Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.11 . 21 ezt nagyon is ékesen bizonyítja. Be kell azonban vallani, hogy vannak ellenpéldák is, és éppen azért, mert kevés van belőlük, megérdemlik, hogy erről is említést tegyünk. Nemrégiben Verbászon jártam egy összejövetelen, s utána beültünk a híd lábánál levő Club M nevű kiskocsm ába egy italra. Valóban csak egy italra, nemcsak azért mert mindannyian siettünk, hanem a házigazdánkat sem akartuk „tönkretenni”, hiszen hatan voltunk. Mindannyian magyarok. Mi sem természetesebb, hogy magyarul is beszélgettünk és még csak azt sem mondhat om, hogy suttogva, mert be volt kapcsolva a tévé, amelyen, valószínűleg CDről, népzenei klipek mentek rendesen felhangosítva. Kellett erő a mi beszédünkbe is, hogy megértsük egymást. Amikor bejöttünk, egy népesebb társaság ült a vendéglő másik felében, ta lán annyian lehettek mint mi. Harmincas éveikben jártak, nem mondhatom, hogy kimondottan szkinhednek tűntek, de mindegyiküknek rövidre volt nyírva a haja. A hozzánk közelebb levő asztalnál egy ősz hajú idősebb úr üldögélt, újságot olvasott és időnként a té vére nézett. Az alaphelyzetet felmérve sokkal inkább számíthattunk mondjuk arra, hogy valaki a magyar beszéd miatt belénk köt, mégis az ellenkezője történt. Fizetni és indulni készültünk, amikor odajött a pincérnő és azt kérdezte, elfogadunke egyegy ital t a mellettünk ülő öregúrtól. Első pillanatban egyikünk sem tudott megszólalni meglepetésében, ezért a pincérnő megismételte mondókáját. Legszívesebben megköszöntük volna és elmegyünk, mert őszintén szólva nem is kicsit voltunk bizalmatlanok, de egy pillan at alatt felmértük azt is, hogy az elutasítás esetleg sértődésre adhat okot, amit szintén nem szerettünk volna. Elfogadtuk tehát az italt és koccintottunk az egészségére. Amikor közelebb jött, már látszott, hogy nem ez az első itala aznap, de részegnek még sem volt mondható, folyékonyan beszélt és a legkevésbé sem dülöngélt. Azt mondta azért hívott meg bennünket egy körre, mert magyarul beszéltünk. Egyik nagyanyja, akit nagyon szeretett, mint mondta, magyar volt, hozzá mindig magyarul is beszélt, ő ennek ell enére nem tanult meg magyarul, de a mai napig szívesen hallgatja a magyar szót. El kellett fogadnunk ezt a magyarázatot, mert más kézzelfogható indok nemigen jutott senkinek eszébe, csak afelett nem tudtunk napirendre térni, hogy ez éppen Verbászon történ ik, ahol, mint ismeretes, éveken keresztül a radikálisok voltak hatalmon, most ugyan kényszerigazgatás van, de ez akár kampányhangulatot is jelenthetett volna, vagyis „parázsabb” hangulatot, mint egyébként, hiszen őszre időközi helyhatósági választásokat t artanak. A történetből talán csak egy lényeges tanulságot lehet levonni, hogy mások is csak akkor tisztelnek, ha te is tiszteled magadat és a sajátodat. vissza Épp oly elhibázott volt a neonácik elleni rendőri beavatkozás, mint a dunaszerdahelyi? Paraméter.sk 2009, augusztus 10 - 16:21 A szlovák szélsőségesek szombati keletszlovákiai romaellenes tüntetésén végrehajtott rendőri akciót és épp olyan elhibázottnak minősítette, mint a rendőrattakot a dunaszerdahelyi DACstadi onban Ján Kovarčík, az ĽSHZDS képviselője, a parlament védelmi és belbiztonsági bizottságának alelnöke. "Egyáltalán nem volt megfelelő és megalapozott" - minősítette a Szlovák Testvériség (Slovenská pospolitosť) engedély nélküli tüntetése elleni fellépés t. "A szombaton bemutatott rendőrségi megoldásokkal a roma problémát csak magunk előtt toljuk, és azokat, akik rámutatnak erre, nem szabad brutálisan semlegesíteni" - fejtegette Kovarčík. A képviselő ugyanakkor megjegyezte, az első, aki nem tartotta tisz teletben a törvényeket, Marián Kotleba, a Szlovák Testvériség korábbi vezére volt. Dušan Čaplovič, a szlovák kormány kisebbségekért felelős alelnöke viszont védelmébe vette a rendőrséget, azt hagsúlyozva, hogy a szélsőségesek tüntetése nem volt engedélyez ve, ezért a nemzetiségi feszültségek szítóval szemben a zérótolerncia jegyében igenis fel kell lépni. vissza sita/para
