Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli S ajtófókusz 200 9 . 08.14 . 8 ugyanis semmi kétségünk sem lehet, írja Podhorský, ho gy az orvos vagy éppenséggel a pék nemzetiségére senki sem kíváncsi. Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy az emberek szintén nem gondolnak ezekre a dolgokra akkor, amikor szavazásra kerül a sor. Kitalált problémáról van szó ugyanis, mely a többséget egyáltalán nem izgatja. Az állampolgároknak nincs szükségük olyan parlamenti pártra, melynek fő politikai programja a szlovákok és a magyarok összekapcsolása. Az egyszerű emberek ugyanis az ilyesfajta megkülönböztetést nem érzik, az a maroknyi csoport ped ig, akinek ez éppenséggel szíve csücske lenne, valaki másra fog szavazni. Ha valakit hidegen hagy a nemzetiség, akkor nyugodtan szavazhat Ficora, Dzurindára, Hrušovskýra, vagy Csákyra. A jelenlegi Bugárféle óriásplakátok tehát semmit sem árulnak el arról, hogy miben más ez az új párt, és miért is kellene az eddigi nemszavazóknak vagy más pártok szavazóinak feléje fordulniuk, írja a cikk szerzője. Ha ez a reklámkampány valamiben újat hoz, akkor azok főleg a kérdőjelek, hogy vajon Bugár Béla mivel is alapoz ta meg eddigi hírét. Az óriásplakátok – ismert arcán kívül – teljesen általános és semmitmondó mondatokat hordoznak csak. Semmi felhívás, semmi mobilizáció, melyre minden új pártnak szüksége van. De főleg, semmilyen világos szlogen, melyek alapján rögtön v ilágos lenne, kiket is szeretne a párt megszólítani, mi a célcsoportja. Semmi, ami legalább egy kis lelkesedést kiválthatna az emberekben, hogy végre van itt valaki, akinek van mersze ezt és ezt kimondani vagy ezt és ezt megcselekedni. Vannak ugyan nálun k is olyan csoportok, írja Podhorský, amelyek veszélyeztetve érzik magukat „azoktól a másoktól” (szlovákok a magyaroktól vagy fordítva), de a jó kenyeret fenntartások nélkül megveszik. Azzal a tudattal, hogy az a „másik” sütötte és még hangosan meg is dics érik. Főleg pedig akkor, ha ez a kenyér olcsóbb, mint a „miénktől”. Mert hiszen ha pénzről van szó, akkor a nemzetiség mellékvágányra terelődik, főleg krízis idején, amikor spórolni kell. Úgy tűnik, hogy a Most – Híd párt vezetői ezeket a szemmel látható, általánosan is ismert tényezőket teljesen ignorálják. És ignorálják a kereskedelmi és a politikai marketing alapszabályait is. Egy új párt születik, mely azonban semmi újat nem kínál. Elképzelhetetlen, hogy a szlovákok azért fognak a magyarra szavazni, me rt ebben semmi zavarót nem látnak. És szintén elképzelhetetlen, hogy a magyarok azért választanák a magyart, mert nem látnak semmi zavarót a szlovákokban. Elég, ha csak az ember elolvassa ezt a két mondatot, és máris belezavarodik, majd felfogja, hogy ez m ekkora sületlenség. Továbbá, ha Bu gár megengedhetőnek tartja a választások utáni együttműködést az MKPval, akkor felvetődik az a jogos kérdés, hogy egyáltalán miért ment el? A választások még veszélyesen messze vannak, és úgy tűnik, maga Bugár Béla sem tudja, hogy merre is lépked az új H ídján, fejezi be írását Podhorský Pavol a Slovo című lapban. vissza Német és magyar kisebbség KözépKeletEurópában - HÁTTÉR Bécs, 2009. augusztus 13., csütörtök (MTI) - Mikor és milyen körülmények között érzi magát egy ember osztráknak, németnek vagy magyarnak? A nyelv, a kultúra, a történelem vagy pusztán az illető állampolgársága határozza ezt meg? Erre a kérdésre keres választ a Grazi Történeti Intézetnek a középkeleteurópai német, illetve magyar kisebbség körében v égzett kutatása. A grazi kutatócsoport a szóban forgó kisebbségek aktuális identitásbeli kérdéseit etnológiaikultúrantropológiai megközelítésben vizsgálja. "A történelem bennünket mindenekelőtt a mindenkori emlékezéskultúra szempontjából érdekel" - m ondja KlausJürgen Hermanik kultúrantropológus a Der Standard című osztrák lapnak. A központi kérdés: hogyan alakítja önazonosságtudatát maga a kisebbség, valamint a többségi társadalom és más külső tényezők. A magyarországi német kisebbséget illető e redmények meglehetősen kijózanítóak - írja az újság. Nem igazán lehet megállapítani, hogy hány tagja van a magyarországi németségnek, esetükben már erősen előrehaladt a magyarosodás - mondja Hermanik. Gyakran nincs egyértelmű kötődésük a németséghez, és a nyelvet is egyre kevesebben beszélik. Mindazonáltal a német a 13 elismert magyarországi kisebbség egyike - tette hozzá. Nyelvhasználat tekintetében az erdélyi szászok helyzete is hasonló: a nyelv gyakran már nem egyértelmű etnikai ismertetőjegy. Ugyana kkor sok román fiatal tanul németül és jár német nyelvű gimnáziumba, mert azoknak továbbra is jó a híre. Az erdélyi szász kisebbségi szervezetek hagyományos kisebbségpolitikát folytatnak, jogi képviselettel és hagyományőrzéssel foglalkoznak. Különösen nagy az érdeklődés a német ének- és a táncegyletek iránt, mégpedig a román fiatalok körében is. "Egy 3060 ezer főre becsült létszámú kisebbség esetében a falusi tánccsoportok a többségi társadalom támogatása nélkül sokszor fenn sem maradnának" - vélekedik a k utató. A magyarországival és a romániaival ellentétben Szlovéniában, ahol a német nem törvényben elismert kisebbség, nincsenek iskoláik és sajtóorgánumaik a németeknek. Állami támogatás sem jár nekik és így csak korlátozott kulturális tevékenységet fej tenek ki. Ugyanakkor az egyes etnikai szervezetek végeznek
