Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.13 . 11 Antropológia Tanszékének előadótanára, Toma Stefánia szociológus, a Kisebbségkutató Intézet kutatója. Alább a beszélgetés szerkesztett verziója olvasható. Romániában viszo nt az az óriási különbség ehhez képest, hogy itt az állammal szemben nincsenek elvárások a középosztályban. Itt az alsóközéposztályhoz tartozók úgy érzik, hogy az államra nem számíthatnak, viszonylagos jólétüket saját maguknak kell megteremteniük. Milli ók tapasztalata a külföldi vendégmunka által előidézett felemelkedés, de az is, hogy betegség, baleset esetén az ember csak magára vagy a családjára, szűkebb közösségére számíthat. Azok számára, akik itthon, legális körülmények között dolgoznak, szintén eg yértelmű, hogy itt csak papíron van ingyenes egészségügyi ellátás, mivel ötödikén vagy hetedikén nincsen már ingyenes gyógyszer. Magyarországon az elmúlt rendszer és az utóbbi 18 év azonban másról szólt, és ennek következménye a jelenlegi közbeszéd. Hor váth István: – A szélsőjobb az egyetlen politikai beszéd, ami romatémában bekattanhat valakinek: semmi más nincs az eszmék piacán. Azt ne várjuk el, hogy a szentkirályiak arról vitatkozzanak, hogy Horváth Istvánnak vagy Kiss Tamásnak volte igaza, amikor az intézményes penetrációról beszéltek. Viszont különböző szlogeneket felkaphatnak, amik ezeket a dolgokat egy politikai univerzumban értelmezik. A Jobbik tulajdonképpen egy beszédmód, ami Magyarországon ebbe az űrbe belefolyt, és ami politikailag értelmez i ezeket a kérdéseket. És szerintem ez ez egyik legnagyobb hiány: Romániában nincsen romapolitikával kapcsolatos kommunikáció. A politikum kötött egy paktumot, miszerint ő kivonul ebből, mindent meg kell csinálni, ami az EUnak kell. Ez azért nagy problé ma, mert amikor politikai döntés születik, az egy perspektíváról szól, nem egy pillanatnyi cselekvés sikeréről vagy kudarcáról, amit az emberek tudnak értelmezni, amivel tudnak azonosulni. Romániában vannak közpolitikák, melyeket úgy fogadtak el, hogy tu lajdonképpen kipipáltak adott témákat. Mikor arról beszéltek, hogy a romáknak kell legyen képviseletük a döntéshozatalban, akkor eldöntötték, hogy minden prefektúra mellé kell egy roma tanácsos. Hogy ezeket a tanácsosokat hogyan kell kiképezni, milyen erőf orrások állnak majd rendelkezésükre, senkit nem érdekelt. Van egy csomó közpolitikai intézmény, melyek közül egykettő ha bevált. Az antiszegregációt mint EUdirektívát felvállaltuk, de belső vita arról nem volt, hogy ahol lehetséges önálló intézményszer vezés, ott a szereplőknek melyek az opciói. Azt sem tudni például, hogy az egyházak hogyan viszonyulnak a kérdéshez. Haller István: – Ez nem csak erre a témakörre érvényes: a román büntetőtörvénykönyvet azért fogadták el, mert állítólag ezt várja tőlünk az Unió, nem pedig azért, mert ez nekünk jó lenne. Ugyanez van a romapolitikával is: nem azt mondják, hogy ezt azért ke ll, mert Romániának kell tennie lépéseket annak érdekében, hogy egy közösség ne legyen elszigetelve és ne éljen szegénységben, hanem azt mondják, hogy azért kell, mert az unió ezt akarja. Ha az EU ad rá pénzt, akkor lesz romapolitika, ha nem, akkor nem les z. Romapolitikára a román állam 3 lejt költött lakosonként az elmúlt években. Kiss Tamás: – Igen, és nem csak azért kell tenni valamit, hogy a roma közösség ne éljen szegénységben és ne legyen marginalizálva, hanem lassacskán azért is, hogy bizonyos hely ek egyszerűen élhető társadalmi terek maradjanak. Ez a kettő szerintem nem független egymástól. Pulay Gergő: – Egész Európában és Magyarországon is a korábbi liberális alternatíva csődjéről beszélnek. Az EUcsatlakozás előtti liberális álláspont egyebek mellett a nemzeti, és etnikai kapcsolatokat illetően az volt, hogy majd eljön az EU, és minden probléma automatikusan, mintegy magától megoldódik. A szélsőséges, aberráns eszmék nem most jönnek Magyarországról − ezek sajnos régen itt vannak már közöttünk. Voltaképpen nem csa k egyszerűen attól tartok, hogy az erdélyi cigány közösségek problematikus ügyeit a magyarországi diskurzusok „kidolgozott” modelljei alapján kezdjük tárgyalni, hanem inkább attól, hogy a konkrét megoldandó helyzeteket elfedik a hamis szavak. Tánczos Vilmos
