledjenek az országba és minden irányból lövöldözzenek egymásra. Ha van egy kis szerencséjük, mindehhez csatlakozik a koalíció „keresztapja” is, a köztársaság elnöke. Hétfőn fáradtan és dühösen találkoznak, hogy rendezzék soraikat. Ismét azt ígérik, hogy holnaptól rend lesz, reformok jönnek, kezelik a gazdasági válságot, lefaragják a költségeket, decentralizálnak, felelősen viselkednek, és a közjó vezérli dönté seiket. Közben az ország olyan mértékben eladósodott, amilyenre az elmúlt húsz esztendőben nem volt példa. A társadalmi igazságtalanságot nem képesek elviselhető határok között tartani. Holott kívánatos az volna, ha ezt fel is számolnák. A központi kormány zat tagjai felelőtlenül szórják a pénzt, egymás ellen indítanak kivizsgáló bizottságokat. Nyolc hónap alatt bebizonyították: a kutyát sem lehet rájuk bízni, hogy megsétáltassák, nemhogy egy egész ország vezetését. Băsescu azt nyilatkozta, ez volt az álma, ez a koalíció. Én ezt elhiszem neki. Az ő álma viszont a mi rémálmunk. Így jutottunk el a „Sa traiti bine!” kampányszlogentől, amivel megnyerte a 2004es választásokat, a haldokló országig.
