Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.12 . 16 Tudom, hogy a bukaresti romaszervezetek alapvetően azért kerülik ezeket a megyéket, mert nem tudnak értekezni az ottaniakkal. Az utóbbi 23 évb en több érdeklődés mutatkozott a székelyföldi megyék iránt, de ennek a hatása még nem érződik. Ugyanakkor én azt tapasztaltam, hogy a magyar civil kezdeményezések sem foglalkoznak megfelelően ezekkel a problémákkal. A Caritast leszámítva nagyon kevés olyan civil szervezet van, melyet egyáltalán érdekel a romakérdés. Toma Stefánia: – Az előbb elhangzottakat támasztja alá a Kisebbségkutató Intézet által 2008ban végzett kérdőíves felmérése a falusi polgármesteri hivatalok körében. Többek között arra is ráké rdeztünk, hogy milyen gyakorisággal találkoznak a polgármesteri hivatal alkalmazottai különböző ügyek kapcsán más intézmények képviselőivel, vagy a roma közösségek különböző képviselőivel, mint például a roma egészségügyi mediátor, iskolai mediátor, roma t anácsos. Összehasonlítottuk a Hargita és Kovászna megyei eredményeket az ország más régióival, és az derült ki, hogy itt az ország más részeihez képest a polgármesteri hivatal alkalmazottjai sokkal ritkábban találkoznak a különböző mediátorokkal, illetve a roma közösségek képviselőivel – ha egyáltalán van ilyen képviselő. Míg máshol a havonta többszöri találkozó volt a jellemző, Székelyföldön csak havonta, vagy még ritkábban történnek ilyen találkozók. S ez arra is enged következtetni, hogy nem léteznek o lyan kezdeményezések, amelyek bevonnák a különböző intézményeket és a roma közösségeket egy közös projektbe. Kiss Tamás: – Erdélyben, illetve Romániában körülbelül 120 ezer olyan roma élhet, aki beszél magyarul (is). Ezek 60 százaléka a népszámlálás alkal mával magyarnak is vallotta magát. A magukat magyarnak valló romák többsége Székelyföldön él. Kovászna megye nyugati peremét és részben a Barótimedencét leszámítva, HargitaKovászna megyében a romák többsége magyar anyanyelvű és ők képezik azt a társada lmi csoportot, amely – főleg amióta a katonaság is megszűnt – egyáltalán nem tud románul. Egyes falvakban olyan szinten nem tudnak, hogy egy kenyeret sem tudnak megvásárolni. Amúgy én szkeptikus vagyok annak tekintetében, hogy a különböző intézményes pro jektek, implementációk, mediátorok látványosan előremozdítanák a roma közösség integrációját. Ilyen téren sokkal nagyobb szerepe lehetne a (munkaerő)piacnak. Ugyanakkor szerintem azt is be kell látni, hogy pont a piac termelte ki azt a marginalitást, amely be a roma közösségek kerültek az elmúlt 18 évben. HargitaKovászna megye pedig gazdasági szempontból periféria. A jelenlegi csíkszentkirályi vagy alcsíki helyzethez hasonló marginalitás a piacgazdaság kialakulása előtt nem volt. Horváth István: – Nem vagyok naív, nem hiszem hogy ezek a projektek olyan nagy integrációt eredményeznének. Arról van szó, hogy másfajta viszonyulást, attitűdöt és kontaktusformákat tesznek lehet ővé a közigazgatás számára. Egy – akár kívülről behozott – projekt, melyben benne van a helyi közigazgatás, rákényszeríti a helyi közigazgatást hogy odafigyeljen, reagáljon, és ez nagyobb figyelemmel követést eredményez. Kiss Tamás: – Azt kellene belátni , hogy azok a marginális helyzetek, amelyekben ezek a közösségek élnek, gyakorlatilag a rendszerváltás után kialakult piaci társadalom termékei, amely keretén belül mi jól élünk. Annak a piaci társadalomnak, amely ezeket a margináliákat területileg is kito lja, és ezzel lokalizálja, bizonyos közösségeknek a problémáivá teszi. Arról van szó, hogy ha például Bukarest, Kolozsvár vagy Brassó bizonyos részein megtörténik egy városrekonstrukciós program, akkor amellett, hogy javul a városkép és n őnek az ingatlanárak, a szociálisan hátrányos helyzetű rétegek kiszorulnak ezekről a településekről. Az, hogy Kolozsvár belvárosi részeiről mára a Azért is történh etnek meg ilyen esetek, mert a hatóságok úgy gondolják, a romáknak semmilyen támogatottsága nincs, ezekkel bármit meg lehet tenni. Most az történt, hogy az eset után pár nappal megjelent egy államtitkár a faluban, és azt mondta, hogy márpedig most ide fog jönni a rendőrparancsnok Csíkszeredából, és oda is jött. Ez nagyon nem tetszett sem az ottani rendőrségnek, sem másoknak. Haller István
