Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-01-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 32 Felvetődik a kérdés: miért nevezem fasisztának azokat, akik a szlovák nyelvért tüntettek? Nem azért nevezem őket annak, hogy az anyanyelvük védelmére szervezkedtek, hanem azért nevezem őket fasisztán ak, mert ezt a kizárólagosság jegyében tették. Mert minden nemzeti vagy akár nem nemzeti kizárólagosság a fasizmusba torkollik, ha nem állják útját, vagy ha mellé szegődik a hivatalos hatalom. A XVIII. és a XIX. század fordulójának szellemiségét megjelenít ő színpadi alak, Nicolas Chauvin közkatona korlátoltsága, akinek nevéből a sovinizmus fogalma ered, ennek a magatartásnak az első jelképe, ami később, a Duce jóvoltából tökéletesedett primitív hatalmi eszmévé, fasizmussá. Ennek a szellem támadt föl ismét, ezúttal Szlovákiában. A nyelvi kizárólagosság, vagy másként: a nyelvi imperializmus a kulturális fasizmus legjellegzetesebb megjelenésének tekinthető. A nyelvrendőrség, a nyelvhasználati kihágásokért kiszabott büntetések erről szólnak – az államhatalom i dentitást tipró diktátumáról. A szlovákiai nyelvtörvényeknek van néhány szomorú, de jellegzetes előzménye is, 1945ből, amikor elegendő volt, hogy lakossági feljelentés alapján azokkal szemben, akik otthon, családi körben magyarul beszéltek, eljárást lehet ett indítani, ami akár a polgárjogok megvonásához, és vagyonelkobzáshoz is vezethetett. Az Európai Unió szempontjából nézve ez az ügy sajnálatos, de évtizedekkel feledésbe merülő eseményt jelent. A mi szempontunkból azonban tragikus, hogy az Európai Unió egyik tagállamában, Szlovákiában találkozunk ismét a fasizmusnak ezzel a jelenségével. De nem véletlen, mert ennek államelméleti és jogi keretét nem csupán a második világháború utáni Csehszlovákiának, mint tisztán szláv államnak a fajelmélettel fertőzött elképzelése alapozta meg, hanem legújabban 1992ben, a Szlovák Függetlenségi Nyilatkozat majd pár hét múlva a ma is érvényes szlovák alkotmány. Mindkettő ugyanis kinyilvánította az etnikai elvű nemzetállam megteremtését, és az ebben a szellemben megfogalma zott alkotmány ma is érvényes. A mai Szlovákia állami létét megalapozó két közjogi okmány egyről szól: a nemzet etnikai és hatalmi kizárólagosságáról. Ezt az alkotmányos elvet törvényesítette 1995ben az államnyelvről szóló törvény, ennek jegyében szüle tett meg Szlovákia demokratikusnak minősített közigazgatási törvénycsomagja 2000 és 2002 között, aminek következtében egyre inkább kiszorítható és ki is szorul a területi közigazgatásból a szlovákiai magyarság. Ennek a jegyében alkotja meg folyamatosan a p arlamenti többség a közoktatási törvényeket, amelyek által rendszeresen veszélybe kerül a magyar nyelvű oktatás. És eszerint fogadta el a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2009 júniusának végén az államnyelvről szóló törvény szigorított módosítását, amin ek a legelvetemültebb rendelete a beteg és az orvos, illetve a betegellátó intézetek alkalmazottai közötti nyelvhasználat szabályozására vonatkozik. Egy rendelőintézetben a magyar beteg, a magyar orvos és a magyar ápolónő nem beszélhetnek magyarul, ha a te lepülésen a magyarok aránya nem haladja meg a húsz százalékot. Helyzettel, jelenséggel vagy folyamattal szembesülünk? Ha helyzetnek, vagy rövidzárlatnak tekintjük, akkor rövid távú megoldásokat lehet és kell keresni. Ilyenek a tiltakozások, diplomáciai lépések, nemzetközi szervezetek beavatkozásai. Ha jelenségként kezeljük, akkor társadalmi kórról beszélünk, ami nem alulról terjed. A szlovák nemzet egy jelentős részét magyarellenessé a hatalmi politika tette akkortól kezdve, hogy 1920 legelején az akkori szlovák hatalmi elit rádöbbent: nincs társadalmi visszaigazolása nemzethatalmi törekvéseinek. Ez azonban lehet akár ismétlődő jelenség is. Ebben az esetben a hatalmi elit összetételének, szerkezetének, érdekérvényesítési taktikájának vagy céljainak befoly ásolására, átalakítására kell és lehet törekedni. Ennek1996tól vannak romániai, szerbiai és szlovákiai példái. Ha folyamatról, azaz szakadatlanul ismétlődő helyzetről vagy hosszú távon megnyilvánuló jelenségről van szó, akkor is, ha a többségi hatalmi el it érdekérvényesítési taktikája időnként számunkra kedvezően változik, akkor ezt az állapotot magyar nemzetstratégiai kérdésként kell kezelni, mert az egész nemzetet érintő következményeivel kell számolni. Elgondolkodtató, hogy a diverzitás, azaz a sokfél eség mentén egységesülő Európában a politikai többpártiság érzékeny betartása mellett teret kaphat az etnikai jellegű totalitarizmus. Példa erre a szlovákiai nyelvtörvény. De az is elgondolkodtató, hogy az Európai Unió távol tartja magát az 1957 előtt kele tkezett vitás kérdésektől. Ebbe az
